„The Beach Boys” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Ének –> éneklés)
| logó=
| kép=The beach boys 1964.jpg
| képaláírás= A "The Beach Boys" 1964-banben
| ország= {{zászló|USA}} [[Hawthorne]], [[California]]
| aktív_évek= [[1961]]–
}}
 
A '''The Beach Boys''' egy [[1961]]-ben alakult [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[rock]] együttes, a [[rockzene]] egyik legnagyobb hatású együttese. A csapat eleinte a szörf, a lányok és az autók zenei szószólójaként tett szert népszerűségre, ám a fő dalszerző Brian Wilson mind növekvő ambícióinak hatására idővel, jóval innovatívabbá vált zenéjük, és az utánuk következő majdnem összes zenekarra hatással voltak.<ref name="allmusic">{{cite web |url=http://www.allmusic.com/artist/p3640 |title="The Beach Boys – allmusic" |date=2008-07-12 |accessdate=2011-01-20 |author=John Bush |authorlink= | publisher= |work= |format= }}</ref>
 
A The Beach Boyst sokszor nevezik úgy, mint: ’’Amerika zenekara’’<ref>{{hiv-web |url=http://rockhall.com/inductees/the-beach-boys/bio/ |cím=The Beach Boys Biography |nyelv=angol |idézet= Touted as “America’s band,” they also benefited from the media attention surrounding the rescue and recovery of their erstwhile leader Brian, following a number of lost years spent in bed-ridden and drug-addled exile.}}</ref><ref>{{hiv-web |url=http://www.nationalreview.com/comment/comment-cherry070802.asp |cím=Still America's Band: The Beach Boys Today |elérés=2011-01-20 |szerző=Kevin M. Cherry |szerzőhiv= |dátum=2002-07-08 |év= |hónap= |formátum= |munka= }}</ref><ref name="scots">{{hiv-web |url= http://news.scotsman.com/entertainment/Beach-Boys-Sunny-pop-.4091152.jp|cím=Beach Boys: Sunny pop veterans are still shining |elérés=2011-01-20 |szerző=Martin Lennon |szerzőhiv= |dátum=2008-05-16 |év= |hónap= |formátum= |munka= }}</ref>, és az [[Allmusic]] így ír róluk: "A zenekar kivételes képességei...tette őket Amerika első, legjobb rock zenekarává." <ref name="allmusic"/>
=== Korai évek ===
 
A zenekar 1961-ban alakult, a Kalifornia állambeli Hawthorne-ban, Los Angeles egyik elővárosában. Itt nőtt fel a három Wilson testvér: [[Brian Wilson|Brian]], [[Dennis Wilson|Dennis]] és [[Carl Wilson|Carl]], unokatestvérükkel, [[Mike Love]]-val. Körülbelül 2 éves volt Brian amikor hallotta [[George Gershwin]]-től a "[[Rhapsody in Blue]]"-t, ami rendkívül nagy hatást gyakorolt rá. 2005 tavaszán így emlékezett vissza rá: ''Visszatekintve most már látom, amit halottam, még akkor is, ha nem tudtam szavakkal kifejezni. Ha mostanában hallom, visszajön nekem néhány rossz emlék, mert nekem rossz gyermekkorom volt. De vannak jó emlékeim is, mert imádtam ezt a dalt.''{{h|Carlin|2006|p=10}}
 
Néhány évvel később vette észre, hogy a jobb fülére nem hall olyan jól. Az ok nem ismert, nagyon valószínű, hogy nagyothallónak született, és az apja egyik ütésétől vesztette el a hallását a jobb fülére. Brian Wilson és Mike Love a gimnáziumban együtt zenélt két másik iskolatársukkal, Keith Lent és Bruce Griffin-nel, majd az egyik iskolai rendezvényen fel is léptek, ahol hatalmas tapsot kaptak.{{h|Carlin|2006|p=14-15}} Invitálta a testvéreit is, hogy csatlakozzanak, majd a zenekart „Carl and the Passions” névre keresztelték el. Koncertet is adtak, és különböző számokat játszottak a Dion és a Belmontstól, a Four Freshmentől pedig az It’s a Blue World-ot, ami még nehéznek bizonyult a zenekar számára.{{h|Carlin|2006|p=16}} Ennek ellenére nagy hatást gyakoroltak a barátjukra Al Jardine-ra aki ott ült a nézők között, és elhatározta hogy ő is csatlakozik a csapathoz. Így megalakult a zenekar "The Pendeltones" néven.
 
[[Fájl:Sea beach.JPG|thumb|left|300px|A zenekar 1961 végén adta ki a "[[Surfin']]" című dalát, ami azonnal nagy sikert aratott a nyugati parton. ''"Surfin' is the only life The only way for me. Now surf, surf with me..."''(A "Surfin'" kezdősora]]
Dennis mikor egyszer visszajött a tengerpartról azt mondta: ''"Hé, a szörf egyre menőbb. Srácok, írhatnátok róla egy számot."''<ref>{{cite book |last=Leaf |first=David |authorlink= |coauthors= |title=The Beach Boys and the California Myth. |year=1978 |publisher=Grosset & Dunlap |location= |id=ISBN 0-448-14626-6 }}</ref>Murry Wilson-nak köszönhetően a zenekar be is mutatkozott egy helyi kiadó vezetőinek Hite és Dorinda Morgan-nek. A csapat először a Four Freshmen egyik balladáját a Their Hearts Were Full of Spring-et vette föl, de ez nem igazán győzte meg őket. Dennis említette meg a felvétel után, hogy nekik van egy eredeti daluk, "[[Surfin’]]" címmel. De Brian meghátrált, mondván még nincs kész a dal. Hite Morgen azt válaszolta, hogy keressék fel őt amint kész van a dal.{{h|Carlin|2006|p=28}} Brian, Mike Love segítségével be is fejezte a dal megírását, és fel is vették a dalt, amit a zenekar 1961 októberében adott ki a [[Candix Records]] gondozásában.
 
