„Lambda-szonda” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ábrák beszúrása |
Ábra beszúrása |
||
18. sor:
E két tér oxigénkoncentrációja közötti eltérés a lambda-szonda két elektródja között feszültséget kelt, melynek nagysága a kipufogógáz oxigéntartalmának függvényében – 300 <sup>o</sup>C-os üzemi hőmérsékletet feltételezve – a mellékelt ábrán látható, a gyakorlatban néhány 10 mV. A szilárd elektrolit segítségével tehát egy ún. oxigén elektród-koncentrációs galváncella alakul ki.
Motortípustól függően a kipufogógáz optimális oxigénkoncentrációját kísérleti úton előre megállapítják, és az ennek megfelelő elektromotoros erő (V-ban) az
:<big>'''''E''<sub>MF</sub> = <math> \frac{RT}{4F}\ln \frac{20,95%(\mathrm O_2)}{x %(\mathrm O_2)} </math> '''</big>
30 ⟶ 32 sor:
:''x'' %(''V''/''V'')O<sub>2</sub> a kipufogógáz oxigénkoncentrációja.
[[Kép:LambdaszondamV.gif|thumb|300px|right|A lambdaszonda elektromotoros erejének függése a kipufogógáz oxigéntartalma függvényében]]
Ha a feszültség kisebb, mint az előre megállapított érték, akkor a kipufogógázban nagyobb az oxigéntartalom és a keverék üzemanyagban szegény, és fordítva. A folyamatos feszültségjelet a gépkocsi elektromos vezérlőegysége dolgozza fel, amely negatív visszacsatolással folyamatosan szabályozza az üzemanyag/levegő keverékarányt.
| |||