Wikipédia

„Csetnik” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
PANONIAN (vitalap | szerkesztései)
12 szerkesztés
new version, show all of yugoslavia
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
 
[[Fájl:Chetniks Flag.svg|jobbra|bélyegkép|250px|Csetnik zászló: A [[cirill ábécé|cirill]] betűs felirat a következőképpen szól: „a királyért és a hazáért, szabadság vagy halál”]]
A '''csetnik''' ([[szerb nyelv|szerbül]]: ''Четник'') szónak több jelentése is van, de legtöbbször a [[szerbek]]hez köthető irreguláris katonai alakulat tagját jelöli. A német megszállás után a polgári emigráns kormányt támogató, angolbarát, de 1942-től a megszállókkal is megegyezést kereső, a kommunisták ellen is harcoló [[Draža Mihailović]] egységeinek a neve. 1944-től a [[brit]] támogatást fokozatosan elvesztették, azt a [[kommunista]] [[jugoszláv partizánok|partizán]]ok kapták meg. A kommunista [[Népi Felszabadító Hadsereg]] az 1944-45-ös hadjáratban szervezetüket szétverte, 1946-benban Mihailovićot kivégezték. Az 1990-es évek elején, a kommunista [[Jugoszlávia]] felbomlásakor a független állammá lett [[Horvátország]], [[Bosznia-Hercegovina]] [[szerbek]] (is) lakta területeinek Szerbiához csatolásáért a szerb haderő támogatásával harcoló szerb szabadcsapatok tagjai.
 
Ezenkívül a hétköznapi beszédben gyakran használják a szerbek általános megnevezésére, általában negatív érzelmi töltettel. Pl.: Judit egy csetnikhez ment feleségül. Melléknévként tárgyakra, fogalmakra is alkalmazható: egész éjjel csetnik zene szólt.
8. sor:
== Etimológia ==
 
A „csetnik” szó 1909-ben mutatkozott be legelőször és balkáni gerillaalakulat tagjának a leírására használták. A szó a szerb „''četa''” (''чета'') szóból származik, mely katonai [[század]]ot jelent. Továbbá a szerb „''četa''” a [[török nyelv|török]] „''çete''”-ből ered, mely pár főtől egészen pár ezreigezerig terjedő, önálló katonai alakulatot jelölhet. A „''četa''” kifejezés belekerült az összes [[szláv nyelvek|szláv nyelvbe]]. A „csetnik” szó másik fele, a -nik utótag szláv eredetű.
 
== A II. világháborúban ==
=== Megalakulás és ideológia ===
 
[[File:Yugoslavia moljevic1941 en.png|thumb|left|1941-es csetnik koncepció „A mi utunk” című csetnik szórólap alapján, melynek példánya a belgrádi Hadtörténeti Intézet levéltárában található.]]
1941 áprilisában a tengelyhatalmak megtámadták Jugoszláviát, ami a jugoszláv állam gyors összeomlásához és hadseregének megadásához vezetett. Sok szerb különítmény nem volt hajlandó megadni magát és inkább hegyekbe vonult vissza. A csetnik félkatonai tevékenységek hagyományai és usztasák atrocitásain való felháborodás gyorsan vonzotta az újoncokat a csetnik zászló alá. A csetnikek háború előtti vezetője, az öregedő [[Kosta Pećanac]] hamarosan megállapodást kötött Nedić-féle kollaboráns rezsimmel Szerbiában, viszont Draža Mihailović ezredes a csetnikek főhadiszállását [[Ravna Gora|Ravna Gorában]] állította fel és kapcsolatot létesített a szövetségesekkel. 1941 júniusában, miután a [[Barbarossa hadművelet]] megkezdődött, a Tito által szervezett kommunista partizánok felkelést indítottak, valamint 1941 júniusa és novembere között a csetnik és a partizán frakciók nagyrészt együttműködtek a tengelyellenes akciókban. A közös tárgyalóülések száma ellenére az együttműködés nem tartott sokáig, mivel hogy a csetnikek novemberben megtámadták a partizánok [[užice]]i központját, ami másnapra a partizánok ellentámadását eredményezte. A csetnikek lényegében monarchista és a szerb nacionalista milicisták voltak, akik egyidejűleg ellenálltak a náciknak és a kommunistáknak, legalábbis 1943-ig.
 