Az együttes eleinte "The Pendletones" néven lépett fel, melyet a korszak divatos Pendleton gyapjúing-márkájából kölcsönöztek. Korai koncertjeiken a tagok a vastag gyapjúinget viselték, amely igen népszerű volt a dél-kaliforniai szörfösök körében<ref>Az egyik legkorábbi Beach Boys felvétel a Pendelton gyapjúinggel: The Beach Boys - Surfin' Safari (1962. Júliusjúlius 28., Azuza Teen Club)</ref>. 1962-ben a zenekar fehér farmernadrágot és élénk csíkos inget kezdett viselni a fellépéseken. A rövid ujjú ingek kék-fehér csíkos mintázatúak voltak, gallérral, a bal oldalon zsebbel, a gombok a jobb, a gomblyukak a bal oldalon helyezkedtek el. Ez volt az együttes védjegyszerű uniformisa 1966-ig<ref>Hivatalos koncertfelvételek alapján: T.A.M.I. Show, 1964. Októberoktóber 28. & 29. "Santa Monica Civic Auditorium" koncertrészlet; "The Lost Concert", 1964. Márciusmárcius 14.</ref>{{h|Wilson|1991|p=44}}
 
Az 1961 végén kiadott "Surfin’" a nyugati parton nagy sikert aratott, és az országos listán is a 75. helyig jutott. A kiadó látva a zenekar nevét – a tagok megkérdezése, vagy beleegyezése nélkül – a The Beach Boys-ra változtatta. Ekkor úgy tűnt, hogy véglegesedik a zenekar felállása: a legifjabb Wilson testvér Carl lett a szólógitáros, Al Jardine a ritmusgitáros, Dennis a dobos poszt mellett döntött, és Mike Love lett a szólóénekes és a frontember. Brian volt a zenekar basszusgitárosa, és fő dalszerzője. Dennis szavaival:
{{rquote|60%|center|Brian a The Beach Boys, mi csak a hírvivői vagyunk, Ő a minden - mi semmik vagyunk.|Dennis Wilson<ref>{{cite book |last=Doe |first=Andrew G. |authorlink= |coauthors=John Tobler |title=Brian Wilson and the Beach Boys: The Complete Guide to Their Music |year=2004 |publisher=Omnibus Press |location= |id=ISBN 1844494268 }}</ref>}}
===A kezdeti sikerek===
 
1962 tavaszán a Wilson testvérek apja, Murry Wilson, aki a Beach Boys menedzsere volt egészen 1964-ig, benyújtott egy demó felvételt a [[Capitol Records]]-nak, akik azonnal le is szerződtették a zenekart. A demóról kimásolt "[[Surfin’ Safari (dal)|Surfin’ Safari]]", és "409" című dalokat meg is jelentette (az előbbi a 14. helyig jutott Amerikába). Mivel mindkét dal sikeresnek bizonyult, a Beach Boys lehetőséget kapott egy nagylemez felvételére. Még a demó felvételek előtt Al Jardine kilépett a zenekarból, hogy a fogász tanulmányaira koncentráljon. Helyére a Wilson gyerekek szomszédja David Marks állt. {{h|Wilson|1991|p=55}}A debütáló lemez nem volt annyira sikeres, ám a címadó annál inkább: 1. helyezett lett Svédországban, és az USÁ-ban is 900.000 példányban kelt el.<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=4354 |title=Surfin' Safari by The Beach Boys |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref> A következő lemezük a [[Surfin’ U.S.A.]], pontosabban annak is a címadó dala hozta meg a Beach Boys-nak a nemzetközi hírnevet. Az első két lemezen még a zenekar tagjai játszanak a hangszereken, és producernek a Capitol A&R menedzserét, Nick Venet-t jelölik meg<ref>{{cite web |url=http://www.allmusic.com/artist/nick-venet-p134513/biography |title=Nick Venet biography |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>. Sejteni lehet azért, hogy a felvételeket nem Nick, hanem valójában Brian irányította.
 
[[Fájl:Surfing.jpg|thumb|right|300px|''"Catch a wave and you're sittin' on top of the world..."'' (A "Catch a wave" kezdősora)]]
Korai dalaikra elsősorban [[Chuck Berry]] gitár riffjei, és a [[The Four Freshman]] szövevényes vokálharmoniái voltak nagy hatással. Ezen időszak alatt Brian Wilson dalszerzői, hangszerelői és produceri képessége villámgyorsan fejlődött. Korai slágereik az Egyesült Államok egyik első számú zenekarává tették a zenekart, ez a pozíciójuk csak a [[The Beatles|Beatles]] 1964-es amerikai áttörésével ("british invasion") került veszélybe.
 
