|
A '''up kvark''' („felső”), vagy '''u-kvark''' ( jele: u) a legkönnyebb a [[kvark]]ok közül, egyfajta elemi, az anyagot alkotó jelentős részecske. Ez, valamint a [[down kvark]], formálják a [[neutron]]okat (egy u, két d kvark), és az [[atommag]]ok [[proton]]jait (két u, egy d kvark). Az anyag egyik legkisebb része, [[elektromos töltés]]e <math>2/3</math> <math>e^-</math>, és a puszta tömege 1,5-3,3 [[megaelektronvolt|MeV]]/<math>c^2</math> . Mint minden [[kvark]], a u kvark is egy elemi [[fermion]] <math>-1/2</math>-es [[spin]]nel, és részt vesz mind a négy alapvető kölcsönhatásban: a [[gravitációs kölcsönhatás|gravitáció]]s, [[elektromágneses kölcsönhatás|elektromágneses]], [[gyenge kölcsönhatás|gyenge]] és az [[erős kölcsönhatás|erős]] kölcsönhatásban. Az u kvark [[antirészecske|antirészecskéantirészecskéje]]je a [[u antikvark]], ami csak annyiban különbözik tőle, hogy töltése ellentétes előjelű.
A [[down kvark|le]] és a [[strange kvark|furcsa kvark]] létezését 1964-ban [[Murray Gell-Mann]] és [[George Zweig]] feltételezte, hogy ezzel magyarázzák a [[hadron]]ok [[Eightfold Way]] besorolási rendszerét . Az [[up kvark]]ot a kísérletek során először a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben figyelték meg 1968-ban.
== Története ==
A [[részecskefizika]] megalakulásától (a 20. század első fele), a hadronokat valamint a [[proton]]okat, [[neutron]]okat és a [[pion]]okat hitték elemi részecskéknek. Annak ellenére, hogy új hadronokat fedeztek fel, a "részecske-állatkert" pár részecskéből állt az 1930-as és 1940-es években, valamint több tucatból 1950-es években. A köztük lévő kapcsolatok tisztázatlanok voltak egészen 1961-ig, amikor [[Murray Gell-Mann]] és [[Yuval Ne'eman]] (egymástól függetlenül) javasolta az [[Eightfold Way]] nevezetű hadron-besorolási rendszert (más megfogalmazásban: SU – íz szimmetria).
Eme osztályozási rendszer a hadronokat [[spin|izospin]] szerint osztályozta, de a rendszer bevezetésének fizikai háttere mindmáig tisztázatlan. 1964-ben, [[Murray Gell-Mann|Gell-Mann]] és [[George Zweig]] (egymástól függetlenül) javasolták a kvark modeltmodellt, amely akkor az u, d és [[strange kvark|s kvarkokból]] állt. A kvark modelmodell magyarázta a mezonok oktettekbe való csoportusulásátcsoportosulását („nyolcas út”), de a kvarkok létezésére csak 1968-ban a [[Stanford Linear Accelerator Center]]-ben találtak bizonyítékot. A nagyon rugalmatlan szórási kísérletek azt mutatták, hogy a protonoknak is vannak alkotóelemei, és ez a három, protont alkotó részecske a magyarázat a kvarkokra, azok létezésére.
Eleinte az emberek vonakodtak azonosítani a három testet, mint [[kvark]]ot, inkább [[Richard Feynman]] leirásátleírását részesítették előnyben, de idővel a kvark teória vált elfogadottá.
== Tömege ==
== Források ==
*1. M. Gell-Mann (2000) [1964]. "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. p. 11. ISBN 0-7382-0299-1. Original: M. Gell-Mann (1961), "The Eightfold Way: A theory of strong interaction symmetry", Synchroton Laboratory Report CTSL-20 (California Institute of Technology)
*2. Y. Ne'emann (2000) [1964]. "Derivation of strong interactions from gauge invariance". in M. Gell-Manm, Y. Ne'emann. The Eightfold Way. Westview Press. ISBN 0-7382-0299-1. Original Y. Ne'emann (1961). "Derivation of strong interactions from gauge invariance". Nuclear Physics 26: 222. doi:10.1016/0029-5582(61)90134-1.
*3. M. Gell-Mann (1964). "A Schematic Model of Baryons and Mesons". Physics Letters 8 (3): 214–215. doi:10.1016/S0031-9163(64)92001-3.
*4. G. Zweig (1964). "An SU(3) Model for Strong Interaction Symmetry and its Breaking". CERN Report No.8181/Th 8419.
== Külső hivatkozások ==
|
