„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

a
a (→‎Élete: görd, írásjel)
[[Fájl:Georges Cuvier 3.jpg|bélyegkép|balra|200px|[[François-André Vincent]]:Fiatalkori Cuvier portré]]
 
A [[Institut de France|Francia Intézet]] ''(Institut de France)'' is ezekben az években alakult, és Cuvier a Tudományos Akadémia ''([[Académie des Sciences]])'' titkára lehetett. 1796-ban az [[Lycée Henri IV|École centrale du Panthéonban]] kezdett előadásokat tartani, és áprilisban az intézet megnyitó ünnepségén felolvasta első paleontológiai tanulmányát, melyet később 1800-ban a ''Mémoires sur les espèces d'éléphants vivants et fossiles'' (Tanulmány az élő és kihalt elefánt fajokról) címen adtak ki. Ebben a tanulmányában elemezte az [[Ázsiai elefánt|indiai]] és az [[afrikai elefánt]] csontvázát és egy mamut [[Fosszília|fosszíliát]], melyet akkoriban "ohiói állat" néven ismertek. Cuvier elemzése először azt mondta ki, hogy az indiai és az afrikai elefánt külön fajok. A mamutokról megállapította, hogy egyik fajhoz sem tartoznak, azok már régen kihaltak, de azt is bebizonyította, hogy a jégkorszak óriás ormányosa közelebb állt az indiai, mint az afrikai elefántokhoz. Ezt a vizsgálatát sokkal később a szerodiagnosztikai módszerrel elvégzett vérvizsgálatok is megerősítették.{{refhely|Lambrecht 1938|}} Továbbá azt is kijelentette, hogy az ohiói állat egy, teljesen az elefántoktól és a mamutoktól is teljesen külön álló, már szintén kihalt fajhoz tartozik. 1806-ban egy másik tanulmányban visszatért az ohiói állathoz és elnevezte [[mamut|masztodonnak]].<ref group="m">A masztodont Cuvier a [[görög nyelv|görög]] ''mastos'' (mell) és ''odous'' (fog) szavakból képezte utalva az állat mellbimbót formázó fogaira azaz gumósfogú, mastos-fogú állatoknak nevezte el.</ref><ref>{{CitLib|szerző=Claudine Cohen |url=http://books.google.hu/books?id=Il2rrmAySq0C&pg=PA100&lpg=PA100&dq=Mammut+ohioticum+Cuvier&source=bl&ots=TQZfTHD3zw&sig=lzVKV1Z3Hhw2Ci1ih6ou5mtMM2o&hl=hu&sa=X&ei=mWaUUuSlHYzIswbjjoDADA&ved=0CC0Q6AEwAA#v=onepage&q=Mammut%20ohioticum%20Cuvier&f=false |cím=The Fate of the Mammoth: Fossils, Myth, and History |kiadó=The University of Chicago Press Chicago-London |év=2002 |nyelv=angol |isbn=0226112926 }}</ref>
 
Másik, 1796-ban írt jelentős tanulmányában egy [[Paraguay]]ban talált nagyméretű emlős csontvázról értekezett, melyet ő nevezett el [[Megatherium]]nak. Itt arra a következtetésre jutott, hogy ez is egy már kihalt állatfaj képviselője, melynek koponyáját összehasonlította a létező fajokéval és megállapította, hogy az [[óriáslajhár-félék]]hez tartozó, de a fán lakó létező fajokkal szemben egy talajlakó lajhárról van szó. Ez a két 1796-os tanulmánya mérföldkő lett a [[Őslénytan|paleontológia]] történetében, mely az összehasonlító anatómia fejlődését is megalapozta. Ezek a tanulmányok továbbá nagyban növelték Cuvier személyes hírnevét is, de tudományos értékű jelentőségük az volt, hogy véget vetettek azoknak a korábbi hosszantartóhosszan tartó vitáknak, melyek a [[kihalás]]t kérdőjelezték meg.<ref name="bibliotheque">{{cite web |url=http://www.bibliotheque-institutdefrance.fr/archives/precedentes/CUVIER_CatILL.pdf |title=Georges Cuvier exposition |accessdate=2013-11-27 | publisher=bibliotheque-institutdefrance.fr |format=pdf |language=francia}}</ref>
 
Többnyire egyedül dolgozott, műveinek közreadásában azonban volt esetenként segítsége is. Behatóan foglalkozott a halakkal, de ezt a szakterületet barátjával [[Achille Valenciennes]]-el közösen tanulmányozta. Öccse Frédéric is segítségére volt, hiszen főművénekfő művének utolsó kiadását ő rendezte sajtó alá, aki egyébként írt önállóan egy könyvet is az emlősök fogazatáról.{{refhely|Lambrecht 1938|}} 1799-ben a neves természetrajzi professzor [[Louis-Jean-Marie Daubenton]] örökébe léphetett a párizsi Francia Kollégiumban ''(Collège de France)''. 1802-ben kapta meg a címzetes professzor titulust a Füvészkerttől, és még ebben az évben az intézet közoktatási főfelügyelőnek nevezte ki. Ebben a minőségében járt Dél-Franciaországban is. 1803-ban állandó titkárnak választották a Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztályára és így korábbi megbízatásait kénytelen volt feladni és végleg visszatért Párizsba. 1806-ban a [[Royal Society]] felvette külsős tagjának, és 1812-ben a [[Svéd Királyi Tudományos Akadémia]] is ugyanígy tett. Minden erejét a tudománynak szentelte, de különösen három szakterületre ásta be magát. Belefogott a [[puhatestűek]] ''(Mollusca)'' osztályozásába és besorolásába, a [[halak]] ''(Pisces)'' összehasonlító anatómiai vizsgálatába és szisztematikus rendezésébe, valamint a fosszilis emlősökhöz és a hüllőkhöz hasonló létező állatok [[oszteológia]]i (csonttan) vizsgálatába.<ref name="macroevolution"/>
 
