|
|weboldal = www.rohoznik.sk
}}
'''Nádasfő''' ([[szlovák nyelv|szlovákul]] ''Rohožník'', korábban ''RarbokRárbok'', [[német nyelv|németül]] ''Rohrbach'') község [[Szlovákia|Szlovákiában]] a [[Pozsonyi kerület]]ben a [[Malackai járás]]ban, [[Malacka (város)|Malackától]] 10 km-re keletre. [[2011]]-ben 3441 lakosából 3326 szlovák volt.
== Története ==
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek emberek ezen a vidéken. Az [[i. e. 4. század]]ban a kelták szállták meg a falu területét, akik már fejlett kézművességgel rendelkeztek. A római korban markomannok és kvádok éltek itt, majd szláv törzsek érkeztek. A [[9. század]]ban a [[Nagymorva Birodalom]]hoz területe volttartozott, egészen a magyarok érkezéséig. A [[11. század]]ban a [[Hontpázmány nemzetség]] birtoka volt, a tatárjárás során valószínűleg elpusztult, de újratelepítették. [[1296]]-ban a detrekői váruradalom része volt. Plébániáját a [[14. század]]ban alapították. Ekkor építették [[Szent Kozma és Damján|Szent Damján]] tiszteletére szentelt templomát is. [[1394]]-ben az uradalmat [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] a lengyel származású Stíbornak adta. A község első írásos említése [[1397]]-ben történik. A család kihalása után [[1543]]-ig újra a Hont-Pázmány nemzetségé, a Szentgyörgyi és Bazini grófoké lett. Ezután a birtok a királyra szállt vissza. [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] a birtokot gazdag nemesi csaldoknakcsaládoknak adta zálogba, így birtokosai a Serédy, Salm, Fugger és Balassa családok voltak. A reformáció terjedésével és a protestáns birtokos Fugger család segítségévelnyomására, [[1561]]-ben itt is megszűnt a katolikus plébánia, aannak hívekhívei ezután [[Széleskút]]hoz tartoztak. A plébániát csak [[1787]]-ben a pálosok alapították újra. A [[18. század]] első felében megalapították a község első üzemét, a papírgyárat, ezen kívül [[1720]]-ban a községben malom és kiterjedt borászat is működött. Az [[1767]]-es urbárium szerint a faluban 70 jobbágycsalád, 22 zsellércsalád és 8 ház nélküli zsellércsalád élt. A [[19. század]] elején szeszfőzde és növényolajüzem működött a községben.
[[1828]]-ban 156 háza és 1140 lakosa volt. [[1866]]-ban porosz katonaság vonult át a községen, annak egy részét felégetve. [[1869]]-ben 1411 lakos élt a településen.
[[1910]]-ben 1344, túlnyomóan szlovák lakosa volt. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Pozsony vármegye]] [[Malackai járás]]ához tartozott.
== Híres lakosai ==
* 1584-ben itt hunyt el [[Bornemisza Péter]] evangélikus püspök, író, nyomdász
== Nevezetességei ==
* A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma [[1857]] és [[1860]] között épült.
* Régi templomából csak az [[1561]]-ben már meglévő harangtorony maradt meg, melyamely [[4. század]]i őrtorony alapjaira épült.
* [[Szent Rozália]] -kápolna.
== Gazdasága ==
| 