1964 februárjának elején Brian megszállottként kezdett új dalokat írni, s alig néhány hét leforgása alatt olyan jövőbeli klasszikusokkal állt elő, mint az "[[I Get Around]]", az "All Summer Long", a "[[Wendy (dal)|Wendy]]", vagy a "[[Girls on the Beach|Girls On The Beach]]". A Beach Boys kénytelen volt felvenni Brian tempóját, amikor a végtelen stúdióüléseken vezetőjük kérésére újra és újra fel kellett énekelniük a mind bonyolultabbá váló vokálharmóniákat, amíg Wilson tökéletesnek nem találta azokat. Ezek a vokálok a már korábban, stúdiózenészekkel rögzített instrumentális felvételekre kerültek, melyek producere és hangszerelője az ekkor még mindig csak 21 éves Brian volt. Az "I Get Around" lett a zenekar első listavezető kislemeze, és Brian addigi legelőremutatóbb munkája. A dal felvételei során kirúgta apját, aki a kezdetek óta volt a zenekar menedzsere, mert megunta az önző, és önkényes zsarnokoskodását.{{h|Carlin|2006|p=59-60}} A következő években a Wilson-testvérek és Murry fokozatosan elhidegültek egymástól, s amikor 1973-ban Murry meghalt, Brian és Dennis nem vettek részt a temetésen. Számtalan történet kering arról, miként bántalmazta fizikailag és lelkileg Murry fiait gyerekkorukban. Brian később így emlékezett vissza a kapcsolatukra: ''"A kapcsolatom az apámmal nagyon egyedi volt. Egyrészről nagyon féltem tőle. Másrészt szerettem is, mert tudta, hogy hol volt. Neki volt ez a versenyszelleme, amitől teljesen eldobtam az agyamat"''.{{h|Carlin|2006|p=4}}
| cím1 = Surfin’ U.S.A. (koncertváltozat)
| szöveg1 = Dal a "Good Vibrations: Thirty Years Of The Beach Boys box sett-ről" (részlet), A "[[Surfin' U.S.A. (dal)|Surfin' U.S.A.]]" volt az a dal ami népszerűvé tette a zenekart Amerikában.
| fájlnév2 = Surfer Girl.ogg
| cím2 = Surfer Girl
| szöveg2 = Dal a "Surfer Girl" albumról (részlet), a "[[Surfer Girl (dal)|Surfer Girl]]" volt Brian első igazi szerzeménye.
| fájlnév3 = Barbara Ann.ogg
 
{{Szövegdoboz| keretszín = #A3B0BF|margin = 7px|float=left|háttérszín = #FFFFFF|szélesség =280px|"Brian Wilson hisz az angyalokban. Én is, és neked is csak elég meghallgatnod a "God Only Knows" vonós szekcióját ami egyértelmű bizonyítéka az angyalok létezésének." – Bono<ref>{{cite web |url= http://www.quotelucy.com/quotes/bono-quotes-6.html|title=Bono Quotes |accessdate=2011-01-22 |format= |work=}}</ref>}}
A lemez instrumentális részeit négy hónap alatt vették fel három [[Los Angeles]]-i stúdióban (Western Recorders, Gold Star Studios, Sunset Sound), a nyugati part legelismertebb stúdiózenészei (köztük a jazzgitáros Barney Kessell, a basszusgitáros Carol Kaye, és a dobos Hal Blaine) közreműködésével, és akiket a szakmában összefoglaló néven a "The Wrecking Crew" néven emlegettek.<ref>{{cite web |url=http://www.americanheritage.com/entertainment/articles/web/20070212-rock-n-roll-brian-wilson-beach-boys-glen-campbell-monkees-hal-blaine-carol-kaye-leon-russell.shtml |title=The Wrecking Crew |date=2007-02-12 |accessdate=2011-01-22 |author=Kent Hartman |authorlink= | publisher=American Heritage |work= |format= }}</ref> Március és Április nagy részét a Beach Boys a vokálok feléneklésével töltötte, s ezek az ülések bizonyultak addigi karrierjük legmegerőltetőbb munkájának.
 
Az album aprólékosan kidolgozott harmóniái és ötletes hangszerelési megoldásai új irányt szabtak a popzenében. A ’’Pet Sounds’’ az évtized egyik legjelentősebb albuma, melyet sajátos melankóliája és fiatalság iránti keserű nosztalgiája tesz igazán páratlanná. Brian Wilson egy 1996-os interjúban elmondta: ''"Mikor a "Pet Sounds"-ot készítettem, volt egy álmom egy glóriáról, ami a fejem fölött volt, de az emberek nem láthatták. Isten ott volt velem. Láttam, és éreztem ezt az érzést a fejemben, az agyamban."''{{h|Carlin|2006|p=81}}Brian hősének Phil Spector-nak a "Wall of Sound" hangzását akarta tökélyre fejleszteni. Chuck Berry és a The Four Freshmen együttes mellett, ő volt rá a legnagyobb hatással. A "Be My Baby"-t a leghibátlanabb popdalnak tart, emellett Spector itt alkalmazta először a "Wall of Sound" technikát. Brian ezt mondta Phil-ről:''"Gyerünk már, hallgasd a "Da Do Ron Ron Now-ot, hallgasd a "Be My Baby-t, tudom hogy imádni fogod Phil Spectort''".{{h|Carlin|2006|p=213}}Egy másik interjúban elmondta hogy:''"Nos, mindig is próbáltam versenyezni vele, vagy akár felülmúlni őt, amit szomorúan mondhatok nem sikerült. De még mindig próbálkozom"''.<ref>{{cite interview |last=Wilson |first=Brian |subjectlink=Brian Wilson |interviewer=David Malitz |title=Short Answers with Brian Wilson |url= http://voices.washingtonpost.com/postrock/2008/11/short_answers_with_brian_wilso.html|callsign =[[The Washington Post]] |date=2008-11-17 |accessdate=2011-01-22}}</ref> A dalok instrumentális részét egyfajta nagyzenekari előadásként, élőben vette fel közvetlenül egy négysávos magnóra. Larry Levine hangmérnök elmondása szerint Brian általában a felvételek keverését is élőben, rögzítésükkel egy időben végezte. Spectorhoz hasonlóan Brian is „hangszerként” használta a lemezstúdiót, új hangzásokat létrehozva különböző hangszerek és énekhangok kombinálásával, és a visszhang használatával. Gyakran vett fel megduplázott basszus-, gitár- és orgonasávokat, ezekhez aztán más szokatlan hangszereket adott, amelyek együtt új, meghökkentő hangzást eredményeztek. Ezt a munkamódszerét fogja később a „[[Good Vibrations]]” című dallal megváltoztatni, ahol is kisebb szekciókból fogja felépíteni a számot.
Brian állapotának romlásával párhuzamosan egyre kevesebb dalt írt, és fokozatosan visszavonult a zenekartól. Az együttes többi tagja így kénytelen volt saját dalokat írni. Carl Wilson apránként átvette a Beach Boys vezetését, kiváló producerré képezve magát. Hogy letudják a Capitol-lal szembeni szerződéses kötelezettségüket, 1969-ben kiadták a ''[[20/20 (The Beach Boys album)|20/20]]'' LP-t, mely korábban felvett, de ki nem adott dalok (köztük két ''SMiLE''-ra írt szám), feldolgozások, és néhány új Dennis Wilson-szerzemény gyűjteménye volt. Ez utóbbiak egyikét, a "Never Learn Not To Love"-ot Dennis [[Charles Manson]]-nal közösen írta (noha ezt a lemezborítón nem tüntették fel), s eredeti címe "Cease To Exist" volt.<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=3962 |title= Never Learn Not To Love (songfacts.com)|accessdate=2011-01-22}}</ref> A lemezen szerepel a Ronettes "I Can Hear Music"-jának feldolgozása is, ami kislemezre kimásolva a zenekar utolsó top 40-es slágere lett a következő hét évben.
 