Cuvier 1812-ben azt jelentette ki, hogy nem valószínű, hogy további nagytestű állat felfedezetlen maradhatott. Erre mondta jóval később a belga-francia természettudós [[Bernard Heuvelmans]], hogy ez nagyon elhamarkodott kijelentés volt. Halála után tíz évvel 1842-ben a [[dinoszauruszok]]at ''(Dinosauria)'' pont az ő követője Sir [[Richard Owen]] ''(az angol Cuvier)'' nevezte el.<ref>{{cite web |url=http://www.strangescience.net/owen.htm |title=Sir Richard Owen |accessdate=2013-12-10 | publisher=strangescience.net |language=angol}}</ref>
 
Élete során [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] uralkodása idején birodalmi tanácsosként szolgált, a [[Bourbon restauráció]] idején a Közoktatásügyi Tanács elnöke, egyetemi kancellár, a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Francia Becsületrend főtisztje]], a főnemesi cím birtokosa ''(Pairie de France)'', volt belügyminiszter, két ízben közoktatásügyi miniszter. 1827-től a protestáns ügyek minisztere, [[I. Lajos Fülöp francia király|I. Lajos Fülöp]] uralkodásakor az Államtanács elnöke, és mindezen fontos teendők becsületes elvégzése mellett azt kell mondani, hogy ezeket a természettudományi munkásságával nem is lehet egy lapon sem említeni, hiszen olyan nagy hozzájárulást tett a természettudomány fejlődéséért. <ref name="ramet.elte"/><ref>{{CitLib|szerző=Andrew Dickson White |url=http://aren.org/prison/documents/religion/Misc/History%20of%20the%20Warfare%20of%20Science%20with%20Theology%20in%20Christendom--Andrew%20Dickson%20White.pdf |cím=A History of the Warfare of Science with Theology in Christendom |kiadó=D. Appleton and Company |év=1896 |nyelv=angol |isbn=0879758260 }}</ref>
 
Cuvier születésétől, taníttatásátóltaníttatásából és meggyőződéséből eredően is hithű [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] volt, és az is maradt egész életében.{{refhely|Coleman 1962|16. old.}} Rendszeresen részt vett egyháza szertartásain, ennek ellenére a hitét magánügyként tudta kezelni olyan esetekben, amikor állami hivatásából adódóan ő felügyelte a protestáns felekezeti kisebbségek kormányzati oktatási programjait. A párizsi Bibliatársulat 1818-as alakításakor annak létrejöttében aktívan részt vett, és később ő lett a társulat elnök-helyettese.{{refhely|Larson 2004|8. old.}} 1822-től 1832-ben bekövetkezett haláláig a Francia Egyetem teológiai kar protestáns fakultásának a nagymestere volt.{{refhely|Taquet 2009|127. old.}}
 
Cuvier 1804. február 2-án kötött házasságot Anne Marie Sophie Loquet du Trazail-val (1768-1849), aki özvegyasszony volt, mivel férje Duvaucel tábornok a forradalmi terror áldozatául esett.<ref name="bibliotheque"/> Amilyen szerencsés volt a tudományos és politikai életben, sajnos ez nem mondható el a magánéletéről. A házasságból négy gyermeke született, és további négy gyermeket adoptált, de egy örökbefogadott gyermeke kivételével mind fiatalon, még Cuvier életében meghaltak. Legnagyobb csapást Clementine nevű lányának elvesztése jelentette, aki megérte a felnőttkort és 1827-ben pont házasságkötése előtt [[Gümőkór|tuberkolózisban]] hunyt el. Halála után két nappal Cuvier visszatért dolgozni és belügyminiszterként egy bizottságban volt elnök, amikor eltakarta az arcát és zokogni kezdett. A jelenlévőktől elnézést kért és ezt mondta: „Bocsánat uraim. Apa voltam, de elvesztettem mindent.”{{refhely|Lee 1833|26. old.}} Ő maga Párizsban halt meg öt évvel később 1832. május 13-án, amikor a városban [[kolera]]járvány pusztított, de őt [[Agyi érkatasztrófa|szélütés]] érte és abba halt bele.{{refhely|Lambrecht 1938|}} George Cuviert Párizsban a [[Père-Lachaise temető]]ben helyezték örök nyugalomba.<ref name="macroevolution"/>
 
== Tudományos elméletei és azok hatása ==