„Jézus az Újszövetségben” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
18. sor:
 
== Tanításai ==
Jézus – Júda leszármazottjaként – mintegy 30 éves korától, [[Keresztelő Szent János]] általi megkeresztelkedése után körülbelül három évig hirdette a megtérést és a beléje vetett hit általi megbocsáttatás ígéretét Galileában és Júdeában. Korábbi életéről – egy kis epizód kivételével (amikor a 12 éves Jézus a jeruzsálemi templomban a tudósokat oktatta az írásokról) – az evangéliumok nem írnak, így ismereteink csak néhány hitelesítetlen forrásból erednek.
 
Jézus képszerű történetekkel tanított, melyek vagy ellentmondások ([[paradoxon]]), hasonlatok, szóképek (metaforák) vagy [[példabeszéd]]ek (parabolák) útján magyarázták az élet titkait. Jézus tanításai során sok csodát is tett az [[ördögűzés]]től a gyógyításokig, amik [[természetfölötti]] hatalmára utaltak. A fővonalbeli keresztény hagyományok tudósai, sok világi tudóssal együtt, ezeket a csodákat ténylegesen is Jézus természetfölötti hatalma megnyilvánulásának tekintik, bár mások ezeket a történeteket allegóriáknak (jelképes történeteknek) veszik és arra utalnak, hogy Jézus üzenete Keresztelő Szent Jánosnak, „…hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik” ({{Lukács|7|22}}) igazából olyasmit jelent, hogy munkássága eredményeképpen a népek szeme megnyílik az igazság meglátására, a lelkileg botladozók az igazság útján járnak, a bűnösök bűneik mocskától megtisztulnak, az addig lelkileg süketek most hallják az igét, az elcsüggedtek új életerőt találnak, és a szegényeket pedig örömhír vigasztalja.
 
Jézus életében sok vallási vezetővel vitatkozott, az egymást ellenző [[sadduceus]] és [[Farizeusok|farizeus]] erőket is beleértve. Ezek során Jézus liberális farizeusokra, vagy éppenséggel [[esszénusok]]ra jellemző érveket hozott fel. Mégis, bár az első évszázadban a farizeusok a zsidóság legbefolyásosabb [[szekta|szektájává]] váltak, az evangéliumok Jézust az ő ellenségükként állították be. Jézus, mint társadalmi reformátor, és különösen a követőinek az a feltüzelő nézete, hogy Ő volt a megígért [[Messiás]], a társadalom fennálló hatalmi helyzetét fenyegette, és így a többnyire sadduceusokból álló templomi hatalmasságok őt ellenségüknek tekintették.
 
Jézus egyik fő tanítása az akkori történelmi kor végére vonatkozott, amiből a korabeli népek sokasága a világ szó szerinti végét értették ki. Emiatt Jézust [[apokalipszis|apokaliptikus]] (világvégét hirdető) [[Prédikátor (foglalkozás)|prédikátornak]] lehet nevezni, aki a zsidóknak az általuk ismert világ közelítő végének üzenetét hozta el. A fennmaradt szövegek némely magyarázója – főleg a református vonalon – úgy véli, hogy Jézus a zsidó törvények szigorúan kemény értelmezését elutasítva a törvény betűje helyett annak szellemére helyezte a hangsúlyt.