1969-ben a Beach Boys a Reprise kiadóhoz szerződött, s az új évtizedben megjelent első két lemezükre, az 1970-es ''[[Sunflower]]''-re és az 1971-es ''[[Surf's Up]]''-ra nagyjából azonos arányban írt új dalokat Brian és a zenekar többi tagja. A 2004-es ''SMiLE'' album kísérőfüzete szerint a Reprise-szerződés részeként az együttes kötelezettséget vállalt a ''SMiLE'' befejezésére és kiadására, ám ez nem történt meg. Ugyanakkor ez a két lemez a Beach Boys legizgalmasabb munkája az 1966-67-es korszak óta. Brian folyamatos visszavonulásával, lehetőséget adott a zenekar többi tagjának hogy kibontakozhassák képességeiket, és míg a "Pet Sounds" egyértelműen Brian szólóalbuma, addig a "Sunflower"-ben minden tag azonos százalékban járult hozzá az albumhoz, mind a dalszerzésben, a produceri munkában, és a felvételekben. Bruce Johnston egy 1990-es évkben készült interjúban ezt mondta az albumról: ''"Szerintem a "Pet Sounds" határozottan Brian szóló albuma volt, A Beach Boys "Pet Sounds"-ja kétségkívül a "Sunflower" volt - a legjobb album amit valaha készítettünk."''<ref>{{cite interview |last=Johnston |first=Bruce |subjectlink= |interviewer=Peter Doggett |title=Peter Doggett Talks To Bruce Johnston About TheCalifornia Surfers' Erratic Past And Uncertain Future |url=http://willybrauch.de/In_Their_Own_Words/brucejohnston.htm |callsign =London's Record Collector |city= |year=1990|month=09 |accessdate=2011-01-22}}</ref> Bár Brian szinte teljesen visszavonult a külvilágtól, a zenekar többi tagjai folyamatosan koncerteztek. 1971-ben a "The Fillmore"-ban adtak koncertet ahol ott ült a közönség soraiban [[Bob Dylan]], aki oda fordult a mellette ülő [[Jack Rieley]]-hoz, aki akkor a zenekar menedzsere volt, és azt mondta: ''"Hallod - ezek kibaszott jók, ember"''.{{h|Carlin|2006|p=158}}
 
[[Ricky Fataar]] dobos és [[Blondie Chaplin]] gitáros 1972-es csatlakozása a zenekarhoz jelentős változást hozott a Beach Boys hangzásában. A ''[[Carl And The Passions: So Tough]]'' nagylemezen hallható számok jelentős részét Fataar és Chaplin még előző zenekaruknak, a Flame-nek írták; ezek a hard rockos, country-s beütésű számok alig-alig emlékeztetnek a Beach Boysra. Az albumot a rajongók nagy része az együttes egyik legkuszább munkájának tartja. Az 1973-as ''[[Holland (album)|Holland]]'' már jobban sikerült. A kislemezre másolt "[[Sail On, Sailor]]", melyen ismét együtt dolgozott Brian Wilson és Van Dyke Parks, a Beach Boys egyik emblematikus klasszikusává vált. Bár egyik kislemeze sem jutott be az első 40 közé, a ''Holland'' a rövidhullámú rockrádiók kedvence volt 1973-ban, köszönhetően többek között Love és Jardine háromtételes "California Saga" szvitjének.
 
[[Fájl:Carl Wilson headstone.jpg|thumb|left|300px|Carl Wilson sírja]]
 
