„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

a
írásjelek
a (írásjelek)
a (írásjelek)
Cuvier munkássága alapozta meg a gerincesek őslénytanát, kibővítette [[Carl von Linné|Linné rendszerét]] a [[Törzs (rendszertan)|törzzsel]], amit mind az élő, mind a fosszilis fajok besorolásánál alkalmazott. Arról is ismert, hogy a fajok [[kihalás]]áról szóló tudományos ismereteket is ő alapozta meg, mely előtte még nem volt elfogadott nézet. Cuvier a földtörténetet elemző munkáiban azt feltételezte, hogy katasztrófák következtében, például egy nagyobb vízözön után az egyik helyen kipusztult élővilágot újrateremtett fajok pótolhatják. Ezeknek a nézeteinek az eredményeként a kora [[19. század]]i [[katasztrofizmus]] meghatározó támogatójává vált.{{refhely|Faria 2012|64–74. old.}} A [[Párizsi-medence]] geológiai rétegeinek vizsgálatakor [[Alexandre Brongniart]]-ral közösen rakták le a [[Rétegtan|biosztratigráfia]] alapjait.
 
Egyéb más nagyszerű eredményei mellett Cuvier állapította meg, hogy az addig a magtalálásának helyéről ''ohiói állatnak'' nevezett, az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban talált elefántszerű csont, valójában egy kihalt [[mamut]] maradványa, és a [[Paraguay]]ban kiásott nagy emlős csontváz az [[óriáslajhár-félék]]hez tartozó [[Megatherium]].
 
Ő nevezte el (habár nem ismerték el hivatalosan) a vízben élő hüllőt a [[Moszaszaurusz-félék|Moszaszauruszt]] és a [[pteroszauruszok]] rendjének egyik nemét, a [[Pterodactylus]]t. Az elsők között állította meg, hogy a prehisztorikus korban nem az [[emlősök]], hanem inkább a [[hüllők]] voltak a domináns fajok. Arról is nevezetes, hogy ellenezte [[Jean-Baptiste Lamarck]] és [[Étienne Geoffroy Saint-Hilaire]] evolúciós elméleteit. Mivel nem talált bizonyítékot az [[evolúció]]ra azt gondolta, hogy az állatfajok állandóak maradnak és nem változnak meg földi életük során. A kövületek és a létező élőlények közötti különbségeket a katasztrófaelmélettel magyarázta. Azt állította, hogy a kihalt [[állatok]]at és [[növények]]et több lokális [[katasztrófa]] pusztította el, míg az élő fajok a pusztulás után újonnan fejlődtek ki.
 
Legismertebb és egyben egyik legjelentősebb műve a 15 kötetes ''Le Règne Animal'' (Az állatok birodalma (1817) ). A természettudományi munkásságát már életében is elismerték, 1819-ben főnemesi címet, Franciaország pairje ''(Pairie de France)'' adományoztak neki. Ettől fogva '''Cuvier báró'''nak nevezték. Cuviert 1818-ban a Tudományos Akadémia ''negyven halhatatlanja'' közé választotta, és [[Az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája|az Eiffel-tornyon megörökített nevek listáján]] szereplő 72 tudós között a nyolcadik helyen szerepel a felsorolásban. 1832-ben Párizsban [[kolera]]járvány pusztított, és ő is ekkor hunyt el. Munkásságát többen folytatták, talán a legnevezetesebb követői a svájci születésű amerikai [[Louis Agassiz]] és az angol [[Richard Owen]].
 
== Élete ==