Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[[Fájl:Manchukuo politician.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Az első mandzsukuói kormány]]
 
[[Mandzsúria]] meghódítása kevesebb mint fél évet vett igénybe a Japán Császári hadseregHadsereg számára. {{kínai|Zhang Xueliang|Csang Hszüe-liang}} ({{kínai|Zhang Zuolin|Csang Co-lin}} fia), a terület hadura délre menekült. {{kínai|Chiang Kai-shek|Csang Kaj-sek}} pedig fenyegetőbbnek érezte a [[kommunizmus]] eszméjét, mint a japánok előretörését, és nem állt készen egy Japánnal történő összecsapásra, így nem avatkozott bele a konfliktusba.
 
A terület meghódítása után nem sokkal elkezdték egy bábállam kialakítását. Doihara ezredes a [[Tiencsin|{{kínai|Tianjin|Tiencsin}}]]ben élő [[Pu Ji|{{kínai|Pu-Yi|Pu Ji}}]]hoz utazott, aki a [[Csing-dinasztia|{{kínai|Qing|Csing}}-dinasztia]] leszármazottjaként a dinasztia utolsó császára volt. 1931-ben, a legnagyobb titokban csempészték be őt a területre, ugyanis azt a látszatot kívánták az eseményeknek adni, hogy a nép akaratából, spontán módon választják meg vezetőnek.<ref>{{Opcit|n=Pu Ji|o=269}}</ref> 1932. február 18-án kiáltották ki a terület függetlenségét Kínától, majd március 1-jén hozták létre a Mandzsu Államot, amit Japán szeptember 15-én, a [[Japán–Mandzsukuo megállapodás]] aláírásával ismerte el szuverén államnak, és magára vállalta az ország katonai védelmét is.<ref>{{cite book |url=http://books.google.hu/books?id=ZvkUYXDXE-gC&pg=PA155&lpg=PA155&dq=diplomatic+recognition+of+manchukuo&source=bl&ots=7LDJhPWCDn&sig=02zphYagmE2uLoV6Pj8heV5zVcI&hl=hu&sa=X&ei=uu-6UrykOYefyQPz0YCgBQ&ved=0CHYQ6AEwBw#v=onepage&q=diplomatic%20recognition%20of%20manchukuo&f=false |title=Japan's Imperial Diplomacy: Consuls, Treaty Ports, and War in China, 1895-1938 |author=Barbara J. Brooks |publisher=University of Hawaii Press |year=2000 |accessdate=2013-12-25}}</ref> Március 10-én [[Csangcsun|{{kínai|Changchun|Csangcsun}}]] városa lett az új állam fővárosa, ennek nevét március 14-én {{kínai|Xinjing|Hszinking}}re (新京,Új Főváros) módosították.<ref name="IJ">{{CitLib |szerző=A. Morgan Young |url=http://books.google.com/books?id=Yqemz6q_nQYC&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_atb#v=onepage&q&f=false |cím=Imperial Japan: 1926-1938 |év=2011 |oldal=160 |isbn=0-203-84404-1 |accessdate=2013-12-25}}</ref><ref name="colenv" /> A helyiek nem mind fogadták örömmel az új állam létrejöttét, több helyen ellenálló csoportok szerveződtek, és évekbe telt, amíg a japán hadsereg és a [[kollaboráció|kollaboránsok]] sikerrel pacifikálták az országot. Az államfői feladatokat {{kínai|Pu-Yi|Pu Ji}} 1932. március 9-étől látta el, míg a miniszterelnök a lojalista és {{kínai|Qing|Csing}} reformátor [[Cseng Hsziao-hszü|{{kínai|Zheng Xiaoxu|Cseng Hsziao-hszü}}]] lett.
[[Fájl:Three different nationalities on Kitaiskaia Street.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|[[Harbin]]ban három különböző nemzetiség (kínai, japán, orosz) élt együtt]]
 
1908-ban a [[Mandzsúria|Mandzsúriában]] {{szám|15834000}} fő élt, amely 1931-re {{szám|30000000}} feléfölé növekedett,<ref name="demography">Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 254. o.</ref> ez a szám egyébként a nemzet első, 1933-as himnuszában konkrétan megtalálható. A népesség eloszlása alapján 123 férfi jutott 100 nőre. A lakosság száma 1941-ben elérte a 45 millió főt ({{kínai|Rehe|Zsöho}}val).<ref name="demography" />
 
1934-ben Mandzsúria teljes lakosságszámát {{szám|30880000}}-re becsülték, családonként átlagosan 6.1 személlyel és 122 férfi jutott 100 nőre. A lakosság döntő többsége han kínai vagy elkínaiasodott mandzsu volt, akik a népesség megközelítőleg 95%-át tette ki. 1932-ben jelentős kisebbségnek számítottak a mongolok {{szám|800000}}, a koreaiak {{szám|630000}} (később 1,2 millió), japánok {{szám|230000}} és a mandzsuk {{szám|20000}} fővel.<ref>Andrew Reed Hall: i. m. 11–12. o.</ref> Rajtuk kívül még {{szám|98431}} különféle nemzetiségű ember élt az állam területén, mint például oroszok. A lakosság 80%-a falusi volt.
}}
 
[[Mandzsúria]] Ázsia egyik legfejlettebb régiójának számított [[Japán]] után. Japán már az 1920-as évek során nagy összeget szánt a térség és a [[dél-mandzsúriai vasútvonal]] fejlesztésére. Csak ennek az utóbbinak szánt támogatás 440 millió jenre rúgott 1920-ban. 1927-ben Japán külföldi befektetéseinek 85%-át Kínában eszközölte, és ennek az összegnek mintegy 80%-a Mandzsúriában került felhasználásra. 1932-ben Japán részesedés Mandzsúria teljes ipari tőkéjéből 64% volt, míg Kína csak 28%-ot tudhatott magáénak.<ref name="Imperialism" /> A mandzsúriai gazdaság növekedése évi 4%-os volt, az egy főre jutó GDP 1924-ben 75,7 voltUSD, míg 1941-ben 103,4 USD volt.<ref>Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 253-254. o.</ref>
 
1932 után Japán befektetései jelentősen megnövekedtek a régióban, [[1937]]-ig között 1,5 milliárdról 3 milliárd jenre, [[1945]]-re pedig a hatmilliárd jent is elérte. Ez több volt, mint amit Japán [[Tajvan (sziget)|Tajvan]]on, [[Korea (történelmi)|Koreában]] és Kína többi részén együttvéve befektetett. Ebben az időszakban az ipari termelés megháromszorozódott, a legnagyobb fejlődést a termelési javak előállításában elérve. A nagyszabású bányafejlesztéseknek köszönhetően jelentősen nőtt az érckitermelés, így nagy növekedés következett be a [[szén]] terén, míg a kitermelt vasércmennyiség a duplájára nőtt. Ezzel együtt nőtt a vastermelő üzemek kapacitása is, így egy fejlett acélipar jött létre az országban.<ref name="Imperialism" /><ref name="Totman582">{{Opcit|n=Conrad Totman|o=582}}</ref> A [[fusun]]i szénbánya, amely az egész világon a legnagyobb volt számos közeli kémiai és szintetikus olajat előállító üzemet látott el alapanyaggal.<ref name="Globsec">{{cite web |url=http://www.globalsecurity.org/military/world/manchukuo/ |title=Manchukuo Military Guide |publisher=Global Security |accessdate=2013-12-17}}</ref>
24 312

szerkesztés