„Parthenopéi Köztársaság” változatai közötti eltérés

a
A [[francia forradalom]] kitörésekor [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd]] és felesége [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]] támogatták ugyan a reformokat, de a Francia Királyság bukása után gyorsan elvetették azokat. A [[Nápolyi Királyság]] [[1793]]-ban csatlakozott a [[Francia Köztársaság]] elleni [[háború az 1. koalíció ellen|első koalícióhoz]], ugyanakkor a helyi köztársaság-pártiak ellen kemény megtorlásokat alkalmaztak. Ennek ellenére a [[köztársaság]] eszméje teret hódított elsősorban a liberálisabb [[arisztokrácia|arisztokraták]] köreiben.
 
[[1796]]-ban [[I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király|IV. Ferdinánd király]] ugyan békét kötött a [[Francia Köztársaság]]gal, de [[1798]]-ban [[Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő|Mária Karolina királyné]], látva [[Horatio Nelson|Nelson]] győzelmét a [[nílusi csata|nílusi csatában]] és alapozva [[Bonaparte József|Bonaparte tábornok]] távollétére, meggyőzte férjét, hogy hadat üzenjen a franciáknak. Nelson admirális [[1798]]-ban érkezett [[Nápoly]]ba, ahol nagy lelkesedéssel fogadták. A [[nápoly]]iaknak egy {{formatnum:szám|70000}} emberből álló hadsereget sikerült verbuválniuk az osztrák [[Karl von Mack]] tábornok vezetése alatt. A hadsereg október 29-én sikeresen elfoglalta [[Róma|Rómát]] és visszaállította a [[Pápai Állam]]ot. Egy sikeres francia ellentámadás során viszont seregei visszavonulásra kényszerültek.
 
A király visszasietett [[Nápoly]]ba és annak ellenére, hogy város lakosságának legnagyobb részét kitevő ''lazzarik'' (szegény réteg) királypárti volt és bármikor a király védelmére siettek volna, Nelson hajóján [[Palermo|Palermóba]] menekítette udvarát. A város irányítását Francesco Pignatelli Strongoli herceg vette át.
 
A tanácstalan és vezér nélkül maradt ''lazzarik'' számos, a köztársaság eszméivel szimpatizáló személyt lemészároltak. A nemesosztály és a tanult réteget viszont, látva, hogy királyuk cserbenhagyta őket, elkezdtek egy francia segítséggel felállítandó köztársaságot szervezni az anarchia elkerülése végett. [[1799]]. [[január 12.|január 12-én]] Pignatelli feladta a várost [[Jean Étienne Championnet]] francia tábornoknak. A hír hallatán a ''lazzarik'' fellázadtak, s noha nem voltak kellően felfegyverezve, hősiesen ellenálltak. Közben a nápolyi jakobinus párt is fellázadt, aminek következtében kitört a polgárháború. 1799. január 20-án a köztársaság-pártiaknak sikerült elfoglalni a [[Sant’Elmo erőd|Castel Sant’Elmo]] erődöt, így megnyílt a kapu a francia seregek nápolyi bevonulása előtt. A harcoknak {{formatnum:8000}} városlakó és {{formatnum:1000}} francia katona esett áldozatául.
 
== A köztársaság ==