Wikipédia

„Bős–nagymarosi vízlépcső” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Legobot (vitalap | szerkesztései)
68 567 szerkesztés
a Bot: 3 interwiki link migrálva a Wikidata d:q224693 adatába
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
A '''bős–nagymarosi vízlépcső''' (BNV) – hivatalosan '''Gabčíkovo–nagymarosi Vízlépcsőrendszer''' – a [[Duna]] [[magyarország]]i és [[szlovákia]]i közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény. A vízlépcső létesítésének célja az energiatermelés, a hajózhatóság biztosítása, az árvízvédelem és területfejlesztés volt. A létesítmény tervezett főbb egységei: a [[Dunakiliti]] mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a [[Csallóköz]]ön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a [[bős]]i erőművel és [[Nagymaros]] térségében a nagymarosi vízlépcső. A bősi erőmű első ütemét [[1986]]-ban, a nagymarosi erőmű utolsó egységét pedig [[1990]]-ben kellett volna üzembe helyezni. Eredeti formájában végül sosem valósult meg, mivel a magyar kormány a környezetvédők és civilek tiltakozásának hatására [[1989]]-ben leállította a magyar oldalon az építkezéseket, [[1992]] májusában pedig felbontotta a szerződést az (akkor még) [[Csehszlovákia|csehszlovák]] féllel. A csehszlovák oldalon ezt követően 1992 októberében a bősi erőmű csatornájába (vagyis szlovák területre) terelték a Duna vizének 83%-át (és azóta is jogtalanul használja azt). Az ügyben a két ország a hágai [[Nemzetközi Bíróság]]hoz fordult, amely végül [[1997]]-ben mindkét felet elmarasztalta, és kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel való rendezésére, ez azonban azóta sem történt meg. Ezzel a Nemzetközi Bíróság által a fennállása óta vizsgált 151 eset közül a bős-nagymarosi a leghosszabb ideje rendezetlenül maradt ügy. <ref>{{cite web |url=http://www.greenfo.hu/hirek/2011/12/30/1000-balatonnyi-viz-jogtalan-elterelese |title=A greenfo.hu cikke a vízlépcsőről |accessdate=2012-07-14 |format= |work=}}</ref>
 
== A vízlépcsőrendszer története ==
A vízlépcsőrendszer története a [[20. század]] [[1930-as évek|harmincas évei]]ben kezdődött, amikor a Duna-menti országok kormányai foglalkozni kezdtek a [[Duna]] hajózhatóságának javításával és azzal, hogy a szabályozás egyúttal vízi energia termelésére is lehetőséget biztosítana. [[1956]]. [[április 30.|április 30-án]] a [[Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa|Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa]] határozatot hozott a [[Duna]] [[Pozsony]]tól a [[Fekete-tenger]]ig tartó szakaszának ún. komplex hasznosításáról, amelyben már szerepeltek energetikai célú vízlépcsők is. A vízlépcsőrendszer terveit először az [[1950-es évek]] végén dolgozta ki a [[Mosonyi Emil]] professzor vezette társaság a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|BME]]-n. Ezután a terv többször változott, hol gazdasági, hol ökológiai, hidrobiológiai, hol környezetvédelmi, de legfőképp politikai megfontolások miatt.
 
=== Az építkezés kronológiája napjainkig ===
[[Fájl:DonauknieVisegrad.jpg|bélyegkép|250px|A [[nagymaros]]i gát tervezett helyszíne. Az építkezés félbeszakadt, a tájat utólag rehabilitálták.]]
 