Csetnik tisztelgésnek: „A királyért és a hazáért.” (szerbül: ''За краља и отаџбину'') mondatot használták. Ez a mottó, általában következőképp jelenik meg a zászlójukon: „Hittel Istenben! A királyért és a hazáért! Szabadság vagy halál!”. Sok csetnik szakállat kezdett el növeszteni a háború alatt – ugyanis a növekvő szakáll gyászt jelöl az [[ortodox kereszténység|ortodox keresztény]] hagyományban – azzal a szándékkal, hogy a király visszatéréséig tartsák meg azokat. Ez a szokásuk szerzett nekik egy pejoratív becenevet és „bradonje"-éknak szólították őket, ami [[szerbhorvát nyelv|szerb-horvátul]] „szakállasok"-at jelent. A csetnik egységeknek egyértelműen szerb nacionalista ideológiájuk volt, és a szerb-domináns monarchista Jugoszlávia újraalakítása vagy egy [[Nagy-Szerbia]] nevű államalakulat létrehozása volt a céljuk. 1941 júniusában Dragisa Vasić és [[Stevan Moljević]], a csetnikek két vezető értelmiségije, kidolgozott egy memorandumot „''Homogén Szerbia''” címmel, melyben azt állították, hogy egész „[[Bosznia-Hercegovina]], [[Montenegró]], [[Macedónia]], [[Koszovó]], [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaság]], [[Horvátország]] nagyobb része, [[Albánia|Észak-Albánia]] (vagy esetleg egész Albánia), valamint [[Bulgária]], [[Románia]], és [[Magyarország]] részei és a központi [[Szerbia]] együttesen „benne lennének Nagy-Szerbiában”. A terv véghezviteléhez azt javasolták, hogy a „földet meg kell tisztítani az állam-ellenes és a nem-szerb, kisebbségi elemektől”. A háború során Mihailović álláspontja a helyzettől függően a szerb-domináns, jugoszláv unitarizmus és a nagyszerb terv között pragmatikusan mozgott. Viszont látva, hogy a nemzetközi támogatás csökken és ugyanakkor a szövetségesek elismerése és támogatása bekapcsolta a partizánokat is, Mihailović elhatározta, hogy összehívja a "Szent Száva kongresszust" (Szent Száva – Szerbia védőszentje), melyet [[Živko Topalović]] szervezett a Suvobor hegységben, Szerbiában. A kongresszus hét nyilatkozatot hozott meg, melyek szövetségi államberendezésről, valamint politikai és kulturális jogokról biztosítottak minden polgárt a háború utáni Jugoszlávia újjálakításakorújjáalakításakor. Alkotmányos uralkodó II. Péter király kellett hogy maradjon mindaddig, amíg a szabadon választott országgyűlés úgy dönt, hogy a pozíciójáról el kell távolítani. E lépés azonban már túl későn jött, és a szövetségesek inkább Josip Broz Tito marsall partizánjait támogatták.
 
A csetnik mozgalom túlnyomó többségét mindig nacionalista [[szerbek]] és [[montenegróiak]] alkották. Kis számú [[Horvátok|horvát]], [[Szlovének|szlovén]] és [[bosnyákok|boszniai muzulmán]] is akadt köztük, akik lojálisnak tartották magukat a [[Jugoszlávia|Jugoszláv Királyság]] száműzetésben lévő kormányához, királypártiak voltak, vagy csak egyszerűen védeni akarták otthonaikat náci elnyomás ellen. A csetnikek, a nem-szerbek jelenlétére a mozgalomban úgy néztek, hogy a zsidók, muzulmánok, horvátok és mások „hígítják és szennyezik” a „tisztán szerb harcot”.
27. sor:
 
