„John Gay (költő)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
Gay munkáját több mecénás is segítette, 1720-ban így publikálhatta ''Poems on Several Occasions'' című kötetét, ami vagyonnyi, legalább 1000 [[Font sterling|fontos]] bevételt hozott számára. Ebben az évben James Craggs államtitkár közvetítésével – barátai tanácsai ellenére – minden pénzét befektette a dél-tengeri kereskedelembe, ám minden pénze elveszett. A sokk miatt állítólag súlyos beteg lett, de barátai nem hagyták magára, mecénásai – William Pulteney, aztán Bath grófja, Burlington grófja és Queensberry hercege – is próbáltak lelket önteni belé. 1727-ben Vilmos herceg (a későbbi Cumberland hercege) hatodik születésnapjára verses mesesorozatot írt ''Fifty-one Fables in Verse'' címmel, remélve, hogy megkapja a jutalmát érte. Kapott is egy kinevezést a gyermek Louisa hercegkisasszony mellé, de – barátai egyetértésével – visszautasította a méltatlan ajánlatot, és ettől kezdve semmilyen szolgálatot nem tett az udvarnak.
1728 fontos évszám lett Guy életében: ekkor mutatták be fő művét, a ''[[Koldusopera (Gay)|Koldusoperát]]'', amivel megteremtette a szatirikus opera, a [[ballad opera]] műfaját. A darab születésének többszörös előzménye is volt. Az egyik az, hogy a londoniak megcsömörlöttek az egyeduralkodónak számító olasz operától, ami gyakorlatilag Händel működéséhez köthető, és érthető, köznapibb történetekre vágytak. Az olasz operák nyelvét ugyanis csak kevesen értették, a görög-római istenek körében játszódó történetek pedig túlságosan is fennköltnek számítottak. Mindezek fejében megváltozott a közönség viszonya az eleinte bálványozott olasz sztár-énekesekkel is: nagyképűnek és túlfizetettnek tartották őket. Az olasz operák ezek miatt egyre inkább a gúnyolódás céltáblájává váltak. A ''Koldusopera'' születésének másik fontos momentuma az az eset, ami 1724-ben megmozgatta London közvéleményét. Egy útonállót, bizonyos Jack Sheperdet az ellene valló Jonathan Wild vallomása alapján kötél általi halálra ítéltek, de a tanúskodót még a tárgyaláson leszúrták. Ennek hatására Gay előbb megírta a ''Newgate’s Garland''ot, majd rövidesen nekiállt a ''Koldusoperá''nak, de csak 1728-ban, közvetlenül a bemutató előtt készült el vele. A darab születésének, a gay-i szatírának további célpontjai a korabeli politikai élet vezető politikusai voltak.
Gay a darabhoz különböző népszerű dallamokat szedett össze, zeneileg eléggé képzet volt: jól ismerte a népi balladákat, játszott fuvolán, és „rendelkezett zenei írás-olvasási tudással”. A nyitány megírására és a hangszerelés elkészítésére mindazonáltal John Christopher Pepusch, német születésű zeneszerzőt kérte meg. A háromfelvonásos ''Koldusoperá''t 1728. január 29-én, a londoni Lincoln’s Inn Field Theatre-ben mutatták be, és azonnal óriási sikert aratott, még ebben az évben példátlan számú, 62 előadást ért meg. A közönség értette története, felismerte a szereplőket. A történet London alvilágában játszódik, szereplői bűnözők, alakjuk mindazonáltal alkalmas volt az államot vezető osztály kigúnyolására, akik nem csupán egy-egy embert lopnak meg, hanem egy egész országot. Külön céltáblát jelentett Gay számára Robert Walpole miniszterelnök, akinek a kigúnyolására Lockit személyét választotta ki. A korabeli nézők számára ugyanilyen nyilvánvaló volt a Peachum – Jonathan Wild megfelelés is. Gay külön figyelmet fordított az olasz operák kigúnyolására is. Az olasu primadonnák, Faustina Bordoni és Francesca Cuzzoni közötti rivalizálást például Polly és Lucy viszályával jelképezte. A darab befejezése kifejezetten a klasszikus operák befejezését figurázza ki: a ''Koldusopera'' happy enddel zárul: az elítélt Macheath-t a Színész és a Koldus – mintegy a közönség véleményét kikérve – az utolsó pillanatban felmenti, és a gyászos vég helyett énekes-táncos mulatsággal zárul az opera.
== Fordítás ==
| |||