„Szerkesztő:Marek Chalecki/Lengyelország történelme” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
37. sor:
1243–79 között Kis-Lengyelországban [[V. Boleszláv lengyel fejedelem|Szemérmes Boleszláv]] uralkodott, aki [[Szent Kinga|Kingát]], [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] leányát vette feleségül. A lengyel–magyar szövetség keretében Boleszláv katonái segítséget nyújtottak a magyaroknak a csehek elleni hadjáratokban, Boleszláv pedig igyekezett kibékíteni Bélát a fiával, [[V. István magyar király|István]]nal. A magyarok segítségével megkezdődött a nagyarányú sóbányászat a [[Wieliczkai sóbányák|wieliczkai]] bányákban, ami komoly bevétel forrásává vált Kis-Lengyelország (majd Lengyelország) uralkodói számára és lehetővé tette Krakkó fejlődését.
 
A 13. század végén [[II. Vencel cseh király]] elkezdte beavatkozását a lengyel ügyekbe. 1290-ben [[II. Przemysł lengyel király|II. Przemysł]] nagy-lengyelországi fejedelem és [[I. Ulászló lengyel király|Łokietek Ulászló]] kujáviai fejedelem szövetséget kötöttek ellene. Amikor II. Przemysł átengedte Kelet-Pomerániát, 1295-ben királlyá koronáztatta magát, de fél évvel később meghalt a [[Brandenburgi Őrgrófság|brandenburg]]iak által megszervezett merényletben. Łokietek Ulászló folytatta a harcot Vencel ellen. Ő 1300-ban Lengyelország királyává koronáztatta magát Krakkóban, de amikor 1305-ben meghalt egy évvel később fia, [[Vencel magyar király|III. Vencel]] merényletben halt meg, Ulászló átengedett hatalmat Kis-Lengyelországban, Sandomierzi Földben és Kujáviában, azután pedig Nagy-Lengyelországban. 1320-ban lengyel királlyá is koronáztathatta magát – akkor az állam újra lett egyesítve, bár (összehasonlítva az 1138. évvel) elvesztette Mazóviát (önálló fejedelemség), Sziléziát (Cseh Királyság uralma alatt) és Pomerániát (a keleti részt átengedte a Német Lovagrendnek, a nyugatit – Brandenburgnak).
 
=== Lengyelország 14. században ===