1998. február 6-án Carl Wilson tüdőrák következtében életét vesztette.<ref>{{cite web |url= http://www.rollingstone.com/music/news/beach-boy-carl-wilson-dies-from-lung-cancer-19980210|title=Beach Boy Carl Wilson Dies From Lung Cancer |date=1998-02-10 |accessdate=2011-01-24 |author=Ari Bendersky| publisher=[[Rolling Stone]] |languages= angol }}</ref>
Noha Love és Johnston továbbra is Beach Boys néven folytatták a koncertezést, Carl halála után a klasszikus felállásból egyedül ők maradtak a zenekar tagjai. Turnéik továbbra is nagy tömegeket vonzottak, noha senki nem tartotta őket többnek, mint egy nosztalgia-zenekarnak a sok közül. Eközben Brian Wilson és Alan Jardine (akik legálisan továbbra is a Beach Boys tagjai) új zenekarokat toborozva szólókarriert kezdtek. 2003-ban Brian és Van Dyke Parks 37 év után befejezték SMiLE című közös művüket, amelyet Wilson és zenekara 2004-ben világszerte előadott élőben. A bemutató koncert 2004 februárjában volt a Royal Festival Hall-ben, és amely koncertet a kiritikusok mindenidők egyik legjobb előadásnak tartanak.<ref>{{cite web|url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/4420308.stm|title=Queen win greatest live gig poll|publisher=''[[BBC]]''|date=2005-11-09|accessdate=2011-01-24|language=angol}}</ref>Jardine egy ideig "Beach Boys Family & Friends" néven turnézott, ám ezt legális okok miatt "Alan Jardine Family & Friends"-re kényszerült változtatni. Zenekarának tagjai voltak többek között fiai, Matt és Adam, Brian Wilson lányai, Carnie és Wendy, és Carl sógora, Billy Hinsche. Jardine jelenleg az "Endless Summer Band" nevet használja fellépésein. 2010. Júniusjúnius 29-én jelent meg első teljesen szóló albuma, melyben a Beach Boys-on kívül számos vendégművész működött közre.
 
=== A ''Pet Sounds'' negyvenedik évfordulója ===
===Ötven éves évforduló===
 
2010 nyarán röppent föl a hír, hogy a még életben lévő Beach Boys tagok egy nagyszabású koncerttel szeretnék fennállásuk 50 éves évfordulóját megünnepelni. A fellépésen részt venne az egyetlen túlélő Wilson testvér Brian, Mike Love, Bruce Johnston, valamint a zenekar korábbi ritmusgitárosa Davis Marks. <ref name = "nme50">{{cite web |url=http://www.nme.com/news/the-beach-boys/52167 |title=The Beach Boys to reform for 50th anniversary show |date=2010-07-22 |accessdate=2011-01-22| publisher= New Musical Express}}</ref>
 
Al Jardine a "Rolling Stones" magazinnak így nyilatkozott: ''Biztosan fogunk csinálni legalább egy koncertet, nagy dobás lesz. Még nem tudom, hogy hol lesz, de valószínűleg ingyenes lesz. A "Golden Gate Park" volt említve, a "National Mall" Washington DC-ben, vagy a nyugati part Chicago-ban. Szeretnék egy száz állomásos jubileumi turnét, de ha ez az út és ennek kell lennie, akkor legyen ez. Mi megpróbálunk egy pokoli show-t csinálni. Az én véleményem az, hogyha sikerül egy csodálatos koncertet csinálni, akkor érdemes lenne egy hosszabb turnét is elkezdeni'' <ref name = "nme50"/>
 
Azonban az hogy ez biztosan megvalósul még kétséges, mert Brian Wilson nem szeretne egykori zenésztársaival együtt dolgozni. <ref name = "Még nem biztos az ünnepi buli"/>
 
==Tagok==
== Jogi csatározások ==
 
Brian pszichológiai problémái számos jogi nézeteltérés forrásaivá váltak. A hetvenes évek közepén a Beach Boys felbérelte az ellentmondásos módszereiről ismert pszichológust, Eugene Landy-t, hogy segítsen Wilsonon.<ref>{{cite web |url=http://www.nytimes.com/2006/12/31/magazine/31barrett_landy.t.html?_r=2 |title=Off-Key |date=2006-12-31 |accessdate=2011-01-22 |author=Chuck Klosterman | publisher=The New York Times}}</ref>Landy segítségével Wilson állapota jelentősen javult: saját bevallása szerint Wilson vélhetőleg meghalt volna Landy közbeavatkozása nélkül. Landy sikeresen csökkentette Brian drogfüggőségét, s 1987-re Wilson kellően jó állapotba került ahhoz, hogy felvehesse első szólólemezét. Ugyanakkor Landy mind növekvő mértékben befolyása alá kerítette sztárbetegét. Miután a zenekar többi tagja azzal vádolta Landy-t, hogy saját előnyeire tartja totális ellenőrzés alatt Wilsont, a bíróság megtiltotta az orvos és betege bárminemű érintkezését.<ref>{{cite web |url=http://www.cantstopthebleeding.com/dr-eugene-landy-1934-2006 |title=Can't Stop The Bleeding |date= 2006-04-01|accessdate=2011-01-22 |publisher= Rock Und Roll}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.newsweek.com/1995/09/03/the-strange-life-of-brian.html |title=The Strange Life Of Brian |date=1995-09-04 |accessdate=2011-01-21}}</ref>
</ref><ref>{{cite web |url=http://www.newsweek.com/1995/09/03/the-strange-life-of-brian.html |title=The Strange Life Of Brian |date=1995-09-04 |accessdate=2011-01-21}}</ref>
 
Az együttes névhasználati joga feletti pereskedések mellett három jelentős bírósági ügy történt az utóbbi másfél évtizedben. Először Wilson indított pert annak érdekében, hogy visszaszerezze dalai és a zenekar kiadójának, a Sea Of Tunes-nak jogait (Brian még 1967-ben ajándékozta a teljes Sea Of Tunes katalógust apjának). 1989-ben Brian Wilson perelte be többek között az Irving Music-ot azzal, hogy azidőtájt mentális állapota nem tette lehetővé, hogy megfontolt döntéseket hozzon. A felek 1992-ben peren kívül egyeztek meg és Wilson 10 millió dollárnyi kártérítést kapott. <ref>{{cite news | first=Chris | last=Morris | title=Jury rules for Love in Beach Boys suit | url=http://www.billboard.com/new-releases#/archive | format=PDF | publisher=Billboard | date=1994-12-24 | accessdate=2010-10-11 }}</ref>
 