== Kollaborálás a tengellyel ==
Az háború mente során a csetnik mozgalom szinte teljesen inaktív lett a megszállókkal szemben és egyre inkább a tengely erőivel működött együtt, amivel mint a jugoszláv ellenállás képviselői elveszítették nemzetközi elismerésüket. Egy rövid együttműködéses időszak után a partizánok és a csetnikek gyorsan egymás ellen fordultak. Végül a csetnikek fokozatosan a megszálló erők helyett, elsősorban a partizánok ellen harcoltak és elkezdték segíteni a tengelyhatalmak harcát abban, hogy azok elpusztítsák az ellenállást, amiért növekvő mennyiségű logisztikai segítséget is kaptak. Mihailović elismerte egy brit ezredesnek, hogy a csetnikek sorrendjében „elvből ellenségei” a „partizánoknak, usztasáknak, muzulmánoknak, horvátoknak és az utolsó helyen a németeknek és olaszoknak” .
 
A konfliktus legelején a csetnik erők csak viszonylag voltak inaktívak a megszállás iránt, valamint tárgyalásokat folytattak a partizánokkal. Amikor a tárgyalások elakadtak, a helyzet megváltozott és megtámadták a partizánokat (akik aktívan harcok a németekkel), miközben továbbra is részt vettek kisebb csatározásokban a tengely ellen. A németek elleni támadások erős megtorlásokat váltottak és a csetnikek egyre inkább tárgyaltak velük. A tárgyalások segítette a közös célt, ami a partizánok megsemmisítése volt. Kollaborációra először a partizánok „[[Užicei Köztársaság]]a” ellen került sor, ahol a csetnikek is részt vettek a tengely általános támadásában.
 
== Etnikai tisztogatás ==
 
1941. december 20-án a csetnik főparancsnok, Draža Mihailović az alábbi "utasításokat" adta ki, melyek többek között felvázolták az összes nem-szerb elem eltisztítását egy Nagy-Szerbia létrehozásának az érdekében:▼
 
▲1941. december 20-án a csetnik főparancsnok, Draža Mihailović az alábbi "utasításokat" adta ki, melyek többek között felvázolták az összes nem-szerb elem eltisztítását egy Nagy-Szerbia létrehozásának az érdekében:
{{idézet 2|Egységeink feladata:<br>
 
# Őfelsége, II. Péter király jogara alatt való küzdelem valamennyi honftársunkhonfitársunk szabadságáért;
# Nagy Jugoszlávia és azon belül egy etnikailag tiszta [[Szerbia|Szerbiát]], [[Montenegró]]t, [[Bosznia-Hercegovina|Bosznia-Hercegovinát]], [[Szerémség]]et, [[Bánát]]ot és [[Bácska|Bácskát]] felölelő [[Nagy-Szerbia]] létrehozása;
# Harc az [[Olaszország]] és [[Németország]] alatt lévő, fel nem szabadult szlovén területekért ([[Trieszt]], [[Gorizia]], [[Isztria]], és [[Karintia]]), valamint [[Bulgária|Bulgáriáért]] és [[Albánia|Észak-Albániáért]] ([[Shkodra]] várossal), hogy azok állami életünkbe épülhessenek bele;
# Az összes nemzeti kisebbség és államellenes elem eltisztítása az állam területéről;
# Szerbia és Montenegró, valamint Szerbia és [[Szlovénia]] közötti közvetlen és közös határok létrehozása az által, hogy meg kell tisztulni a [[Szandzsák (régió)|szandzsák]]i muszlim lakosságtól, valamint Bosznia-Hercegovina muszlim és horvát lakosságától;
# Minden usztasa és a muzulmán megbüntetése, akik a tragikus napokban kíméletlenül pusztították a népünket;
# A nemzeti kisebbségektől és államellenes elemektől megtisztított területek montenegróiakkal (montenegrói szerbekkel) való betelepítése (figyelembe kell venni a szegényeket, nemzeti érzelmű, hazafias és becsületes családokat).
 
