„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

a
Cuvier azt hangsúlyozta, hogy széleskörű kutatásai alapján a kövületek azt mutatják, hogy egy fosszilis forma fokozatosan nem alakul át egy attól eltérő formába. Az állatok anatómiájának és fiziológiájának megértéséhez az általa követett értelmezés nem volt összeegyeztethető az evolúciós elképzelésekkel. A Kaliforniai Egyetem Őslénytani Múzeuma szerint: „Cuvier nem hitt a szerves fejlődésben, szerinte bármilyen változás egy szervezetben azt valószínűsíti, hogy képtelen lesz majd a túlélésre.
 
Tanulmányozta a mumifikált [[Macska|macskákat]] és [[Szent íbisz|íbiszeket]], melyeket [[Étienne Geoffroy Saint-Hilaire|Geoffroy]] Napóleon egyiptomi hadjárata során szerzett meg és vitt Párizsba. Cuvier vizsgálatai azt mutatták, hogy ezek az állatok semmiben sem különböztek élő társaiktól, és ezt az eredményt arra használta fel, hogy alátámassza azt az állítását, mely szerint az élet formái nem fejlődés útján alakultak ki.”{{refhely|Waggoner 1996}} Azt figyelte meg ugyanis, hogy az ezer évvel korábban mumifikált állatok és a létező fajtársaik között nincs kimutatható eltérés.{{refhely|Zimmer 2006|19. old}}
Cuvier azt írta erről: „Bizonyosan, nem lehet felfedezni semmi nagyobb különbséget ezek a lények és azok az állatok között melyeket megnéztünk ugyanúgy, mint a [[Múmia|múmiák]] és a jelenkor emberei között sem.”{{refhely|Rudwick 1997|229. old}} [[Jean-Baptiste Lamarck|Lamarck]] elutasította ezt a következtetést azzal érvelve, hogy az evolúció folyamata lassabb annál, hogy pár ezer év távlatából vizsgálni lehessen. Cuvier azonban bírálta azt, ahogy Lamarck és más természettudósok minden nehézség nélkül több százezer évet egy tollvonással kezeltek csak azért, hogy fenntarthassák az evolúciós elméletet. Ehelyett ő azzal érvelt, hogy az ember igenis meg tudja ítélni mi fog történni hosszú távon, hiszen az csak a rövidebb időszakok összegzése.{{refhely|Rudwick 1997|228-229. old}}
 
Kritizálta kortársai, Lamarck és Geoffroy Saint-Hilaire azon evolúciós elméleteit, melyek az egyedek egyik formából a másikba történő fokozatos átalakulásról szóltak. Újra és újra hangoztatta, hogy az ő tapasztalata alapján, a megkövesedett formák azt mutatják, hogy azok nem alakulnak át egy eltérő másik formába. Azt állította, hogy az ősmaradványok alapján a tipikus forma váratlanul jelenik meg és egészen a kihalásáig változatlan marad. Cuvier a paleontológiai jelenségeket (a „[[punctuated equilibrium]]” elmélet egy évszázaddal később került előtérbe)<ref group="m">[[Niles Eldredge]] és [[Stephen Jay Gould]] indították útjára az elméletet, mely magyarázatot kínált a fosszilis leletekben található hosszú ideig tartó változatlanságra. Ezt a jelenséget sztázisnak nevezték el. Lásd bővebben: [[Az evolúciós gondolkodás története]] szócikkben.</ref> megpróbálta úgy magyarázni, hogy az összhangban legyen a [[Biblia]] állításaival és a különböző korszakok nagy katasztrófáival, melyek közül az utolsó megtalálható a [[Mózes első könyve|Genezis]] leírásában.{{refhely|Turner 1984|35. old}}{{refhely|Kuznar 2008|37. old}}
 
Kételkedett Lamarck és Geoffroy Saint-Hilaire fokozatos változásról szóló elméleteiben. Ráadásul Cuvier állásfoglalása, a részek korrelációjának az elvéről nagy kétséget okozott az evolúciót támogatók között, hiszen azt állította, hogy ha bármely mechanizmus egy részét izoláltan megváltoztatjuk (ez volt Lamarck nézete), akkor ez változást fog okozni az összes többi résznek is. Ez az állatok esetében azt jelenti, hogy magát a túlélésüket is veszélyeztetheti. Ez a bírálat Cuvier ''Éloge de M. de Lamarck'' művében jelent meg.<ref >{{cite web |url=http://www.academie-sciences.fr/activite/archive/dossiers/eloges/lamarck_vol3228.pdf |author=Georges Cuvier|title= Éloge de M. de Lamarck |accessdate=2013-11-28 |publisher= academie-sciences.fr |format=pdf |language=francia}}</ref><ref >{{cite web |url=http://www.victorianweb.org/science/science_texts/cuvier/cuvier_on_lamarck.htm |author=Georges Cuvier|title= Elegy of Lamarck|accessdate=2013-12-08 |publisher=victorianweb.org |format= |language=angol}}</ref> Cuvier befolyásának is betudható, hogy a kor legtöbb vezető tudósa meggyőződéssel hitt a fajok változatlanságában.<ref >{{cite web |url=http://www.behav.org/gene/hist/gen_hist_020_Lamarck_hun.htm |title=Lamarck (1744-1729) |accessdate=2013-11-28 | publisher= behav.org |language=magyar}}</ref>
 
