Wikipédia

„Tengeri csata a Leyte-öbölben” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
navigsablon be
35. sor:
 
Az 1942 augusztusától 1944 elejéig tartó hadmozdulatokban a [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetségesek]] visszahódították a [[Japán Birodalom]] által a háború elején elfoglalt szigetek nagy részét a [[Csendes-óceán]] déli és középső térségében, valamint megkerültek és elszigeteltek több jelentős japán bázist (a legjelentősebb [[Rabaul]] volt).
1944 júniusában az Egyesült Államok hadereje elfoglalta az [[Északi-Mariana-szigetek]]et, amelyekről felszállva az amerikai [[B–29 Superfortress|B-29B–29]]-es bombázók már képesek voltak a japán anyaország elleni támadásra.
A szigetek elfoglalását a japánok a [[Fülöp-szigeteki tengeri csata]] néven ismert ellentámadással próbálták megakadályozni, amelyben súlyos vereséget szenvedtek, elveszítve három legerősebb [[repülőgép-hordozó]]jukat, és kb. 600 harci repülőgépet. A japán haditengerészeti légierő gyakorlatilag megsemmisült.
 
44. sor:
A tábornokok és admirálisok közti vitát személyesen [[Franklin D. Roosevelt|Roosevelt]] elnök segített eldönteni, és egy MacArthur tábornok, [[Chester Nimitz|Nimitz]] tengernagy és az elnök közötti személyes megbeszélés után Nimitz beadta a derekát és MacArthur terve mellé állt. A döntésben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy 1944-ben (illetőleg a [[Harmadik Birodalom|Németország]] elleni harcok befejeztéig) a szövetségeseknek nem volt elegendő szárazföldi katonájuk a Tajvan elleni partraszálláshoz.
[[Fájl:W Halsey.jpg|bélyegkép|bal|180px|William Frederick Halsey, Jr.]]
Ennek megfelelően az a döntés született, hogy MacArthur csapatai a Fülöp-szigetek központi részén lévő ''Leyte'' szigetén szállnak partra. A partraszállító flottillát és a hajófedezetet a [[Thomas C. Kinkaid|Kinkaid]] admirális parancsnoksága alatt álló amerikai 7. USA Flottaflotta adta, amelyhez amerikai hadihajókon kívül [[ausztrál]] egységek is tartoztak (két [[nehézcirkáló]], a ''Shropshire'' és az ''Australia'', valamint az ''Arunta'' [[romboló]]).
 
A [[William F. Halsey]] parancsnoksága alatt hajózó amerikai 3. flotta, a hozzá tartozó 38. harccsoporttal (a ''„gyors hordozócsoport”hordozó-csapásmérő kötelék”'' angolul ''fastFast carrierCarrier groupTask Force'', [[Marc Mitscher]] parancsnoksága alatt) biztosította a távoli tengeri és légifedezetet a partraszálló csapatok számára. Halsey Nimitznek október 22-én írt jelentésében megemlíti Mitscher véleményét, aki szerint a japán flotta légiereje már a múlté,<ref>„Jap naval air was wiped out.”</ref> hiszen a flottakötelék parancsnoka [[Raymond Spruance|Spruence]] tengernaggyal együtt részese volt a négy hónappal korábbi [[filippínó-tengeri csata|Filippínó-tengeren lezajlott „nagy pulykalövészetnek”]], ahol a japán tengerészeti repülőerők meglehetősen csekély erőt képviseltek, de annál jelentősebb veszteségeket szenvedtek. Halsey felülbírálta Mitschert és érthető módon még mindig potens légerőként számolt Ozava repülőgép-hordozóinak képességeit. Nem tudhatta, hogy a japán tengernagy hordozóin jóformán már nincsenek repülőgépek és azokat csak csalétekként alkalmazzák majd.
 
A terv súlyos problémája volt, hogy a hadműveletnek nem volt szövetséges főparancsnoka, az egyes [[magasabbegység]]ek önállóan harcoltak, illetve tevékenységüket [[Chester Nimitz|Nimitz]] csendes-óceáni főparancsnoksága hangolta volna össze, a több ezer km-re lévő [[Pearl Harbor]]ból. A megfelelő vezetés és összehangoltság hiánya – kommunikációs problémákkal súlyosbítva – krízishelyzethezkrízishelyzetekhez és kis híján katasztrófához vezetett. Egyedül a magasan képzett amerikai kötelékparancsnokok és az egységparancsnokok önfeláldozásán múlott az amerikai győzelem.
 
=== Japán előkészületek ===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengeri_csata_a_Leyte-öbölben”