„A Dél-afrikai Köztársaság történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A nagy trek: kieg, link, tagolás |
|||
69. sor:
A Dél-Afrikai Köztársaságot az apartheid miatt számos ENSZ határozat ítélte el. 1963-ra a Föld országainak kb. kétharmada bojkottálta az országot, melyet több nemzetközi szervezetből kizártak illetve kilépett. A teljes elszigeteltségtől azonban ekkor még megmentette az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] és Nagy-Britannia politikája.
Az ANC betiltása után tovább szilárdult az apartheid és a kormányzat minden ellenállást elfojtott. Az 1962-ben érvénybe lépett szabotázstörvény alapján 1964. június 12-én '''Nelson Mandelát, Sisulut''' és még hat vádlottat a '''Rivonia-perben''' életfogytiglani fegyházra ítélték. 1964. novemberében Verwoerd kivégeztette Mini, Khayinga és Okabu szakszervezeti vezetőket. Az antidemokratikus intézkedések a hatvanas évek második felében is folytatódtak. 1966. szeptemberében meggyilkolták '''Verwoerd''' miniszterelnököt, utóda [[Balthazar Johannes Vorster]] lett.
Ugyanebben az évben szüntette meg az ENSZ a Dél-Afrikai Köztársaság mandátumát Délnyugat-Afrikára, amelynek katonai megszállása azonban továbbra is fennmaradt. A szomszédos fekete-afrikai országok, a „frontországok” egységes fellépést sürgettek az apartheid ellen. 1971-ben [[Mogadishu]]ban nyilatkozatot fogadtak el a feketék fegyveres ellenállásának támogatásáról. A nemzetközi bojkott és a belső ellenállás erősödése ellenére a gazdaság fejlődött. Vorster miniszterelnöksége (1966-1978) alatt lettek függetlenek a brit protektorátusuk: Becsuánaföld [[Botswana]] néven,
1976 júniusában, miután kötelezővé tették az afrikaans nyelvet az iskolákban, [[Soweto|Sowetóban]] és más nagyvárosokban tömeges diáktüntetésekre került sor. Az augusztusi nagy sztrájk után kihirdették a rendkívüli állapotot. Ennek folyományaként, valamint a [[Steve Biko]] diákvezér 1977 szeptemberében bekövetkezett halála után kirobbant, több száz halálos áldozatot követelő újabb zavargások miatt, betiltottak 18 ellenzékinek nyilvánított politikai szervezetet. 1979-ben [[Pieter Willem Botha]] került a kormány élére.
| |||