Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[[Fájl:Drop forging Gesenkschmieden.jpg|bélyegkép|250px|Süllyesztékes kovácsolás]]
A '''kovácsolás''' a [[fémek]] képlékeny alakításának legősibb módszere, már a [[bronzkor]]ból is maradtak fenn erre utaló leletek. Kovácsoláskor a fémet általában két szerszám alakító felületei között, ütésekkel vagy nyomással formálják. Alakíthatják melegen, hidegen vagy félmeleg állapotban (ez egyébként a legtöbb [[Képlékeny alakítás|képlékenyen alakító]] módszerre igaz). A kovácsolás az eredeti durva [[szövetszerkezet]]et finomabbá teszi, a helyesen megválasztott technológiával a szálelrendeződés a majdani igénybevételnek megfelelően alakítható úgy, hogy javuljanak a darab mechanikai tulajdonságai ([[kontrakció]], [[Alakváltozás|nyúlás]], [[fajlagos ütőmunka]]). A kovácsdarabok minősége az alakítás után [[Acél#Hőkezelés|hőkezeléssel]] tovább javítható. A kovácsolt darabok hossza néhány millimétertől több méterig terjedhet. A kovácsolás lehet kézi vagy gépi, utóbbi lehet szabadalakító vagy süllyesztékes.
 
A kovácsolás célszerű módszerét a gyártás költségei határozzák meg, ez pedig elsősorban a sorozatok nagyságától függ. A gyártási költség egyik tényezője a ''[[forgácsolás]]i költség''. Szabadalakító kovácsolásnál majdnem mindig nagyobb forgácsolási hozzáadással kell dolgozni, tehát nagyobbak a forgácsolási költségek. A süllyesztékes kovácsolásnál a ''[[süllyeszték]]szerszám költségeit'' kell figyelembe venni. Minél nagyobb a széria, annál kisebb a szerszám fajlagos költsége, tehát a süllyesztékes kovácsolás egyértelműen a tömeggyártás módszere (ezért az ábra két görbéjének metszéspontja utáni sorozatnagyságoknál a süllyesztékes kovácsolás javasolt). Számításba kell még venni a ''melegítés'', a ''gépek működtetése'', az ''élőmunka'' stb. költségeit is.{{refhely|Szabó László 2001}}{{refhely|Szabó László 1997}}
 
== Jegyzetek ==
{{forrásokjegyzetek}}
 
== Források ==
67 993

szerkesztés