„SB alt 29” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Az SB a mozdonyokat a [[Semmeringi vasút|Semmeringi Vasút]]on tesztelte és 1863-ban adta át öket a velencei hálózatra. Úgy tűnik, az SB nem volt elégedett a vizsgálati eredményekkel, mivel további mozdonyokat nem rendelt . Ezzel szemben az LVCI 1866-ban további nyolc (RM 4003-4010) ilyen gépet rendelt a Köchlin-nél, melyek közül a 4009 és 4010-es kéttengelyes szerkocsis volt. Újabb tíz, nagyon hasonló kéttengelyes szerkocsis mozdonyt épített a Köchlin az SFAI-nak (BM4011-4020). A kéttengelyes mozdonyok méretei a táblázatban zárójelben szerepelnek.
 
A mozdonyok négycsatrlósnégycsatlós, belsőkeretes, [[Támasztószerkocsis mozdony|támasztószerkocsi]]s [[Beugniot–rendszer]]űek voltak. [[Edouard Beugniot]] ebben az időben a Köchlin gyár főmérnöke volt, és a mozdonyok jobb kanyarfutási teljesítményének elérése érdekében fejlesztette ki rendszerét. Az itt tárgyalt két mozdony megépítése elöttelőtt Köchlin már szállított 1859-ben a [[Páris–Lyon-Mittelmeerbahn]]- nak (PLM) két ilyen gépet
 
Az LVCI-től a tíz mozdony a Rete Mediterranea-hoz került ahol valamennyit hagyományos négycsdatlósranégycsatlósra építettek át. Hogy az SB eredetű mozdonyokat is átépítették volna, arra nincs adat. Egyébként is ezokezek már nem voltak az 1905-ben az FS-hez átkerülők között.