Cuvier Lamarck evolúciós elméletéről így vélekedett: „Két önhatalmú feltevésen alapszik: Azaz egyik, hogy az ondófolyadék az, ami létrehozza az embriót, a másik, hogy az erőfeszítés és a vágyakozás létrehozhat szervet. Az ily alapokon nyugvó rendszer csak egy költő képzeletét tudja szórakoztatni. A metafizikus következtethet a rendszer teljesen új sorozatára, de az nem, aki a vizsgálatát úgy végzi, hogy egy kezet, egy belső szervet vagy csak egy tollat boncolgat.”
 
Cuvier azon állítását, hogy a geológiai leletek alapján az új kövületi formák váratlanul tűnnek elő, azt a későbbi gondolkodók felhasználták a [[kreacionizmus]] alátámasztására.{{refhely|Gillispie 1996|103. old}} A váratlanság igazolására az Isteniisteni teremtés adhatott magyarázatot. Jóllehet Cuvier felfedezése más módon is értelmezhető, hiszen különböző geológiai rétegek vizsgálatát végezte el. Mindenesetre a fejlődés igazolásának hiánya összhangban volt a fajok szent megváltoztathatatlanságával, de Cuvier kihaláshoz kapcsolódó nézetei már nem feltétlenül.
 
Több író igazságtalanul vádolta, mert makacsul tartotta magát ahhoz a nézethez, hogy fosszilis embert nem fognak találni. Az angolul megjelent Essay on the Theory of the Earth művében azt írta: „nem találtak még emberi csontokat az ősmaradványok között” és meg is magyarázta, ezt bővebben is: Amikor én azt állítom, hogy emberi csontokat ez idáig nem találtak fossziliákban, akkor értsék meg azt, hogy őskori leletekről és kövületekről beszélek.”{{refhely|Cuvier 1818|130. old.}}
 
A megkövesedett csontok, amelyeknek volt elég idejük [[Ásvány (anyag)|ásvánnyá]] majd [[kőzet]]té alakulni azok általában sokkal idősebbek, mint az átlagos csontok. Cuvier jó ideig csak olyan emberi maradványokról tudott, melyek viszonylag fiatalok voltak, még nem kövesedtek meg, és a földfelszín felső rétegeiből kerültek elő. Azonban nem kezelte ezt az állítást dogmaként.{{refhely|Cuvier 1818|133-134. old.}} Cuviernak tulajdonítják azokat az állítólagos kijelentéseket, hogy „ősember pedig nem létezik” vagy másképp „ásatag ember pedig nincs”. Azt azonban el kell ehhez mondani, hogy Cuvier munkássága és hallatlan tekintélye tényleg alapjaiban akasztotta meg az ősember-kutatást, de azt is hozzá kell tenni, hogy ezt a tételt így ebben a formában ő nem tanította.<ref>{{cite web |url=http://www.ace.hu/rudi/rudhu.html |title= Rudabánya és az emberré válás korai szakasza |author=Kertzoi Miklós|accessdate=2013-11-27 | publisher= ace.hu |language=magyar}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/2.10.2/benedek_istvan_darwinizmus_kibontakozasa.pdf |title=A darwinizmus kibontakozása|author=Benedek István Kertzoi Miklós|accessdate=2013-11-27 | publisher= orvostortenet.hu |language=magyar}}</ref> Amikor például új bizonyítékok kerültek napvilágra, akkor egy a korábbi tanulmányait kiegészítő későbbi kiadásban beszámolt egy csontvázról, mely a fosszilis emberi kövületre volt példa.{{refhely|Cuvier 1827|407. old.}}
 
Az viszont tény, hogy az evolúció esetében az ő bírálatainak keménysége és félelmetes hírneve elvette a kedvét a természettudósoknak attól, hogy a fajok fejlődésének fokozatosságára gondoljanak egészen addig, míg [[Charles Darwin]] két évtizeddel halála után publikálta a [[Biodiverzitás|földi élet sokszínűségét]] alátámasztó [[A fajok eredete]] című művét.{{refhely|Larson 2004|9-10. old.}}