Nem sokkal azután, hogy Wilson megnyerte a Sea Of Tunes-ügyet, Mike Love perelte be Briant, társszerzői címet követelve magának számos Beach Boys-dalban, többek között a "[[Help Me, Rhonda]]"-ban, a "California Girls"-ben, az "[[I Get Around]]"-ban, a "[[Wouldn't It Be Nice]]"-ban, az "I Know There's an Answer"-ben, és a zenekar sok más sikeres számában. Brian Wilsonnak 5 millió dollárnyi kártérítést kellett fizetnie, valamint 50%-ot a későbbi dalszerzői jogdíjakból.<ref>{{cite news | first=Irv | last=Lichtman | title=Wilson, Love to team again suit | url=http://www.billboard.com/new-releases#/archive | format=PDF | publisher=Billboard | date=1995-01-07 | accessdate=2010-10-11 }}</ref>
 
[[Fájl:The Beach Boys 85.JPG|thumb|right|250px|A The Beach Boys 1985-ben Ronald Reagan beiktatásán]]
==Zenei stílus==
 
Az együttes hangzására elsősorban az ’50-es évek énekegyüttesei, például a The Four Freshman, {{h|Carlin|2006|p=22}}ami Brian egyik kedvenc együttese volt, a [[The Hi-Lo's]], valamint Chuck Berry volt nagy hatással.{{h|Carlin|2006|p=27}} Kezdeti számaikban elsősorban a fiatalok életstílusát, és az akkoriban nagyon divatos szörf-kultúrát énekelték meg. Noha zenéjük derűs és könnyen emészthető volt, már ezek a korai dalok is meglepően kifinomult dallamokkal és ötletes hangszerelési megoldásokkal hívják fel magukra a figyelmet.
 
Brian Wilson, aki az együttes fő dalszerzője volt, növekvő kreativitásának köszönhetően az együttes rengeteg stílusváltáson ment keresztül. Első lemezeiken elsősorban a [[surf rock]], és a [[rock and roll]] hangzás dominál, amivel megalapozták ismertségüket az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ban. Az 1963-as ''[[Surfer Girl]]'' nagylemez nyilvánvaló művészi előrelépést jelentett a Beach Boys számára. A ''[[The Surfer Moon]]''ban Brian először használ vonószenekart, a dalszövegeik is jóval kifinomultabbá váltak az előző albumokhoz képest. Ezen az albumon alkalmaz Brian először stúdiózenészeket, és a Beach Boys-tagok vokáljai is jóval magabiztosabbak, mint az előző két lemezen. Brian művészi fejlődésének egyik kiteljesedése volt a ''[[The Beach Boys Today!]]'' nagylemez. A korábbi Beach Boys-daloknál jóval komorabb és intelligensebb balladák már a ''[[Pet Sounds]]'' technikai újításait vetítik elő: többek között a vonós és fúvós hangszerek alkalmazását, az ütőhangszerek megnövekedett szerepét, és a hangerő manipulánsát.
 
Brian Wilson művészi kiteljesedését a Pet Sound-sal érte el. Az album új szintre emelte a popzenét, mind a produceri munkában mind a dalszerzésben. A hagyományos billentyűs hangszereken, és a gitárokon kívül más egzotikus hangszereket is használt Brian, többek között: vonószenekart, [[csemballó]], [[fuvola]], [[teremin]], és még sok mást. <ref>{{cite web |url= http://www.allmusic.com/album/pet-sounds-r485904/review| title=Pet Sounds |accessdate=2011-01-22 |author=Richie Unterberger |publisher=allmusic |languages= angol}}</ref> Wilson ezután egy még nagyratörőbb munkába kezdett. A [[Good Vibrations]] kislemez sikerének köszönhetően, ami a korszak legdrágább és legbonyolultabb popfelvétele volt és napjainkig mérföldkőként tartják számon a hangrögzítés történetében, Wilson és új szerzőtársa [[Van Dyke Parks]] a Good Vibrations-höz hasonlóan a Smile-t is rövid szekciókból kívánta felépíteni, oly módon, hogy a végeredmény egyetlen összefüggő zeneművet alkosson. A lemezzel Brian, mentorának, Phil Spectornak a produkciós technikáját, a [[Wall of Sounds]]-ot akarta tökélyre fejleszteni. A Smile végül kudarcba fulladt, de ezt a produkciós technikát a későbbiekben is alkalmazni fogja többek között a "Diamond Head" című instrumentális dalban, melynek felvétele során Brian Wilson visszanyúlt a SMiLE-időszak impresszionista, pszichedelikus hangulatához, és a SMiLE dalaihoz hasonlóan apró szekciókból építette fel a számot.
 
A következő években, Brian visszavonulásával a többi tag is kibontakozhatta zeneszerzői képességeit, így rengeteg új stílust és műfajt fedezhettek fel. Későbbi dalaikban a [[rock]]-tól kezdve ([[Wild Honey (dal)|Wild Honey]]), egészen a [[disco]]-ig ([[Here Comes The Night]]) számos művészeti ágat érintettek.
 
===Dalszövegek===
 
A zenekaron belül a fő dalszövegíró [[Mike Love]] volt, egyben ő írta a korai Beach Boys dalok szövegének jelentős részét. A Beach Boys korai számai a kaliforniai fiatalok életstílusát énekelték meg. Dalaikat három fő csoportra oszthatjuk: a szörf ([[Surfin’ U.S.A. (dal)| Surfin’ U.S.A.]], [[Surfin’ Safari (dal)| Surfin’ Safari]]), az autók ([[Little Deuce Coupe (dal)|Little Deuce Coupe]], [[409 (dal)|409]]), valamint a lányok ([[Wendy (dal)|Wendy]], [[The Warmth of the Sun]]). Brian Wilson többször is dolgozott külső szövegíróval, például [[Roger Christian]]-nel akivel főleg autós témájú dalokat írt, vagy [[Gary Usher]]-el, akivel több, szörf témájú számot írt. Az idő előrehaladtával a dalszövegeik is egyre kifinomultabbá, és "felnőttesebbé" váltak.
 
