„Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A vietnami háborúban: 1 link korr. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Katonai egység infobox
}}
50. sor:
Az Egyesült Államok 1918-ban lépett be az [[első világháború]]ba. A US Army Air Service Mason Patrick tábornok vezetése alatt az amerikai expedíciós hadsereg részévé vált. A részben már [[Franciaország]]ban kiképzett légi egységek hadászati támogatást nyújtottak az amerikai hadsereg számára, többek között a saint-mihieli csatában és a [[Meuse-Argonne támadás]] során.
Az 1920-as átszervezés után a légi szolgálatból a hadsereg légi hadteste alakult ki, a US Army Air Corps (USAAC). Ebben az időben kezdett el a katonai repülés új technikákkal kísérletezni. Ilyen volt légi utántöltés kipróbálása, az első teljesen fémből készült [[monoplán]] bombázók, a Matin B–9 és B–10 kifejlesztése, illetve az új vadászgépek megjelenése. 1937-ben megjelent a [[B–17 Flying Fortress]] bombázó. 1938 májusában a B–17-esek nagy publicitást kaptak, amikor a navigáció pontosságát és a hadászati bombázás egyre növekvő szerepét demonstrálánadó, a nyílt tengeren megtalálták a ''Rex''
A későbbi légierő önállósodása felé újabb lépés történt 1935-ben, amikor az addig egymástól függetlenül működő légi egységeket egyetlenegy parancsnokság alá vonták. Az új '''General Headquarters, Air Force''' mellett megmaradt az Air Corps, ám ez utóbbi már csak a hadtápi feladatokért, a repülőterekért és a kiképzésért felelt.
58. sor:
A légierő a [[második világháború]]val érte el nagykorúságát. [[Franklin D. Roosevelt]] elnök a légierő hosszútávú, stratégiai bombázókra alapozott kiterjesztését szorgalmazta. A szervezet 1941-ben újabb jelentős lépést tett az önállóság felé. A '''United States Army Air Force''' gyakorlatilag ugyanakkora befolyásra tett szert, mint a hadsereg és a haditengerészet és teljesen elkülönült a hadsereg szárazföldi erőitől.
1943-ban [[Carl A. Spaatz]] tábornok átvette az újonnan alakult '''US Strategic Air Forces''' vezetését, és egyenesen az amerikai-brit egyesített vezérkari főnököknek jelentett. Spaatz a háború előtti stratégiai doktrínát használva megkezdte az ellenséges célpontok nappali bombázását. A doktrína szerint a zárt alakzatban repülő bombázók védelmi képességei összeadódnak, és kísérővadászok nélkül is képesek az ellenséges vadászgépek visszaverésére. Az elmélet azonban hibásnak bizonyult, és a német vadászgépek, valamint a légvédelem messze az elfogadható mennyiséget meghaladó veszteségeket okozták a bombázók hullámaiban. A legsúlyosabb veszteségeket produkáló bevetések közé tartozik a [[Ploieşti]] elleni olajfinomító-támadás, valamint a [[schweinfurt]]i és [[regensburg]]i golyóscsapágy-gyárak elleni támadássorozat. A hajózó személyzetek veszteségei miatt 1943-
A nyolcadik légierő [[P–47 Thunderbolt]] és [[P–38 Lightning]] kísérővadászok bevetésével próbált légi fedezetet nyújtani a bombázóknak, ám az előbbi hatósugara még póttartályokkal is túl rövid volt, az utóbbi pedig a nagy magasságú légiharcokban bizonyult megbízhatatlannak. Az áttörést a [[P–51 Mustang]] megjelenésével sikerült elérni. 1944 februárjában megkezdődtek a P–51-es kísérettel ellátott bevetések, és a [[Luftwaffe (Wehrmacht)|Luftwaffe]] egyre súlyosabb veszteségeket szenvedett el a Nyugat-európai térségben. A szövetséges vadászgépek német repülőtereket is támadtak, és a [[normandiai partraszállás]] idejére a német légierő hatékonysága jelentős mértékben csökkent (a partraszállás idején gyakorlatilag megszűnt). A bombázók kíméletlen bevetésével egy sor német nagyvárost a földdel tettek egyenlővé, az egyik legismertebb példa erre [[Drezda bombázása]].
