„Kavaró acélgyártás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
egyparaméteres wd
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Puddling_furnace_int_captions.png|bélyegkép|Kavaró kemence rajza (1854).<br>A–rostély, B, C–mennyezeti falazat, D–tűztér, E–berakó és munkaajtó, F–munkatér, G–öntöttvas borítás, H–tűzhíd.]]
A '''kavaró acélgyártás''' a [[frisstűzi acélgyártás]]t váltotta az [[acélgyártás]]i technológiák fejlődése során. A frisstüzeknek kicsiny volt a kapacitásuk, nem tudták tartani a lépést a [[nyersvasgyártás]]sal, a faszénigényük biztosítása is egyre nehezebbé vált. A 18. század utolsó évtizedeire rohamosan megnőtt az igény az [[acél]]termékek iránt, ami egy új, termelékenyebb és gazdaságosabb eljárást igényelt volna. Az eljárást voltaképpen [[Henry Cort]]{{wd|Q373022}} angol kohász dolgozta ki, aki 1784-ben szabadalmaztatta a lángkemencében történő frissítés módszerét.
 
A kavarókemence három részből áll: a rostélytüzelésből, a munkatérből és a füstgázcsatornából. A kemencét vízzel hűtött öntöttvaskeret vette körül, a tűzálló falazat eleinte [[vas-oxid]]ban dús salakból, később – a [[Thomas-acélgyártás|Thomas-módszer]] felfedezése után – [[magnezit]]tel bélelték. A kemencében a rostélyon lévő [[kőszén]] elégetéséből származó, [[oxigén]]ben dús füstgáz a tűzhídon átbukva érkezett a munkatérbe, ahol a nyersvasbetétet helyezték el. A kemencét mintegy 4–5 órán át fűtötték, így a nyersvas részben megolvadt. A betétet a munkások a munkaajtón át hosszú vasrudakkal folyamatosan kavargatták, így mindig újabb fémolvadék érintkezhetett a füstgázzal, ami így elvégezhette azt az [[Redoxi reakció|oxidáló reakciót]], amivel a nyersvasból kiégett a fölösleges [[Szén|karbon]], [[szilícium]], [[mangán]], kis mértékben a[[kén]] és a [[foszfor]] is. A kavarókemence mellett dolgozó munkások rendkívül kemény, fárasztó és egészségre ártalmas munkát végeztek. Az elkészült lupákat a kemencétől közvetlenül kalapácshoz vitték, ahol [[kovácsolás]]sal eltávolították a salakot, majd üreges hengereken kötegekben („csomag”-ban) rúddá, azaz nyerssínné<!--Nem azonos a vasúti sínnel!--> [[Hengerlés|hengerelték]]. Cortnak erre vonatkozó szabadalma is volt.