„Szalay Lajos” változatai közötti eltérés

1946-ban összetalálkozott [[Boldizsár Iván]]nal, aki besorolta a Párizsba utazó békedelegációba. Amikor megkérdezte tőle, hogy miért teszi ezt egy idegen grafikussal, a következő választ kapta: ''„Mindig szerettem volna [[József Attila|József Attilán]] segíteni, de akkor nem volt rá módom. Mivel téged is sokra tartalak és valahogy József Attilára is emlékeztetsz, rajtad keresztül rovok le egy szinte adósságot, amit Attila iránt éreztem.”'' Párizsban a ''Les Lettres Françaises'' rajzolója lett, ami jövedelmet biztosított számára. A következő évben [[Georges Rouault]] révén [[UNESCO]]-ösztöndíjat kapott. A megfelelő színvonalú megélhetésre azonban ez sem volt elég, ezért 1948-ban – orvosi tanácsra – feleségével együtt [[Argentína|Argentínába]] utazott. Itt már a következő évben a [[tucumán]]i (San Miguel de Tucumán) egyetem szerződtetett tanára lett. Gyorsan megtanult spanyolul, művészetét pedig megbecsülték. 1949-ben itt is megjelent egy önálló albuma, ''Impresiones de un Inmigrante'' (Egy bevándorló impressziói) címmel. Bevezetője egyebek mellett így szólt: ''„Szalay Lajos egy fiatal magyar bevándorló, aki pár hónapja érkezett [[Buenos Aires]]be, poggyász nélkül, csupán rendkívüli művészi tettvággyal, lelkesedéssel, tiszta hittel tarsolyában.”''{{refhely|Tóth 2006|30. oldal}} Később, 1958-tól 1961-ig, a [[Buenos Aires]]-i képzőművészeti főiskolán tanított. Egyik kiállítása alkalmából azt írták vele kapcsolatban, hogy az argentin rajzművészetnek két korszaka van: a Szalay előtti és a Szalay utáni korszak. Argentínában született lánya, Mária Klára.{{refhely|Szalay 2006|96–102. oldal}}