„Számadó Ernő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
pontosítás
7. sor:
Első [[Költészet|verseit]] [[Tóth Árpád]] biztatása nyomán a Békési Hírlap és a budapesti Vasárnap közölte. Dolgozott mint [[Óra (eszköz)|órás]]inas, majd mindenes volt a Győri Színkör vándortársulatnál, később egy [[fűszer]]kereskedésben; volt alkalmi munkás, közben saját verseit és [[rajz]]ait árulta a pesti utcán. Népi ihletésű alkotásaiban a nincstelenek szószólójának tekintette magát, verseinek tematikáját a perifériára sodródott ember létkérdései uralják. 1942-ben súlyos ideg-összeroppanással az Értarcsa melletti Budai tanyára került. 1957-ben a [[Sass Kálmán]] [[Érmihályfalva|ér­mihályfalvi]] lelkész elleni hazaárulási perben 25 év börtönre ítélték, 1964-ben, kegyelmi rendelet alapján szabadult.
 
A [[második világháború]] után verseit, érmelléki meséit (ez utóbbiakat Békési András álnéven) az [[Utunk]], [[Igaz Szó]], [[Előre (napilap, 1951)|Előre]], [[Fáklya (napilap)|Fáklya]] közölte. Születésének 90. évfordulóján a Varadinum rendezvényei keretében csónak alakú fejfát állítottak sírjára az [[érkeserű]]i temetőben. 2013-ban a fejfát felújították.<ref>[http://erkeseru.blogspot.ro/2013/03/felujitott-fejfa-szamado-erno-sirjan.html Felújított fejfa]</ref>
 
== Kötetei (válogatás)==
31. sor:
Meséi jelentek meg a ''Nagyapó mesefája'' 7. kötetében (Bukarest, 1976), néprajzi közlései a [[Népismereti Dolgozatok]]ban (Bukarest, 1976).
 
== Források és jegyzetek==
 
* {{RMIL|5}}
{{jegyzetek}}
 
== További információk ==