„Velencei Köztársaság” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 91.146.191.96 (vita) szerkesztéséről 81.183.210.215 szerkesztésére
153. sor:
 
===== Nagy Lajos és Velence =====
Velence a XIV. században egyik legnagyobb harcát a szomszédos [[Magyarország]] ellen vívta. A két hatalom vetélkedése [[Dalmácia|Dalmáciáért]] immár több évszázada tartott. Amikor az [[Árpád-ház]] [[1301]]-ben kihalt, a Serenissima egy időre fellélegezhetett a magyar seregek sorozatos zaklatása felől. Sőt [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] uralkodása alatt Velencének még bővítenie is sikerült a dalmát birtokokat, ugynis a Magyarországot uraló oligarchák igen kegyetlen feltételekkel uralkodtak a Tengermelléken, így [[Trau]] és [[Nona]] önként átpártolt Velence fennhatóságához. Amikor Károly hatalma megszilárdult [[Zára]] birtoklásáért már harcok kezdődtek, de ezek még nem jelentettek komoly veszélyt a Serenissimának.<br />[[Fájl:Ludwik Wegierski.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|[[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]]]] [[1342]]<nowiki/>rült-ben visszaszorítaniaKároly ahalála magyarután hadakatenergikus gyermeke, [[I. Lajos amagyar nápolyikirály|Nagy hadjáratLajos]] eseményeifoglalta miattel időa közbenmagyar elutazotttrónt. SzentLajos Márknagyratörő köztársaságatervei mindenesetreközött tanultszerepelt azDalmácia ostrombólmeghódítása is, mindenés igyekezetévelezáltal barátiMagyarországot viszonyttengeri akarthatalommá kialakítani Lajosakarta országávaltenni. De az [[Anjou-ház1345]]-ben uralkodójaindultak hajthatatlan volt, sohasem egyezkedettmeg a velenceimagyar követekkel.seregek [[1348]]-banZára végülfelé, fegyverszünetetamely kötöttsegítségéről abiztosította kétLajost. állam,Velence amelyethatalmas seregének azonban sohasemsikerült tartottakmegvesztegetnie be.a Lajosmagyar seregeiseregek többszörvezetőit, isígy zaklattákazok amagára dalmáthagyták városokatZárát. ALajost nyolcfelbőszítették évesa békétsikertelenségről Lajosszóló annyirahírek, de visszavágni már nem tartotta meghatározónaktudott, hogyugyanis [[1350Nápoly]]-ben szövetségretrónján lépettekkor [[Genova|Genovával]],gyilkolták ésmeg hajókatLajos rendeltöccsét. tőleAz azuralkodó bosszúhadjáratot indított [[Adriai-tengerItália|AdriáraItáliába]], majdés szerződéstköveteit kötöttVelencébe aküldte, kereskedővárossalhogy Velencetámogatást elpusztításárakérjen hadjáratához. A Serenissimadózse diplomáciájánakazonban két évrekapcsolatokat voltakart szükségefenntartani Nápollyal, hogyezért lebeszéljenem Genovátsegített a támadásrólLajosnak. LajosA köztársaság azonban nemmás tettirányba leterelve Velencea elleniszót, terveirőlnegyvenezer dukátot ajánlott fel Lajosnak, ésha [[1356]]-banaz kétörökre frontonlemond isZáráról megtámadtaés amég köztársaságot.<brhúszezret />ha egész Dalmáciáról lemond.
 
Lajos úgy érezte megsértették, és dühében százezres sereggel indult Zára ellen. A velenceiek gyorsan százezerre javították korábbi ígéretüket, de a háború elkerülhetetlen volt. [[1346]]. [[június 25.|június 25-én]] megkezdődött az ostrom, és [[július]] elején Velencének sikerült visszaszorítania a magyar hadakat. Lajos a nápolyi hadjárat eseményei miatt idő közben elutazott. Szent Márk köztársasága mindenesetre tanult az ostromból, minden igyekezetével baráti viszonyt akart kialakítani Lajos országával. De az [[Anjou-ház]] uralkodója hajthatatlan volt, sohasem egyezkedett a velencei követekkel. [[1348]]-ban végül fegyverszünetet kötött a két állam, amelyet azonban sohasem tartottak be. Lajos seregei többször is zaklatták a dalmát városokat. A nyolc éves békét Lajos annyira nem tartotta meghatározónak, hogy [[1350]]-ben szövetségre lépett [[Genova|Genovával]], és hajókat rendelt tőle az [[Adriai-tenger|Adriára]], majd szerződést kötött a kereskedővárossal Velence elpusztítására. A Serenissima diplomáciájának két évre volt szüksége, hogy lebeszélje Genovát a támadásról. Lajos azonban nem tett le Velence elleni terveiről, és [[1356]]-ban két fronton is megtámadta a köztársaságot.<br />
A Dalmáciában és Itáliában felsorakozó seregek létszámát tekintve a dózse igyekezett békét kötni a királlyal. De Lajos nem fogadta a velencei követeket. Lajos a Terra Fermán dúló harcokat vezette, és már megjelenésekor elesett [[Treviso]] környéke. Hamarosan [[Padova]] is magyar kézre került, ugyanis a város vezetője, ''Francesco da Carrara'' elfogadta Lajos szövetségét. Ekkor romlott meg véglegesen Velence és Padova viszonya. Ugyan Treviso mindvégig kitartott, a [[pápa (egyházfő)|pápa]] nyomására öt hónapos békét kötött a két hatalom. Ezalatt a velencei és magyar követek egymást váltva igyekeztek megállapodni. [[1357]] [[április]]ára végül elfogyott Lajos türelme, ugyanis Velence ugyan egész Dalmáciát átengedte volna, nem volt hajlandó lemondani Záráról és Nonáról, valamint a százezer dukátos hadikárpótlásból is csak negyvenezret tartott jogosnak.