[[1963]]. [[április 20.|április 20-án]] a [[Magyarország|Magyar Népköztársaság]] és a [[Csehszlovákia|Csehszlovák Szocialista Köztársaság]] kormánybizottságai megállapodást kötöttek arról, hogy közösen beruházási programot dolgoznak ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésére. A beruházás célkitűzései között az áramtermelés, a hajózóút mélységének növelése és az árvízvédelem fejlesztése kapott prioritást, a megállapodás szerint [[Pozsony]] alatt, [[Dunakiliti]]nél gát és egy 60 négyzetkilométer nagyságú tározótó létesül, innen kiágazik egy újonnan épített, 30 kilométer hosszú mesterséges csatorna a csehszlovák területre. A mesterséges csatornán [[Bős]]nél csúcserőmű épül, amin keresztül naponta két alkalommal átengedik a vizet áramtermelés céljából. (melynek következménye, hogy a Duna magyar-szlovák határszakaszán 4-5 méteres árhullám jön létre). A létrejövő árhullám csillapítására 120&nbsp;km-rel lejjebb, [[Nagymaros]]nál egy másik duzzasztótó létesül, másodlagosan, az itt elhelyezett erőmű is képes lesz, igaz minimális mértékű áramtermelésre. A [[Duna]] vízmegosztása [[Dunakiliti]]nél: 2 százalék a Duna eredeti medrében, 98 százalék a mesterséges csatornába. Az így kialakuló erőmű-rendszer a két ország energiaigényének 2-3%-át fedezte volna. A két ország kormánya az így kialakult elképzelést [[1974]]. [[február 14.|február 14-én]] jóváhagyta, a megvalósítás érdekében Közös Egyezményes Terv kidolgozásába kezdtek, melyet [[1976]]. [[május 6.|május 6-án]] kormányközi egyezmény rangjára emeltek.
 
A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer közös építéséről és üzemeltetéséről szóló szerződéskötésre [[1977]]. [[szeptember 16.|szeptember 16-án]] került sor [[Magyarország]] és [[Csehszlovákia]] között, melyet a magyar fél az 1978. évi 17. sz. [[törvényerejű rendelet]]ben iktatta jogrendjébe. A szerződéssel együtt került aláírásra az a megállapodás is, hogy az építés során a felek kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak, a megállapodás részletezi a megtermelt árammennyiség egymás közötti megosztását 1989-ig, valamint a megvalósítás ütemtervét, az egymástól átvállalt munkákat. A felek kötelezettséget vállaltak arra is, hogy az energiatermelő berendezéseket 1986 és 1990 között üzembe helyezik. Az építkezés azonban nem kezdődött el a mindkét országban jelentkező gazdasági nehézségek miatt, ezért a felek [[1981]]. [[szeptember 21.|szeptember 21-én]] tárgyalásba kezdtek a beruházás csúsztatásáról. A magyar fél részéről ezeken a tárgyalásokon merült fel először a környezeti hatások tudományos igényű vizsgálatának szükségessége. A felek az 1977-es államközi szerződésben rögzített határidők öt évvel történő eltolásában állapodtak meg, melyet [[1983]]. [[október 10.|október 10-én]] [[Prága|Prágában]] írtak alá. <br >
Időközben a [[MSZMP|Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága]] felkérte a [[Magyar Tudományos Akadémia|Magyar Tudományos Akadémiát]] a beruházás komplex vizsgálatára. Az Akadémia [[1983]]. [[december 20.|december 20-án]] állásfoglalásában a várható környezeti és gazdasági károk miatt az építkezés jelentős időbeli elhalasztását javasolta, de komoly megfontolásra javasolta az építkezés leállítását is.
Az [[1983]]. [[október 10.|október 10-én]] aláírt szerződésmódosítást az [[Elnöki Tanács]] [[1984]]. [[február 7.|február 7-én]], az 1984/6. törvényerejű rendeletében hirdette ki. Az építkezést [[Magyarország]]on állami nagyberuházásként kezdték el, a költségeket a központi költségvetésből, illetve a központi költségvetést terhelő hitelekből fizették. (A hitelek nem terhelték közvetlenül a költségvetést; azokat az erőművekben termelt árammal kívánták törleszteni). <br >
[[1984]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] megalakult a [[Duna Kör]] civil szervezet, amely a vízlépcsőrendszer ellen küzdött szamizdat hírlevelekben, nyilvános vitákban, tiltakozó akciókkal, céljuk az emberek felvilágosítása volt a fenyegető környezeti károkról. (1985 decemberében a szervezet alternatív Nobel-díjat kapott tevékenységéért). [[1985]]-ben a magyar "környezetvédő szervezetek" követelésére és gazdasági nehézségekre hivatkozva a nagymarosi építkezést átmenetileg felfüggesztették, a beruházó a Vízügyi Tudományos Kutatóintézettel elkészíttette a vízlépcsőrendszer hatástanulmányát. <br >
[[1986]]. [[május 28.|május 28-án]] a fővállalkozó kivitelező, az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat és a Magyar Villamos Művek Tröszt több magánszerződést kötött osztrák vállalatokkal. Az egyik szerződés 5,7 milliárd [[Osztrák schilling|schilling]] értékben a Donaukraftwerkét bízta meg a nagymarosi vízerőmű teljes tervezésével és kivitelezésével, a másikban pedig megállapodtak, hogy a nagymarosi erőmű beindulása után 20 éven keresztül exportált elektromos árammal törlesztjük a beruházás költségeit az osztrákoknak. A pénzügyi feltételeket az [[MNB]] és a Creditanstalt vezetésével létrehozott osztrák bankkonzorcium biztosította. Ennek a megállapodásnak a végrehajtására a pénzügyminiszter 197/1987(XII.31.) rendeletével létrehozta a GNV Építési Alapot, melynek keretében az MNB a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer állami nagyberuházás megépítésére 37 milliárd forint refinanszírozási hitelt nyújtott a költségvetésnek.
 