[[Fájl:Little Deuce Coupe.jpg|left|thumb|250px|A "Little Deuce Coupe" volt az egyik leghíresebb autós témájú Beach Boys dal.]]
 
[[Fájl:1964 Beach Boys Concert.jpg|thumb|left|250px|A The Beach Boys 1964-ben]]
A The Beach Boys több koncertet adott, mint a többi nagy rock zenekar.<ref name= "LITE96"/>Fennállásuk során több mint 3000 koncertet adtak szerte a világon.<ref>{{cite web |url=http://archive.is/KWCR |title= Tours & Sessions 1961–1999 |accessdate=2011-01-22}}</ref>A fellépéseik mindig is hatalmas tömegeket vonzottak, átlag 40-50 000 ember előtt játszottak. A ’80-as évek óta a zenekar az egyik résztvevője a július 4-ei ünnepségeknek, ahol hagyományosan a Washington Mall-nál lépnek fel egy általában 700-750 000-es tömeg előtt. Korai koncertjeiken általában saját dalokat játszottak, de voltak más kedvencek is (például "[[Papa Oom Mow Mow]]", "[[Johnny B. Goode]]") amiket ugyanúgy gyakran adtak elő. Vannak olyan Beach Boys számok is amik a mai napig is állandó szereplői a koncertjeiknek (például "[[California Girls]]", "[[I Get Around]]", "[[Surfin’ U.S.A. (dal)|Surfin’ U.S.A.]]", "[[Little Deuce Coupe (dal)|Little Deuce Coupe]]"). Ez utóbbi dal előtt a frontember, Mike Love sorra bemutatta a tagokat, mielőtt elkezdték volna játszani a számot.<ref>"The Beach Boys Concert"(track 3), "The Lost Concert" (5:20-6:00)</ref>
 
Brian romló egészségi állapota, és a stressz miatt már 1964 elején is távolmaradt néhány fellépéstől, majd ’64 végén végleg abbahagyta a koncertezést. Egy ideig Glenn Campbell helyettesítette Brian a koncerteken, majd Bruce Johnston állt a helyére, aki a zenekar állandó tagja lett. Több fontos koncerten működtek közre, például az 1964-es, különösen a fiataloknak szervezett "T.A.M.I. Show"-ban is játszottak, ami az egyik utolsó hivatalos dokumentuma az eredeti fennállású Beach Boys-nak.
 
[[Fájl:The Beach Boys Concert 2010.jpg|thumb|right|250px|A The Beach Boys 2010 augusztusában]]
 
A [[Rolling Stones]] magazin minden idők 100 legjobb művészeinek listáján a zenekar 12. helyen végzett <ref name = "100 Greatest Artists of All Time"/>. Az ötösfogatot ([[David Marks]]szal és [[Bruce Johnston]]nal kiegészülve) 1988-ban iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába.<ref>{{cite web |url=http://rockhall.com/inductees/ceremonies/1988/ |title= The 1988 Induction Ceremony (RaRHoF)|accessdate=2011-01-22}}</ref> 1998-ban bekerült az Énekegyüttes Hírességek Csarnokába.<ref>{{cite web |url=http://www.vocalgroup.org/inductees/beach_boys.htm |title=Vocal Group Hall of Fame (The Beach Boys) |accessdate=2011-01-22}}</ref>. Brian Wilson 2006 novemberében került be a brit R&R Hall of Fame-be.<ref>{{cite web |url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/5338196.stm |title= Led Zeppelin make UK Hall of Fame|date=2006-09-12 |accessdate=2011-01-22| publisher=BBC News}}
[http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/5338196.stm Led Zeppelin make UK Hall of Fame] Közreadva: 2006.September szeptember 12.</ref>1980. december 15-én csillagot kaptak a [[Hollywood Walk of Fame]]-en.<ref>{{cite web |url=http://www.hollywoodchamber.net/index.php?module=wof&s=nor&p=1&sname=beach+boys&wof_id=629 |title= Hollywood Walk of Fame (The Beach Boys)|accessdate=2011-01-22}}</ref>
 
[[Fájl:LandmarkPhoto2.jpg|thumb|right|250px|Historic Landmark]]
2001-ben Grammy-életmű díjat kaptak.<ref>{{cite web |url=http://www2.grammy.com/Recording_Academy/Awards/Lifetime_Awards/ |title= Grammy Lifetime Achievement Award recipients|accessdate=2011-01-22 }}</ref>
 
Harminchat Top 40-es kislemezt jegyezhetnek, valamint ötvenhat "Billboard Hot 100"-ast, ezen belül 4 No.-est. A Beatlemania, csúcspontján rögzített, és kiadott [[Beach Boys Concert]] albumuk, amit [[Sacramento]]ban vettek fel 1964. december 5-én jutott fel a Billboard 200-as lista 1. helyére<ref>{{cite web |url= http://www.billboard.com/new-releases?tag=nav#/charts/billboard-200?chartDate=1964-12-05 |title=Billboard 200 Chart Archives 1965-12-05 |accessdate=2011-01-22}}</ref>, majd négy egymást követő hetet töltött a lista élén.
 
