„Barcarozsnyó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Története: Felvidéki járás egyért. |
|||
37. sor:
A [[Római Birodalom|rómaiak]] ''Cumidava'' vagy ''Comidava'' néven 106 után [[castrum]]ot építettek a mai várostól négy kilométerre északkeletre. Valószínű, hogy azonos néven a város határában korábban [[dákok|dák]] erőd is létezett, de nem világos, hogy a castrum helyén vagy a várhegyen. A castrum 250 körül leégett. A rozsnyói várat egyes vélemények szerint a [[Német Lovagrend]] építette [[1215]] körül, mások az első, 1241–42-es [[tatárjárás|tatár betörés]] utánra teszik építését. Első írásos említése [[1331]]-ből való, [[1335]]-ben már ellenállt a tatárok támadásának. A település első lakói [[erdélyi szászok|szász]] telepesek voltak, a [[14. század]] végétől költöztek be déli fertályára görögkeletiek. Őket a korabeli iratok [[bolgárok]]nak nevezik, de valószínűbb, hogy [[vlachok]] lehettek (negyedüket a [[brassó]]i [[Bolgárszeg]]hez hasonlóan ''Belgerey''nek nevezték, közösségük [[1526]]-ban 95 családból állt). [[1421]]-ben a [[Oszmán Birodalom|török]] dúlta fel a települést. [[1427]]-ben a vár a város birtoka lett. Ugyanezen évben az itt időző [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] vásártartási joggal látta el. [[1513]]-ban ismét a török pusztította, [[1585]]-ben leégett. [[1637]] és [[1644]] között üvegcsűr működött benne.<ref>Mircea Dan Lazăr: Repertoriul glăjăriilor transilvănene din secolele XVII-XIX. In ''Brukenthal. Acta Musei.'' I. 1. Sibiu – Alba Iulia, 2006, 227. o.</ref> [[1612]]-ben [[Báthory Gábor]] foglalta el a várat, miután a védőknek elfogyott az ivóvizük. [[1655]]-ben és [[1658]]-ban a tatár, [[1660]]-ban Mikes Mihály kancellár hadai eredménytelenül ostromolták a várat, de a várost feldúlták. [[1688]]-ban [[Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos őrgróf]] csapatai fosztották ki. [[1708]]-ban [[Jean-Louis Rabutin de Bussy|Rabutin]] serege felégette, majd [[1718]]-ban ismét leégett, [[1719]]-ben pedig [[pestis]]járvány pusztította.
[[1750]]-ben 609 adózó háztartásával a [[Barcaság]] második legnépesebb települése volt. Céhes iparai közül a [[18. század]]ban jelentőssé vált a [[Törcsvár]] vidéki juhtartó falvakra alapozott gyapjúfeldolgozás. A [[brassó]]i Marcu családnak [[1792]]–[[1793]]-ban üveghutája volt a Vidombák-patakon, amely [[1805]]-ig működött.<ref>Csiffáry, ''i. m.,'' 138. o.</ref> Az angol utazó, [[Charles Boner]] említi kereskedelmi jelentőségű méhészkedését.<ref>[http://depts.washington.edu/cartah/text_archive/boner/b4.shtml Charles Boner: ''Transylvania: Its Products and Its People'']</ref> Első gyógyszertárát [[1808]]-ban alapították.<ref>[http://mek.niif.hu/02700/02752/02752.pdf Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 43. o.]</ref> [[1879]]-ben uszodát létesítettek. [[1876]]-ban községgé minősült vissza és [[Brassó vármegye]] [[Felvidéki járás (Brassó vármegye)|Felvidéki járás]]ához csatolták. Határából a szász gazdák 1909-ben 8048, a románok 3663 [[Kataszteri hold|holdat]] birtokoltak.<ref>George Maior: ''O pagină din luptele românilor cu sașii pe terenul social, cultural și economic.'' București, 1910, 103. o.</ref>
[[1880]]-ben csupán egy ipari üzem működött Rozsnyóban: egy posztó- és festékgyár. [[1915]] és [[1917]] között két fűrészüzem létesült benne – [[1929]]-ben az egyiket megvásárolta a község, a másik ugyanakkor leégett. A két világháború között öt új ipari vállalata jött létre: egy szerszámgyár, egy kötöttárugyár, egy gyapjúfonó, egy játékgyár és egy szeggyár. [[1930]]-ban posztógyárát megvásárolta a [[brassó]]i ''Scherg'' cég. Szerszámgyára [[1936]]-ban ugyancsak egy brassói vállalaté lett, majd [[1939]]-ben ''Getop'' néven önállósult.
| |||