Az események hatására az építkezés ellen tiltakozó akciók jöttek létre, [[1988]]. [[április 24.|április 24-én]] a környezetvédők tiltakozó felvonulást tartottak a Duna-parton (Visegrád és Esztergom között). [[1988]]. [[szeptember 2.|szeptember 2]]–[[szeptember 4.|4.]]. között a [[Duna Kör]] kezdeményezésére létrejött ''Duna Konferencia'' fogalmazta meg az első, tudományosan megalapozottként hirdetett (a közvélemény számára is elérhető) kritikáját a vízlépcsőrendszerről, majd [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] az Országház előtt tízezrek tüntettek az építkezés ellen.
[[1988]]. [[október 6.|október 6]]–[[október 7.|7.]]. között több civil szervezet tiltakozása ellenére az [[Országgyűlés]] 317 igen szavazattal úgy döntött, hogy az építkezést folytatni kell, sőt 1989. február 6-án a kölcsönös segítségnyújtásról szóló Megállapodást is módosították Budapesten: az építési munkák befejezésének határidejét 1994-ben állapították meg. (1995 helyett).
Sorozatos ellenzéki tiltakozások, valamint népszavazási kezdeményezések után [[1989]]. [[május 13.|május 13-án]] [[Németh Miklós (politikus)|Németh Miklós]] miniszterelnök javaslatára a kormány felfüggesztette a nagymarosi építkezést, melyet [[május 24.|május 24-én]] a miniszterelnök személyes találkozón közölt Ladislav Adamec cseh-szlovák miniszterelnökkel, majd közös felülvizsgálatot javasolt a csehszlovák félnek. A május 13-i kormánydöntést az [[Országgyűlés]] [[1989]]. [[június 2.|június 2-án]] hagyta jóvá, egyben felhatalmazta a kormányt a további tárgyalások folytatására.
 
A két ország szakértői közötti tárgyalások [[1989]]. [[július 15.]] és [[július 19.]] között Budapesten folytatódtak le, ezeken a tárgyalásokon a magyar fél átadta a csehszlovák szakértőknek a vízlépcsőrendszer működtetésének kockázatairól készült dokumentációt. A miniszterelnöki találkozó is Budapesten zajlott le [[1989]]. [[július 20.|július 20-án]], ahol [[Németh Miklós (politikus)|Németh Miklós]] bejelentette, hogy a magyar kormány nemcsak a nagymarosi, de a dunakiliti építkezést is felfüggeszti.
 
[[1989]]. június és október között szakértők több csoportja vizsgálta a terveket. Tanulmányt állított össze a [[MIT|massachusettsi egyetem]] Ökológia csoportja, a [[Természetvédelmi Világalap]] szakértőinek csoportja és az MTA ad hoc bizottsága is, és elkészült a képviselők tájékoztatására alakított független bizottság jelentése (az ún. Hardi-jelentés) is.
29. sor:
[[1989]]. [[október 31.|október 31-én]] az [[Országgyűlés]] a Hardi-jelentés alapján úgy döntött, hogy Magyarország véglegesen felhagy a nagymarosi duzzasztó és erőmű építésével, a dunakiliti építkezés folytatását pedig új államközi szerződéshez kötötte. Az országgyűlési javaslat előírta, hogy a szerződésbe ökológiai garanciákat építsenek be. [[november 30.|November 30-án]] a magyar fél képviselői átadták a csehszlovák félnek a megvalósítási szerződés országgyűlési határozatának megfelelően módosító javaslatát. [[Csehszlovákia]] erre nem válaszolt, ellenlépésként kilátásba helyezte, hogy ha a Dunakiliti építkezést Magyarország nem folytatja, a bősi erőművet Dunát elterelve, kisebb tározóval (ez volt az úgynevezett C változat) akkor is üzembe helyezi.
 
