„Autokefália” változatai közötti eltérés

Az '''autókefália''' (Görög ''autokefalosz'' szóból, jelentése „''saját fejű''”) a [[keleti ortodox egyház]]ban az a státusz, amikor egy egyházi közösség püspöke nem tartozik hierarchikusan egy másik autoritás alá. Autokefáliát elvileg [[zsinat]] adhat, vagy magas rangú püspök ([[pátriárka]]). A gyakorlatban azonban sokszor hagyomány útján, saját kikiáltással, állami deklarációval jön létre. Ez egyben azt is jelenti, hogy az autokefál egyházak egyben nemzeti egyházak is. Az ortodox kereszténységben nem létezik a [[római katolikus egyház]] [[pápa (egyházfő)|pápájához]] hasonló személyiség, aki a teljes egyházi szervezet csúcsán állna. Ennek ellenére a gyakorlatban a konstantinápolyi pátriárka tölt be hasonló, ha nem is annyira szimbolikus szerepet.

* az [[orosz ortodox egyház]] 1448-ban Konstantinápollyal szemben,

* a [[görög ortodox egyház]] 1833-ban (Konstantinápoly elfogadta 1850-ben),

* a [[román ortodox egyház]] 1865-ben (Konstantinápoly elfogadta 1885-ben),

* az [[Albánia|albán]] ortodox egyház]] 1922-ben (Konstantinápoly elfogadta 1937-ben),

* a [[szerb ortodox egyház]] már ''de facto'' autokefál volt 1832-ben, de Konstantinápoly csak [[1879]]-ben ismerte el. A középkori szerb egyház 1219 óta autokefál volt. Az oszmán hódítás után Mehmet Szokoli (Sokolović) nagyvezír allította vissza az Ipeki (Peć) Pátriarchátust 1557-ben.

* a [[bolgár egyházatortodox egyház]] (Exarchátus) a [[szultán]] ismerte el 1870-ben. Azonban az 1872-es [[Jeruzsálemi Zsinat]] elítélte. A végső rendezésre 1945-ig kellett várni.

* a [[ciprusi egyházatortodox egyház]] a [[harmadik ökumenikus zsinat]] ismerte el 431-ben,

* a [[jeruzsálemi egyházatortodox egyház]] a 692-es Quinisext Zsinat ismerte el.