„Gyorsacél” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(kieg)
<!-- gyorsacél, HSS, High Speed Steel -->
[[Fájl:Left hand drill bit.jpg|bélyegkép|jobbra|1. ábra: Csigafúró - a legismertebb gyorsacél szerszám (1/8", balos)]]
A '''gyorsacél''' (ismert még: HSS-acél az angol High Speed Steel szavak kezdőbetűiből) olyan erősen ötvözött<ref>Akár 30%-ot is elérheti az ötvözők aránya.</ref> különleges szerszám[[acél]], amely az egyéb [[szerszámacél|szerszámacélokhoz]] képest 5-30-szor gyorsabb megmunkálást tesz lehetővé. A gyorsacél szerszámok - összetételtől függően - akár 500-600 °C-ra is felhevülhetnek munka közben a forgácsoló él számottevő károsodása nélkül A gyorsacél szerszámok keménysége 60 [[Rockwell-keménység|HRC]] felett van. Rendkívüli tulajdonságait a nagyon kemény és hőálló [[wolfrám-karbid]]nak, a szemcsefinomító egyéb ötvözeteknek, továbbá a megfelelő hőkezelésnek köszönhetik.
 
Leginkább ismert gyorsacél szerszám a csigafúró (1. ábra). A csigafúrókon kívül gyorsacélból (is) készülnek például: eszterga-, gyalu- és vésőkések, palást- és hosszlyukmarók, központfúrók, süllyesztők. Előszeretettel alkalmazzák automata gépek hidegalakító-térformázó és kivágó-lyukasztó szerszámainak készítésére is.
|4.6
|-
|}
 
Magyarországon a rendszerváltás előtti időkben eltérő minőségű gyorsacélokat gyártottak az MSZ 4351-56 szerint<ref>Ohmacht - Sárközi: Műszaki táblázatok és képletek 613. o., Műszaki Könyvkiadó, Táncsics Könyvkiadó, 1963 <ref>, amelyek minőségeit a 2. táblázat tartalmazza:
 
{|class="wikitable"
!!!!
|}
 
 
== Bevonatok ==
A gyorsacél alapanyagból készült általános célú szerszámok (például az 5. ábrán látható csigafúró) kielégítően működnek hagyományos gépeknél és normál forgácsolási sebességsebességet melletthasználva. Alkalomszerű, kis és közepes szériáknál használatukvaló alkalmazásuk még gazdaságosnak is mondható. Vannak azonban esetek, mikor a némileg magasabb szerszámárak ellenére a megmunkálási költségek drasztikusan csökkenthetőek.
 
Az 1960-as évek végén olyan új alapanyagok kerültek kifejlesztésre, amelyeket az akkoriban elterjedt szerszámokkal szinte reménytelen vállalkozás volt megmunkálni<ref>A megmunkálandó anyag nagy szilárdsága miatt a megmunkálás sebességét (vágósebesség) drámaian csökkenteni kellett. A csökkentett sebesség – amellett, hogy nem termelékeny – a szerszámok számára is kedvezőtlen helyzetet teremtett: nem alakult ki határozott vágás, a megmunkált anyagok felkenődtek, ráhegedtek a szerszám élére (élsisak-képződés), idő előtti törést, selejtet okozva.</ref>: nagy volt a szakítószilárdságuk és gyakran a szerszámanyagokkal is reakcióba léptek. E tényekből eredő megmunkálási nehézségeket a bevonatos szerszámanyagok kifejlesztése oldotta meg. A bevonatolási eljárások elterjedésével a bevonatos szerszámok ára csökkent; az árcsökkenés azt eredményezte hogy az ezredforduló körül általánossá vált a hagyományos, aránylag könnyen megmunkálható fémek bevonatolt szerszámokkal való megmunkálása nemcsak a forgácsolás, hanem az egyéb anyagalakítás terén is. A bevonatok terjedése olyan üteműmérvű, hogy az általános célú szerszámok között is megjelentmegjelentek a bevonatos szerszámok (6. és 9. ábrák). Egyszerűbb esetekben a bevonat csupán általános korrózióvédelemre szolgál (56. ábra).
<center>
<gallery>
A bevonatok kétszeresére növelik a gyorsacél szerszámanyagokkal elérhető forgácsolási sebességeket. A bevonatok keménysége 3-10-szerese a gyorsacél szerszámnak. Legismertebb a [[titán-nitrid]] és a [[titánkarbid]] bevonat<ref>DORMER: Technical Handbook 16-18.o. </ref> A bevonatok sokféleképpen készíthetőek: klasszikus eljárás a nitridálás, keménykrómozás és a fémszórás. A forgácsoló szerszámok többsége vákuumgőzöléses eljárással kapja bevonatát. A különféle
bevonatolási eljárások összehasonlítása a 3. táblázatban található.
 
''3. táblázat''
{| class="wikitable"
912

szerkesztés