A kommunistákkal nem állhat fent együttműködés - mivel a [[jugoszláv partizánok|partizánok]] a dinasztia ellen és a szocialista forradalom javára küzdenek. [...] Az [[albánok]]at, [[bosnyákok|muzulmánokat]] és [[usztasa|usztasákat]] a lakosságunk elleni borzalmas bűnökkel összhangban kell kezelni, azaz át kell majd őket adni a népi bíróságoknak. Az olasz megszállás alatt élő [[horvátok]]at az adott pillanatú álláspontjuk alapján kell kezelni. |}}
 
A Mihailović közvetlen parancsnoksága alatt álló csetnikek által meggyilkolt muzulmánok, horvátok és más polgárok pontos számát még nem állapították meg. [[Šemso Tucaković]] történész, ''A boszniai muzulmánok elleni bűnök 1941-től 1945-ig'' című könyve becslései szerint {{szám|150000}} muzulmánból, akik a második világháborúban életüket vesztették, mintegy 100 000-et a csetnikek öltek meg. Tucaković feltüntette legalább {{szám|50000}} boszniai muzulmán nevét, akikről közvetlenül ismert, hogy csetnikek öltek meg. [[Vladimir Žerjavić]], második világháborús történész szerint, a világháború alatt a csetnikek mintegy {{szám|29000}} muzulmánt és {{szám|18000}} horvátot öltek meg. Žerjavić adatait olykor túl konzervatívnak is tartják és a megölt nem-szerbek számát maximum {{szám|300000}}-re becsülik.
 
Néhány főbb világháborús csetnik tömeggyilkosság, melyeket horvátok és muzulmánok ellen követtek el:
* 1941. április 15-én [[Knin]]ben, [[Bosansko Grahovo|Grahovóban]] és [[Sinj]]ben 100 civilt öltek meg borzalmas módon, haláluk előtt levágták az áldozatok füleit, kezeit és kivájták a szemüket.
* 1941 júliusában, Hercegovinában ([[Bileća]], [[Stolac]]) körülbelül {{szám|1150}} civilt gyilkoltak meg;
* 1941 augusztusában történt Krnjeušai pogrom;
* 1941 decemberében és 1942 januárjában , Kelet-Boszniában ([[Foča]], [[Goražde]]) körülbelül 2050 civilt gyilkoltak meg;
* 1942 augusztusában, Kelet-Boszniában és Szandzsákban (Foča, Bukovica) körülbelül {{szám|1000}} civilt gyilkoltak meg;
* 1942 augusztusában Kelet-Boszniában ([[Ustikolina]], [[Jahorina]]) mintegy 2500 civilt gyilkoltak meg;
* 1942-ben, Dél-Dalmáciában ([[Makarska]]) körülbelül 900 civilt gyilkoltak meg;
* 1942 októberében, Hercegovinában ([[Prozor]]) mintegy 2500 civilt gyilkoltak meg;
* 1943 januárjában, Szandzsákban ([[Bijelo Polje]]) körülbelül 1500 civilt gyilkoltak meg;
* 1943 februárjában, Kelet-Boszniában és Szandzsákban (Foča, [[Čajniče]], [[Pljevlja]]) 9200 és {{szám|20000}} közötti számú civil vesztette életét. Míg a csetnikek maguk elismerték, hogy több mint 9000 embert öltek meg, más becslések {{szám|20000}}-re teszik a halottak száma. Ez a mészárlást volt a legnagyobb, amit a csetnikek a világháborúban elkövettek.
 
Mihajlovićot 1946. március 13-án fogták el a jugoszláv Népvédelmi Osztály (Odelenje za Zaštitu Naroda - OZNA) ügynökei. 47 pontban vádolták meg és a bíróság 8 pontban – beleértve az emberiség elleni bűncselekmények és hazaárulás vádját – találta őt bűnösnek. A tárgyalás június 10-től július 15-éig tartott. Bűnösnek találva, július 15-én kivégzőosztag általi halálbüntetésre ítélték. Az Országgyűlés Elnöksége július 16-án elutasította a kegyelmi fellebbezést, majd július 18. kora hajnali óráiban Lisičiji Potokban, mintegy 200 méterre az egykori királyi palotától, kilenc másik tiszttel együtt végezték ki, és a helyszínen is temették el egy jelöletlen sírba. A vádlott elleni legfőbb ügyész, [[Miloš Minić]] később jugoszláv kormány külügyminisztere lett.
 
== Fordítás ==
{{fordítás|en|Chetniks|4=angol}}
{{csonk-tört}}
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Csetnik”