A Rolling Stone magazin "[[Minden idők 500 legjobb albuma (Rolling Stone magazin)|Minden idők 500 legjobb albuma]]"-nak listájára három albumuk is felkerült: A "Sunflower" a 380. helyre került, "The Beach Boys Today!" A 270.-re, míg a "Pet Sounds" a második helyen végzett (a The Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band-je után).<ref>{{cite web |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/6862/35223 |title= 500 Greatest Albums of All Time|accessdate=2011-01-22}}
 
<div style="font-size:95%;-moz-column-count:2; column-count:2;">
* ''[[Surfin' Safari]]'' (1962)
* ''[[Surfin' U.S.A.]]'' (1963)
* ''[[Surfer Girl]]'' (1963)
* ''[[Little Deuce Coupe]]'' (1963)
* ''[[Shut Down Volume 2]]'' (1964)
* ''[[All Summer Long]]'' (1964)
* ''[[The Beach Boys' Christmas Album]]'' (1964)
* ''[[The Beach Boys Today!]]'' (1965)
* ''[[Summer Days (And Summer Nights!!)]]'' (1965)
* ''[[Beach Boys' Party!]]'' (1965)
* ''[[Pet Sounds]]'' (1966)
* ''[[Smiley Smile]]'' (1967)
* ''[[Wild Honey (album)|Wild Honey]]'' (1967)
* ''[[Friends]]'' (1968)
* ''[[20/20 (The Beach Boys album)|20/20]]'' (1969)
* ''[[Sunflower]]'' (1970)
* ''[[Surf's Up]]'' (1971)
* ''[[Carl And The Passions: "So Tough"]]'' (1972)
* ''[[Holland (album)|Holland]]'' (1973)
* ''[[15 Big Ones]]'' (1976)
* ''[[The Beach Boys Love You]]'' (1977)
* ''[[M.I.U. Album]]'' (1978)
* ''[[L.A. (Light Album)]]'' (1979)
* ''[[Keepin' The Summer Alive]]'' (1980)
* ''[[The Beach Boys (album)|The Beach Boys]]'' (1985)
* ''[[Still Cruisin']]'' (1989)
* ''[[Summer In Paradise]]'' (1992)
* ''[[Stars And Stripes Vol. 1]]'' (1996)
* ''[[That's Why God Made The Radio]] (2012)
</div>
 
* ''[[Best Of The Beach Boys]]'' (1966)
* ''[[Best Of The Beach Boys Vol. 2]]'' (1967)
* ''[[Best of The Beach Boys Vol. 3|Best Of The Beach Boys Vol. 3]]'' (1968)
* ''[[Stack-O-Tracks]]'' (1968)
* ''[[Endless Summer (album)|Endless Summer]]'' (1974)
* ''[[Spirit of America (The Beach Boys album)|Spirit Of America]]'' (1975)
* ''[[Good Vibrations – Best Of The Beach Boys]]'' (1975)
* ''[[Ten Years Of Harmony]]'' (1981)
* ''[[Sunshine Dream]]'' (1982)
* ''[[Summer Dreams]]'' (1990)
* ''[[The Greatest Hits - Volume 1: 20 Good Vibrations]]'' (1999)
* ''[[The Greatest Hits - Volume 2: 20 More Good Vibrations]]'' (1999)
* ''[[Greatest Hits Volume Three: Best of the Brother Years 1970–1986]]'' (2000)
 
* [[Four By The Beach Boys]] (1964)
* [[Mt. Vernon And Fairway (A Fairy Tale)]] (1973)
 
== Az albumok elérhetősége ==
==További irodalom==
 
*{{cite book |last= Gaines |first= Steven S. |coauthors= |title= Heroes and Villains: The True Story of the Beach Boys |year=1995 |publisher= Da Capo Press |location= |id=ISBN 0306806479 }}
*{{cite book |last= Badman |first= Keith |authorlink= |coauthors= |title= The Beach Boys: The Definitive Diary of America's Greatest Band on Stage and in the Studio |year=2004 |publisher= Backbeat Books |location= |id=ISBN 0823936430 }}
*{{cite book |last= Holcomb |first= Mark |authorlink= |coauthors= |title= The Beach Boys |year=2003 |publisher= The Rosen Publishing Group |location= |id=ISBN 0823936430 }}
*{{cite book |last= Williams |first= Paul |authorlink= |coauthors= |title= Brian Wilson And The Beach Boys: How Deep Is The Ocean? |year=2003 |publisher= Omnibus Press |location= |id=ISBN 0711991030 }}
*{{cite book |last= Doe |first= Andrew G. |authorlink= |coauthors= John Tobler |title= Complete Guide to the Music of the Beach Boys (Complete Guide to their Music) |year=2004 |publisher= Omnibus Press |location= |id=ISBN 1844494268}}
*{{cite book |last= Lambert |first= Philip |authorlink= |coauthors= |title= Inside the Music of Brian Wilson: The Songs, Sounds and Influences of the Beach Boys' Founding Genius |year=2007 |publisher= Continuum |location= |id=ISBN 0826418767 }}
*{{cite book |last= Granata |first= Charles L. Granata |authorlink= |coauthors= |title= Wouldn't It Be Nice: Brian Wilson and the Making of the Beach Boys' Pet Sounds (The Vinyl Frontier series) |year=2003 |publisher= Chicago Review Press |location= |id= ISBN 1556525079}}
*{{cite book |last= Fusilli |first= Jim |authorlink= |coauthors= |title= Pet sounds |year=2005 |publisher= Continuum International Publishing Group |location= |id= ISBN 0826416705}}
*{{cite book |last= Preiss |first= Byron |authorlink= |coauthors= |title= The Beach Boys |year=1979 |publisher= Ballantine Books |location= |id=ISBN 0345273982 }}
 
{{Beach Boys}}