„Greenwichi Királyi Obszervatórium” változatai közötti eltérés

teljes szöveg cserélve, tataroz sablon le
a (tataroz sablon felvéve)
(teljes szöveg cserélve, tataroz sablon le)
{{tataroz}}
[[File:Royal observatory greenwich.jpg|thumb|jobbra|250px|Az obszervatórium régi épülete]]
A '''Greenwichi obszervatórium'''ot ('''Royal Greenwich Obsevatory''', '''RGO''') II. Károly angol király alapította 1675-ben a Londonhoz közeli [[Greenwich]] kisváros királyi parkjában, a tengeri navigációhoz szükséges csillagászati megfigyelések elvégzése céljából. IgazgatójánakVezetőjének címe Royal Astronomer – Királyi csillagász.
A II. világháború után az intézet Herstmonceux-ba költözött, de a modern tudományos igények növekedése folytán a csillagászati megfigyeléseket ma már a Kanári-szigeteken létesített észlelőállomáson végzik. Az eredeti helyen 1954-től csillagászati és navigációs múzeum működik.
 
== Története ==
A '''GreenwichGreenwichi Obszervatórium''' [[1675]]-ben jött létre,Obszervatóriumot [[II. Károly angol király|II. Károly]] alapítása1675. nyománjúnius 22-i dekrétumával alapította meg. Elsődleges feladata volt a csillagok pozícióinak meghatározása, aminek segítségével a tengeren haladó hajók hozzávetőleges pontossággal meg tudták határozni a földrajzi helyzetüket. Az épületet [[Christopher Wren]] (1632–1723) építész tervezte, és a [[London]]hoz közelközeli hoztákGreenwichben létre(ma már London része), a királyi park egyik dombján, egy régi erődítmény megmaradt falainak felhasználásával épült meg. Itt lakott az első királyi csillagász, [[John Flamsteed]], aki évi 100 font fizetést kapott, de a műszerekről és a kisegítők fizetéséről neki magának kellett gondoskodnia.
 
[[1766]]-ban megjelent az első Tengerészeti almanach (''Nautical Almanac'') [[Nevil Maskelyne]] irányításával, ezzel teljesült Károly király óhaja.
 
A 18. és 19. század folyamán az obszervatórium többnyire pozíciós csillagászattal foglalkozott. Az égi objektumok fizikai tulajdonságainak vizsgálata a 19. század vége felé kezdődött [[William Christie]] igazgatósága alatt. Christie felállíttatott egy 0,71 m-es refraktort a híres hagymakupolában. Továbbá létesített egy 0,66 m-es, fényképezéshez használt refraktort és egy 0,76 m-es reflektort. Ezekhez később csatlakozott a 0,91 m-es ''Yapp Reflector'' 1934-ben. Ebben az időben azonban a Londonból végezhető csillagászati megfigyelések lehetősége romlani kezdett a légkör szennyezettsége miatt. Tervek készültek a fővárostól távolabb való elhelyezésre, ami 1948-ban valósult meg. Ebben szerepe volt annak is, hogy a csillagvizsgáló a II. világháború Londont ért légitámadásaiban súlyosan megsérült. Ekkor Harold Spencer Jones a ''Herstmonceux Castle''-ba költözött (Eastbourne, Sussex), ami egy tízéves költözés kezdetét jelentette az obszervatórium számára.
 
Az intézet neve ''Royal Greenwich Observatory'' lett (RGO), és az intézet nagyjából folytatta a korábbi greenwichi tevékenységet, beleértve a pontosidő-szolgáltatást.
323 évi működés után 1998. október 31-én zárt be véglegesen a Greenwichi Obszervatórium. A megfigyelő munka a [[Kanári-szigetek]]i állomáson, az adminisztráció pedig már 1990-től [[Cambridge]]-ben folytatódik.<ref>{{cite book|title=Meteor csillagászati évkönyv 2000|editor=Benkő József, Holl András, Mizser Attila, Taracsák Gábor|publisher=Magyar Csillagászati Egyesület|location=Budapest|edition=1999|pages=179|issn=0866-2851}}</ref>
 
Az obszervatórium restaurált régi épületei ''Royal Observatory, Greenwich'' néven ismertek és múzeum működik bennük, ami a ''National Maritime Museum'' része lett. Fő turistaattrakciója a csillagvizsgáló udvarán elhelyezkedő, a [[Kezdő hosszúsági kör|nulla-délkördélkört]]t szimbolizálójelző eredeti acélszalag, ami a keleti és a nyugati félgömböt kettéválasztja. A múzeum parkjában láthatók [[William Herschel]] óriástávcsövének megmaradt részei is.
 