70. sor:
A második világháború során a US Army Air Force gyakorlatilag teljesen függetlenné vált. A formális függetlenséget [[1947]]. [[szeptember 18.|szeptember 18-án]] érte el, a ''National Security Act of 1947'' haderőreformálási törvény életbe lépésével. Az immár független US Air Force első légierős minisztere Stuart Stymington volt.
A második világháborút követően hamar megromlott az Egyesült Államok és a [[Szovjetunió]] viszonya, kezdetét vette a [[hidegháború]]. A két ország között kialakult egy fegyverkezési verseny, és
A USAF első hidegháborús feladatára 1948-ban került sor, amikor is Kelet-Németország kommunista vezetése szárazföldi blokád alá vette [[Nyugat-Berlin]]t. A USAF és a [[Brit Királyi Légierő|RAF]] légi hídon keresztül látta el a várost, amíg a szovjetek megszüntették a blokádot.
81. sor:
A légierő az 1972-es [[húsvéti offenzíva|húsvéti offenzívában]] is jelentős szerephez jutott, segítségével a dél-vietnamiak sikeresen verték vissza az északi támadást. A [[Linebacker hadművelet]] demonstrálta, hogy az USA jelentős szárazföldi erők jelenléte nélkül is képes befolyást gyakorolni a háború kimenetelére. A karácsonyi bombázásként is ismert [[Linebacker II hadművelet]] zárta a légierő számos vietnami hadműveletét és vezetett a [[Párizsi békeszerződés (1973)|párizsi békeszerződéshez]].
A vietnami háború gerilla-jellege valamint a támadandó utánpótlási vonalak szerteágazósága több, addig kísérleti vagy elméleti bevetéstípus kifejlesztéséhez vezetett: ejtőernyős különleges erők, gépágyúkkal felszerelt szállítógépek föld támogatáshoz ([[AC–47 Spooky]]), mélységi
=== Harctevékenység 1975 után ===
Az [[1970-es évek]] végére a USAF modernizálta a harcászati légierőt: megjelent az [[F–15]], az [[A–10]] és az [[F–16]], valamint kialakult a [[Red Flag]] pilótaképzés. A tartalékos egységeket is első vonalbeli gépekkel szerelték fel.
A vietnami háborúból szerzett tapasztalatok alapján az 1980-as években külön gépeket állítottak hadrendbe az elektronikus hadviselés valamint az ellenséges légvédelem kiiktatása céljából. A vadászgépezredek számát emellett 40-re emelték. A [[Saskarom hadművelet]] kudarcából okulva nagyobb figyelmet szenteltek a különleges hadműveletekkel kapcsolatos doktrínáknak,
A [[kémműhold]]ak megjelenését követően, illetve a hadászati és harcászati légi hírszerzés egyre jelentősebb térhódítását látva a USAF egyre nagyobb figyelmet fordított az űrrel kapcsolatos feladatoknak. 1982-ben megalakult az Air Force Space Command űrparancsnokság.
93. sor:
==== Öbölháború ====
Az [[1991]]-ben kirobbant [[Öbölháború]] szövetséges légierejének jelentős részét a USAF adta, az amerikai haditengerészet, a brit légierő és a többi koalíciós partnerrel együttműködve. Az [[F–117 Nighthawk]] képességeit a háború első éjszakáján
==== Bosznia és Koszovó ====
127. sor:
Az amerikai légierőt legutoljára 1992-ben szervezték újra. 2006. július 5-én megalakult az Air Force Network Operations (AFNETOPS), a légierő hálózati operatív szervezete. 2006. november 2-án bejelentették, hogy ezt a szervezetet átalakítják egy új főparancsnoksággá, az Air Force Cyberspace Command-dá (légierő [[kibertér]]i főparancsnokság).
A légierőnek jelenleg tíz főparancsnoksága van, ebből nyolc
{| class=wikitable
171. sor:
|- align=center
|- bgcolor="#CCCCCC"
!'''Fizetési szint'''||Egyedi¹
|- align=center
||Rangjelzés
273. sor:
|}
A zászlósoknál a gyémánt jelzés nem rangra, hanem
A Chief Master Sergeant of the Air Force a légierő legmagasabb tiszthelyettesi beosztása, mindig csupán egyetlenegy ember tölti be. Ő képviseli a légierő összes tiszthelyettesét és sorkatonáját a kormányzat illetve a nagyközönség felé.
| |||