„Hszian Hszing-haj” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Élete: Apróságok+a németek nem szállták meg Moszkvát
34. sor:
== Élete ==
 
{{kínai|Xian Xinghai|Hszian Hszin-haj}} egy {{kínai|Panyuból|Panjüből}} ({{kínai|[[Kanton (város)|Guangzhou]]|[[Kanton (város)|Kanton]]}} kerülete), {{kínai|[[Kuangtung|Guangdong]]|[[Kuangtung]]}} tartományból származó [[Tanka (népcsoport)|tanka]] (hajós) család sarjaként született az akkor Portugálportugál kormányzat alatt álló Makaón. Édesapja még születése előtt elhunyt. Az elszegényedett anya, {{kínai|Huang Suying|Huang Szu-jing}}, sokat költözött fiával, majd [[1911|1911-ben]] [[Szingapúr|Szingapúrban]] telepedett le. Tanulmányait az itteni {{kínai|Yangzheng|Jangcseng}} Általános Iskolában kezdte,<ref>[http://www.yangzhengpri.moe.edu.sg/]</ref> kezdte, melyamely egyben zenei pályafutása kezdetét is jelentette. Tanára, {{kínai|Ou Jianfu|Ou Csien-fu}}, fedezte fel zenei tehetségét és vette rá a fiatal {{kínai|Xiant|Hsziant}}, hogy lépjen be az iskola zenekarába. [[1918|1918-tól]] {{kínai|Guangzhouban|Kantonban}} folytathatta tanulmányait, mert az iskola igazgatója, {{kínai|Lin Yao Xiang|Lin Jao-hsziang}}, beválasztotta azon húsz fiatal közé, akik ösztöndíjjal hazajuthattak. Itt a [[Lingnan Egyetem]] keretein belül működő [[YMCA]] Karitatív Iskolában klarinétozni tanult. Egyetemi tanulmányait [[1926|1926-ban]] kezdte a [[Pekingi Egyetem|Pekingi Egyetemen]] működő Nemzeti Zenei Intézetben, majd két évvel később a {{kínai|[[Sanghaji Nemzeti Konzervatórium|Shanghai-i Nemzeti Konzervatóriumban]]|[[Sanghaji Nemzeti Konzervatórium|Sanghaji Nemzeti Konzervatóriumban]]}}ban folytatta, ahol hegedülni és zongorázni tanult. Itt jelenik meg jelentős tanulmánya, ''Az egyetemes zene''. [[1929|1929-ben]] kínai állami ösztöndíjjal [[Párizs|Párizsba]] megy, ahol {{kínai|[[Ma Sze-cung|Ma Sicong]]|[[Ma Sze-cung]]}} bevezeti őt az ottani művészvilágba. [[1934|1934-ben]], első kínaiként, felvételt nyer a [[Párizsi Konzervatórium|Párizsi Konzervatóriumba]], ahol zeneszerzést tanul, olyan diáktársakkal, mint [[Vincent D'Indy]] és [[Paul Dukas]]. Itt komponálja néhány jelentős művét, mint a ''Szél'' című kórusművet vagy a ''D-moll hegedűszonátát''.
 
[[1935|1935-ben]] visszatért [[Kína|Kínába]], a japánok által megszállt [[Mandzsúria|Mandzsúriába]] és a zenét fegyverként használva kiállt a megszállás ellen. A [[második kínai–japán háború]] idején hazafias dalokat szerzett, lelkesítve a japánok ellen harcoló honfitársait többek között {{kínai|[[Vuhan|Wuhanban]]|[[Vuhan|Vuhanban]]}}. Ez idő alatt filmstúdiókban is dolgozott. [[1938|1938-ban]] feleségül vette {{kínai|Qian Yun Linget|Csien Jün-linget}}, a [[Kínai Kommunista Párt]] egyik gazdaságpolitikusának lányát. Ebben az évben a kommunisták meghívására, azok székhelyére, {{kínai|[[Jenan|YananbaYan'anba]]|[[Jenan|Jenanba]]}} ment és a {{kínai|Lu Xun|Lu Hszün}} Művészeti Akadémia Zenei Tanszékének vezetője lett. Itt írta leghíresebb művét a ''Sárga Folyó kantátátkantátá''-t és a kommunista érzelmű ''Termelési kórustkórus''-t. A következő évben maga is belépett a kommunista pártba, a rákövetkező évben pedig Moszkvába utazott, tanulni és dolgozni. Az elutazása előtt {{kínai|[[Mao Ce-tung|Mao Zedong]]|[[Mao Ce-tung]]}} személyesen látta vendégül egy vacsorára. 1941-ben a [[Barbarossa hadművelet|német megszállástámadás]] elől menekülni kényszerült, de {{kínai|[[Seng Si-caj|Sheng Shicai]]|[[Seng Si-caj]]}} a korábban szovjetbarát, ám ekkorra antikommunistává váló észak-kínai [[hadúr]] megakadályozta hazatérését, így [[Kazahsztán]] fővárosában, [[Almati|Almatiban]] ragadt. Itt születtek a ''Nemzet felszabadítása'' és a ''Szent háború'' című szimfóniái és zenekari szvitjei. Itt elkapta a [[Gümőkór|TBC-t]]. A háború végén visszautazott Moszkvába, kórházi kezelésre. 1945. október 30-án hunyt el egy a [[Kreml (Moszkva)|Kremlhez]] közeli kórházban.
 
== Művei ==