„John Gay (költő)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
28. sor:
Gay a darabhoz különböző népszerű dallamokat szedett össze, zeneileg eléggé képzet volt: jól ismerte a népi balladákat, játszott fuvolán, és „rendelkezett zenei írás-olvasási tudással”. A nyitány megírására és a hangszerelés elkészítésére mindazonáltal John Christopher Pepusch, német születésű zeneszerzőt kérte meg. A háromfelvonásos ''Koldusoperá''t 1728. január 29-én, a londoni Lincoln’s Inn Field Theatre-ben mutatták be, és azonnal óriási sikert aratott, még ebben az évben példátlan számú, 62 előadást ért meg. A közönség értette története, felismerte a szereplőket. A történet London alvilágában játszódik, szereplői bűnözők, alakjuk mindazonáltal alkalmas volt az államot vezető osztály kigúnyolására, akik nem csupán egy-egy embert lopnak meg, hanem egy egész országot. Külön céltáblát jelentett Gay számára Robert Walpole miniszterelnök, akinek a kigúnyolására Lockit személyét választotta ki. A korabeli nézők számára ugyanilyen nyilvánvaló volt a Peachum – Jonathan Wild megfelelés is. Gay külön figyelmet fordított az olasz operák kigúnyolására is. Az olasu primadonnák, Faustina Bordoni és Francesca Cuzzoni közötti rivalizálást például Polly és Lucy viszályával jelképezte. A darab befejezése kifejezetten a klasszikus operák befejezését figurázza ki: a ''Koldusopera'' happy enddel zárul: az elítélt Macheath-t a Színész és a Koldus – mintegy a közönség véleményét kikérve – az utolsó pillanatban felmenti, és a gyászos vég helyett énekes-táncos mulatsággal zárul az opera.
A siker arra késztette John Gayt, hogy megírja a történet folytatását ''Polly'' címmel, de a ''Koldusopera'' hatalmon lévő politikus céltáblái betilttatták a darabot. A ''Polly''t végül csak jóval Gay halála után, 1779-ben mutatták be. Utolsó éveiben már nemigen írt, Queensberry hercege otthont biztosított számára. 1732. december 4-én elhunyt, a westminsteri apátságban temették el.
== Fordítás ==
| |||