== Az obszervatórium tevékenysége ==
A 17. században a tengeri tájékozódásban egyre sürgetőbb igény merült fel a hajók pillanatnyi földrajzi hosszúságának minél pontosabb meghatározására (a földrajzi szélesség meghatározásának elvi alapjai régóta ismertek voltak). Egy francia utazó jelentkezett II. Károly angol királynál azzal, hogy a Nap, Hold és csillagok pozíciójának segítségével a földrajzi hosszúság kiszámítható. A király John Flamsteed csillagásszal – később a Királyi csillagvizsgáló első vezetője – tanácskozva döntött csillagvizsgáló létesítéséről, így az első időszakban a fényes csillagok égi pozíciójának mérése volt a legfontosabb feladat. Ehhez kapcsolódott a Hold jövőbeni helyzetének kiszámítása és táblázatokba foglalása, amelyeket 1767-től Nautical Almanach néven évente megjelentettek: ennek segítségével már csak a mérési pontosságon múlott, hogy milyen pontos volt a földrajzi helymeghatározás.
 
Az idő meghatározása csillagászati feladat: a Greenwichi csillagvizsgáló a nyilvánosság számára 1833-ban indította meg a déli tizenkét óra jelzését egy kosárgömb leejtésével (a kezdő kép jobb szélén látható torony tetején lévő vörös színű gömb). 1855-től a távíró hálózatot felhasználva országos pontosidő-szolgálat kezdte meg működését. Az obszervatóriumban földmágneses és [[meteorológia]]i megfigyeléseket is végeztek.
 
1873-tól az új találmány, a [[fotográfia]] csillagászati alkalmazása terén elsőként itt kezdődött meg a Nap fotografikus megfigyelése, 1890-től pedig egy 33 cm-es [[asztrográf]]fal megkezdték az általános csillagfényképezést is. Az obszervatórium élen járt az [[asztrofizika]]i kutatások terén is, így a [[Színképelemzés|spektroszkopikus]] csillagpárok és a Nap, ezen belül a [[napfoltok]] és a mágneses jelenségek vizsgálatában.
 
A Greenwichi obszervatórium nemzetközi elismertségét mutatja, hogy 1884-ben a Washingtonban rendezett [[Nemzetközi Meridián Konferencia]] 22 szavazattal 1 ellenében elfogadta a [[földrajzi koordináta-rendszer]] kezdő délkörének – 0 hosszúsági fok – a greenwichi ''délkör-távcső objektívjén'' áthaladó meridiánt, kizárólagos nemzetközi használatra. Ugyanakkor az ún. [[világidő]] számszerűen megegyezik a greenwichi középidővel ([[GMT]]).
 
=== Jellemző műszerei ===
Az obszervatórium alapításának idején már használatban voltak az optikai műszerek, de még előszeretettel használták a hagyományos, nagy méretű eszközöket is. A műszereket Flamsteed tervezte és készítette Thomas Tompion neves órásmester segítségével. Ő készítette azt a közel 3 méter sugarú ekvatoriális [[szextáns]]t, amivel a csillagvizsgáló első évtizedében húszezer mérést végeztek. [[Jesse Ramsden]] (1735–1800) a csillagvizsgáló számára készítette az első ekvatoriális szerelésű lencsés távcsövet.
 
A meridián átmenetek mérésére 1851-ben [[George B. Airy]] igazgatósága alatt szerelték fel azt a műszert, amelyen a ''nulla-délkör'' átmegy; a ma is használható távcsővel 103 éves működése alatt 750 ezernél több meridián átmenetet észleltek.
 
A 72 cm objektív átmérőjű, Grubb gyártmányú refraktort 1894-ben, az asztrofizikai célokra szánt 66 cm-es lencsés és 76 cm-es tükrös távcsöveket az e célra épített déli épületszárnyban 1898-ban helyezték üzembe. A Grubb-távcső 1981-ben Herstmonceux-ból visszakerült Greenwich-be, és felújítva az ismeretterjesztés szolgálatában áll.
 
Az új helyen, Herstmonceux-ban állították fel Európa akkori legnagyobb tükrös teleszkópját, a 2,5 méter tükörátmérőjű [[Isaac Newton reflektor]]t 1967-ben. A 20. század második felében azonban a nagy műszereket már egyre inkább lakott helytől távoli, magas hegyekre telepítették, így a teleszkóp 1979-ben átkerült a [[Kanári-szigetek]] [[La Palma]] szigetén lévő Roque de los Muchachos hegy tetejére, ahol később társa lett a 4,2 m tükörátmérőjű [[William Herschel teleszkóp]].
 
==Jegyzetek==
==Források==
* ''Astronomy Encyclopedia - A comprehensive & authoritative A-Z guide to the Universe'', 2002, p. 168
* {{cite journal|title=Meteor|publisher=MCSE|location=Budapest |volume=XXVII.|issue=12|pages=19-20|issn=0133-249X}}
* {{cite book|title=Az Élet és Tudomány kalendáriuma/1984|editor=Ludas M. László, Németh Ferenc|publisher=Hírlapkiadó Vállalat|pages=28-33|issn=01339176}}
 
==Kapcsolódó szócikkek==
* [[Navigáció]]
* [[Greenwichi középidő]]
 
[[Kategória:Csillagászati obszervatóriumok]]