„Monsbarth Géza” változatai közötti eltérés

Dugós puskák, trombiták és a kardok. A '''TROMBITÁK''' rézlemezből készültek (0,2 mm-es), előhajlítva, forrasztva, peremezve. A fúvókák porcelánból voltak, amit a kőbányai porcelángyár állított elő. A megbízható minőségű és elfogadható árú fiújátékok, felkeltették a kereskedők érdeklődését. Ezek a játékok ugyanis tartósabbak, ''komolyabbak'' voltak a bazári papír- vagy fajátékoknál, ugyanakkor a sorozatgyártásnak köszönhetően, nem a gazdagabb polgárok, hanem a szélesebb tömegek pénztárcájához igazodtak. A piac kielégíthetetlennek látszott. Az emberek számát egészen 17-18 főig növelte. Ez időre már a famunkákat is üzemében készítették.

Évente 100-120.000 db trombitát készített, és a puskákból is 50-60 ezret sikerült értékesítenie. A hatféle puska közül, a legolcsóbbak, és legnépszerűbbek a ”0”-ak voltak. Ezeknek a tusa 18 cm hosszúságú puha fából (deszkából fűrészelve) készült, amelyet matt, bordós-piros színű páccal kezeltek. A csövük mintegy 4-5 cm-t lógott túl. A csövükbe egy dugót kellett dugni, amit hosszú madzag kötött össze a puskatussal. A felhúzószerkezettel rugó ellenében egy dugattyút húztak hátra. A ravasz kioldotta a felhúzó végállásrögzítőjét, és a hirtelen összenyomott levegő a parafát, pukkanás kíséretében kilőtte.

A trombitákból négyféle típus készült. A hosszúkás, '''KÜRTSZERŰ TROMBITA''', és háromféle méretű '''TÁNYÉROS TROMBITA''' (hosszuk: 100 mm, 125 mm, 200 mm). Nagyságukon kívül, tányérjuk alakjában is különböztek. Törzsükre fogantyút forrasztottak, majd polírozás után különböző színű bojtokkal díszítették. A játéktrombiták nem saját, hanem úgynevezett SEGÉDHANGOK segítségével szólaltak meg.

Szép és összetett munka volt a '''KARD''' elkészítése is. Hüvelye nikkelezett lemezből, fogantyúja festett (piros-fekete) fából készült. 1939 és 1941 között érte el a termelés a csúcspontja. Idényben, júliustól karácsonyig nem tudtak eleget termelni.

A befolyó pénz lehetővé tette, hogy a konkurencia elől felvásárolja a nyersanyagot. A magyar játékgyártásban addig szokatlan aktivitással és rafinériával törekedett piaci pozíciójának növelésére. Híre eljutott Liebner bácsihoz, aki köztudottan csak a kor ''legfinomabb'' játékaival foglalkozott. Ismerkedésükből üzlet lett, és a gyártmányok száma ismét bővült. A tapadós puskát és a nehéz kardot, egyezségük szerint máshol nem értékesíthette. 1942-ben új termékkel jelent meg, a CSIGASÍPPAL, melyet német minta alapján készített, fejlett technológiával. Vékony nikkelezett acélszalagból gyártotta, belsejébe fagolyót rakott. Ezután elkezdték a '''SZÁJHARMONIKA''' gyártásához a felszerszámozást. Mivel nem sikerült olyan minőségű harmonikát szériában készíteni, amihez a nevét adta volna, a gyártásról lemondott. 1943-ban ismét új termékkel, '''BABACSÖRGŐVEL''' próbálkozott, alumíniumból két félgömböt sajtolt, amelynek mintájaként gyerekfej dombormű szolgált. A háborús időszak miatt csupán pár ezer darabot rendeltek. 1947-1948-ban már csak 8-9 fő dolgozott az üzemben. Vérmes reményeket nem táplálva, kisebb mennyiségben gyártotta a már bevált termékeket. Ebben az időben még egy terméke volt: a '''BABAÉTKÉSZLET'''. Nagy mennyiségű lábost, fazekat, tarkedlisütőt, merő és evőkanalat, kést stb-t szállított a kereskedőknek. Üzemét 1949 decemberében államosították, majd 1951-ben felszámolták, szerszámait és gépeit a győri Lemezárugyárba és a Budapesti Fémtömegcikk Állami Vállalat Máriássi utcai telepére szállították. Monsbarth Géza 1958-ban részt vett egy '''TÁNCOLÓ BABA''' kirakati dekoráció felszerszámozásában.