1990. január 6-án a magyar miniszterelnök levélben összegezte az ország álláspontját: közös felülvizsgálatot szorgalmazott, melynek eredményei alapján a választások utáni új kormányok szerződésmódosításban megállapodást köthetnek. Németh Miklós levelében üdvözölte, hogy a csehországi bársonyos forradalom után megalakult új kormány [[1989]] decemberében azonnali hatállyal leállította az egyoldalú üzembe-helyezés munkálatait. A munkálatok ellen nemcsak Magyarországon tiltakoztak, hanem [[1990]]. [[február 3.|február 3-án]] Pozsony és Bős között magyar, szlovák és osztrák környezetvédők részvételével tiltakozó élőlánccal demonstráltak az építkezések ellen.
 
Az [[1990]]. [[március 25.|március 25-én]] Magyarországon megtartott, a [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] utáni első szabad választás első fordulója alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az új országgyűlésben a vízlépcsők építését egyértelműen elutasító pártok kerülnek nagy többségbe. [[1990]]. [[május 21.|május 21-én]] a csehszlovák szövetségi kormány a szlovák kormányt bízta meg a magyar–csehszlovák vízlépcsővita rendezésével.
 
[[1990]]. [[október 15.|október 15-én]] a magyar [[Antall-kormány]] képviselője elfogadta, hogy a nagymarosi erőmű osztrák kivitelezőjének 2,881 milliárd schillinget fizessen Magyarország kártérítésként a leállítás miatt, [[1990]]. [[november 14.|november 14-én]] [[Keresztes K. Sándor]] környezetvédelmi miniszter pedig aláírta a nagymarosi beruházás osztrák részvételét megszüntető megállapodást (ebben 2,65 milliárd schilling kártérítés fizetését vállalta Magyarország).
 
A vízlépcsőrendszer történetében következő jelentősebb lépés [[1991]]. [[január 17.|január 17-én]] történt, amikor a csehszlovák kormány úgy döntött, hogy megépítik a C változatot.
1991. április 22-én kormányközi tárgyalás volt Budapesten, melyen a vízlépcsőrendszer kedvezőtlen környezeti hatásait már a csehszlovák fél sem vitatta, álláspontja szerint azonban ezek műszaki pótintézkedésekkel elháríthatók voltak. A cseh delegáció nem adott érdemi választ a magyar közös felülvizsgálati javaslatra, vélhetően azért, mert a szlovák delegáció vezetője az utolsó hivatali napjait töltötte ezekben az időkben. A tárgyalás eredménytelenül zárult.
 
46. sor:
Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervek megvalósíthatóak, a magyar Országgyűlés 1992. április 4-én (12/1992.(IV.4.) OGY határozat) felhatalmazta a kormányt az 1977-es államközi szerződés egyoldalú megszüntetésére. Ennek következtében [[1992]]. [[május 7.|május 7-én]] az [[Antall-kormány]] május 25-i hatállyal felbontotta az államközi szerződést, és kezdeményezte, hogy a két fél kezdjen tárgyalni a károk helyreállításáról, ez május 19-én, diplomáciai jegyzékben lett átadva a csehszlovák félnek.
 
A vízlépcsőrendszer elhagyását a magyar Országgyűlés [[1992]]. [[június 9.|június 9-én]], az 1992. évi XL. törvényben törvényesítette, hatályon kívül helyezve az 1977. évi államközi szerződést becikkelyező törvényerejű rendeleteket.
 
