„Andrei Șaguna” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
6. sor:
A bölcseletet és jogot [[Pest (történelmi település)|Pest]]en végezte. Manilovics verseci szerb püspök rábeszélésére az egyházi rendbe lépett és [[1829]]-től [[Versec]]en a keleti teológia tanfolyamát elvégezvén, a püspök udvari papja és a verseci teológiai intézet tanára lett. Minthogy az [[ortodox kereszténység|ortodox]] egyházban csak [[szerzetes]] lehet püspökké, [[1833]]-ban belépett szerzetesként a [[lopova]]i zárdába, hol szerzetesi szokás szerint a keresztségben nyert [[Anasztáz]] nevét [[András]]ra változtatták. [[1834]]-ben [[diakónus]], [[1835]]-ben [[protodiakónus]], [[1837]]-ben [[sincellos]], [[1838]]-ban [[protosincellos]] lett.
 
[[Ðorđe Stratimirović|Stratimirovics]] szerb [[pátriárka]] maga mellé vette titkárnak, a [[karlóca]]i szemináriumban tanárnak alkalmazta, és szerzett érdemei alapján [[1842]]-ben a dúsgazdag [[kovilkabol]]i zárdamonostor [[archimandrita|archimandritájává]] tette. [[1845]]-ig teológiai tanár volt Versecen és az ottani [[konzisztórium]] [[vikárius]]a, 1845-től pedig a Kovil-zárdakaboli monostor [[prépost]]ja. [[1846]]. [[június 27.|június 27-én]] az [[erdélyi román püspökség]] vikáriusa, majd [[1847]]. [[december 2.|december 2-án]] [[püspök]] lett.
 
[[Fájl:Andrei Saguna Brassó.jpg|bélyegkép|balra|200px|Szobra Brassóban]]
Rendes szemináriumi és tanítóképző tanfolyamot nyitott [[Nagyszeben]]ben; az egyetemen saját költségén tanulókat tartott fenn, hogy idővel azokat tanárként alkalmazhassa; sürgette a községenkénti román iskolák felállítását. A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] alatt csatlakozott Stratimirovics patriárkához, illetőleg a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, bécsi, [[olmütz]]i deputációkban, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. Az uniótörvényt, az 1848. 1évi VII. törvénycikket, a király 1848. június 10-én erősítette meg. Andrei Șaguna 1848 őszéig kiváró politikát folytatott, majd Pestről Erdélybe utazott. 1848-ban Erdély és Magyarország unióját követően a román vezetők végveszélyre hivatkozva fegyveres felkelésre hivatkozva mozgósították a népet. Andrei Șaguna görögkeleti püspök elnökletével és [[Simion Bǎrnuțiu]] alelnökletével, aki a román nemzeti-radikálisok vezetője volt, Nagyszebenben megalakult a [[Román Nemzeti Komité]].
 
''"A román nemzet kéri, hogy az országban lakó többi nemzet a Magyarországgal való uniót ne vegye addig tárgyalás alá, míg a román nemzet is nem lesz alkotmányos nemzet, tanácskozó és határozó szavazattal az ország törvényhozásában, és ha az erdélyi országgyűlés nélküle mégis belebocsátkoznék az unió tárgyalásába, akkor a román nemzet ünnepélyesen tiltakozik ez ellen."'' (a román nemzet 16 pontba foglalt politikai programja)