„Alekszandr Szergejevics Gribojedov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
Miután [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] hadserege [[1812]]-ben átlépte az orosz határt, önkéntesként belépett az orosz lovassághoz, de ütközetekben nem vett részt. A háború után [[Szentpétervár]]ra költözött. 1814–1815-ben két folyóiratban jelentek meg irodalmi kritikái, fordításai.
 
1817-ben a külügyi kollégiumban (minisztériumban) vállalt szolgálatot, ahonnan ugyanabban az évben a [[Irán|perzsiai]] orosz követséghez került titkári minőségben. Három évet töltött Teheránban, utána a kaukázusi orosz hadsereg parancsnokának titkári teendőit látta el Tifliszben (ma: [[Tbiliszi]]). Itt is, mint korábban az egyetemen, kapcsolatot tartott a későbbi dekabrista felkelés több résztvevőjével. Ekkor kezdte írni az ''Az ész bajjal jár'' című vígjátékát, és hogy befejezhesse, hosszabb szabadságot kapott. Egy barátja vidéki udvarházában, majd Moszkvában és Szentpéterváron fejezte be a munkát. A mű kiadását vagy színházi bemutatását azonban nem tudta elérni, így 1825 szeptemberében visszautazott a Kaukázusba. Ott tartóztatták le és vitték Szentpétervárra az összeesküvésben való részvétel gyanúja miatt. Gribojedov végig tagadott, és bizonyítékok hiányában végül szabadon engedték.
 
1826-tól a Kaukázusban diplomáciai szolgálatban állt, jelentős szerepe volt az 1826–1828-as orosz-perzsa háborút lezáró békekötés előkészítésében és aláírásában. Érdemeiért [[I. Miklós orosz cár|I. Miklós cár]] kitüntetésben és pénzadományban részesítette, és mint meghatalmazott minisztert küldte újból Perzsiába. Előzőleg Gribojedov megnősült, a grúz Nyina Csavcsavadzét vette feleségül, de nélküle indult el végzetes állomáshelyére. Feladata volt ellenőrizni a békeszerződés feltételeinek betartását, és biztosítania kellett Perzsia semlegességét az 1828–1829-es orosz-török háború idején. Ő maga azonban új küldetésére lényegében politikai száműzetésként tekintett.