[[1992]]. [[szeptember 3.|szeptember 3-án]] a csehszlovákok beindították a bősi erőmű turbináit, a próbaüzem kisebb problémák mellett sikeres volt. Ennek eredményeképp [[1992]]. [[október 23.|október 23-án]] folytatták a C variáns megvalósítását, és megkezdték a meder áttöltését és a [[Duna]] elterelését.
52. sor:
A csehszlovák lépésre adott magyar válasz ugyanezen a napon megtörtént: az [[Antall-kormány]] keresetlevelet nyújtott be a hágai [[Nemzetközi Bíróság]]hoz a [[Duna]] várható egyoldalú elterelése miatt. A Duna elterelése [[1992]]. [[október 25.|október 25-én]] történt meg: a csehszlovák építők [[Dunacsún]]nál, a [[Duna]] 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszúságban csehszlovák területre terelték a [[Duna|Dunát]]
 
[[1992]]. [[október 27.]] Az EU Bizottságának bevonásával folytatott egyezetőegyeztető tárgyaláson a két fél aláírta az ún. londoni jegyzőkönyvet. Ez három lépcsős rendezési eljárást rögzít: a felek vállalták, hogy az országok közti jogvitát közösen a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] elé terjesztik, a bíróság ítéletéig tartó időszakra átmeneti vízmegosztást alkalmaznak, a csehszlovák fél ígéretet tett, hogy a mederelzárástól függetlenül, még a határszelvény előtt, a [[Duna]] vizének legalább 95%-át az eredeti mederbe engedik. Utóbbit a csehszlovák fél nem teljesítette.
 
[[1992]] novemberében egy szokatlanul erős esőzés árvízveszélyt okozott a C-változat munkagödrében, elsodorta az építkezés egy részét, leszakított egy zsilipkaput.
58. sor:
[[1993]]. [[január 1.|január 1-jén]] [[Csehszlovákia]] szétvált [[Csehország]]ra és Szlovákiára. Szlovákia a bősi vízlépcső örökösének és az [[1977]]. évi államközi szerződés jogutódjának nyilvánította magát.
 
[[1993]]. [[április 7.|április 7-én]] a magyar és a szlovák kormányok képviselői aláírták a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] elé terjesztendő ún. ''Külön Megállapodást''. A Külön Megállapodást mindkét ország parlamentje megerősítette (Magyarországon a 29/1993(V.4.) OGY határozattal).
 
[[1993]]. [[december 22.|december 22-én]] az [[Európai Bizottság|EU Bizottságá]]nak képviselője javaslatot tett a magyar és a szlovák kormánynak a [[Duna]] ideiglenes vízmegosztásáról. (A teljes vízmennyiség 40%-át kellene a közös mederbe juttatni.) Az ajánlatot csak a magyar fél fogadta el azonnal, a szlovák fél azonban elhalasztotta a választ műszaki teljesítésekre való hivatkozással.
 
A vízmegosztásról szóló külön-megállapodást [[1995]]. [[április 19.|április 19-én]] sikerült tető alá hozni Budapesten, a két kormány meghatalmazottjai aláírták a a Szigetköz ideiglenes vízpótlása érdekében elvégzendő műszaki beavatkozásokról szóló szerződést. Ennek értelmében a hágai ítéletig tartó időszakban a szlovák fél éves átlagban másodpercenként 400 köbméter vizet biztosít a közös mederszakaszba, ugyanakkor a [[Horn-kormány]] vállatavállalta, hogy fenékküszöböt létesít Dunakilitinél a szigetközi ágak vízpótlása érdekében.
A szerződéskötéssel egy időben a szlovák fél befejezte a különböző műszaki problémák elhárítását, és a dunacsúni tározóban a duzzasztást maximálisra emelte.
 
[[1996]]. [[december 5.|december 5-én]] a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] közleményben tudatta, hogy befejezte a beterjesztett írásbeli anyagok tanulmányozását, valamint kitűzte a három hetes szóbeli meghallgatás első napját [[1997]]. [[március 3.|március 3-ára]].
 
[[1997]]. [[április 1.|április 1-jén]] a hágai bírák helyszíni szemlét tartottak, négy napon keresztül megtekintették a bősi vízlépcsőt, bejárták a csallóközi és szigetközi hatásterületet, tájékozódtak a nagymarosi építkezéssel érintett vízbázisokról.
 
[[1997]]. [[szeptember 25.|szeptember 25-én]] a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] [http://www.nagyboldizsar.hu/anyagok/Irasaim/Bos-Nagymaros/ITEL.doc ítéletet] hirdetett a bős–nagymarosi ügyben folyó peres eljárásban. Az ítélet mindkét felet elmarasztalta különféle jogsértésekért. Az ítélet szerint [[Magyarország]] jogtalanul szüntette meg az [[1977]]. évi vízlépcsőszerződést. [[Szlovákia]] jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. Az ítélet a végrehajtást illetően részletes iránymutatással szolgált, melyek között a környezetvédelmi szempontokra és az elszámolás (kártérítés) módozataira is kitért.
 
=== A hágai per utáni események ===
[[1997]]. [[szeptember 30.|szeptember 30-án]] a Horn-kormány a 163/1997. (IX.30.) számú kormányrendeletével szabályozta a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] [[Duna|Dunával]] kapcsolatos döntéséből adódó kormányzati feladatok összehangolását, kormánybiztost neveztek ki a hágai ítélettel összefüggő teendők ellátására, december 15-én a két fél budapesti találkozóján a felek meghosszabbították magyar kérésre az [[1995]]. [[április 19.|április 19-i]] vízpótlási egyezmény hatályát.
 
[[1998]]. [[február 27.|február 27-én]] a két fél keret-megállapodás tervezetét parafálták [[Pozsony]]ban a hágai ítélet végrehajtását jelentő teendőkről. Ennek értelmében a magyar fél vállalta egy dunakanyari gát megépítését, valamint elfogadta a szlovák vízmegosztási javaslatot, amely a [[Duna]]-mederbe átlagosan 7,5% vizet irányoz elő ([[Horn Gyula|Horn]]–[[Vladimír Mečiar|Mečiar]]-paktum). A gát ellen [[február 29.]]<!--1998 nem volt szökőév!!!--> a parlament előtt tüntetés kezdődött, a mintegy negyvenezer tüntető [[Göncz Árpád]] [[köztársasági elnök]]öt kérte fel, hogy akadályozza meg a keret-megállapodás érvénybelépését. (a tüntetők ekkor a vízlépcsőt Dunaszaurusznak nevezték el). Az [[SZDSZ]] a kormánykoalíció felbontását helyezte kilátásba. A megállapodás szövegét [[1998]]. [[március 11.|március 11-én]] a [[Népszava]] közölte.
A tiltakozások hatására a [[március 11.|március 11-én]] a [[Horn-kormány]] az 1026/1998. (III.11.) sz. kormányhatározatával a keret-megállapodás aláírását elhalasztotta, illetve újabb szakértői vizsgálatok végzése után készülő hatástanulmány eredményeitől tette függővé. Az [[1998]]. [[július 25.|július 25-eei]]i 139/1998.(VII.25.) sz. kormányrendelet módosította a kormánybiztosi hatáskörről szóló 163/1997.(IX.30.) kormányrendeletet, valamint az [[Első Orbán-kormány|Orbán-kormány]] új kormánybiztost nevezett ki. Az új kormánybiztos feladatául jelölték ki a magyar-szlovák tárgyalások folytatását az új tartalommal: az aláírt keret-megállapodás tervezet és a dunakanyari gát tervének visszavonása, a Dunába juttatott víz-mennyiség növelésének szorgalmazása.
 
[[1998]]. [[szeptember 3.]] A szlovák kormány új beadvánnyal fordult a hágai [[Nemzetközi Bíróság]]hoz, melyben az 1997. szeptemberi ítélet értelmezését kérte, valamint azt, hogy róják meg a magyar felet a keret-megállapodás aláírásának késlekedése miatt.
[[Fájl:Gabčíkovo sluice Slovakia.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Zsilipelés [[Bős]]nél]]
[[1998]]. [[október 7.]] a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] elnöke konzultációt folytatott az országok képviselőivel az új szlovák beadványa miatti teendőkről, a magyar képviselőtől írásbeli álláspontot kért.
 
Az A kinevezett kormánybiztos első tárgyalása [[1998]]. [[november 27.|november 27-én]] [[Pozsony]]ban zajlott le, ahol a felek megállapodtak a találkozókban. ([[1999]]. [[január 28.|január 28-án]], [[március 10.|március 10-én]] és [[május 14.|május 14-én]]), [[december 7.|december 7-én]] pedig a magyar fél átadta a hágai [[Nemzetközi Bíróság]]nak az [[1998]]. [[szeptember 3.|szeptember 3-i]] szlovák beadvánnyal kapcsolatos álláspontját: nem javasolta, hogy a szlovák beadvány alapján eljárás kezdődjék.
 
[[1999]]. [[január 29.|január 29-én]] megszületett a 1009/1999.(I.29.) magyar kormányhatározat a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] döntésének végrehajtásával kapcsolatos magyar–szlovák tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontról és az ezzel összefüggő egyes teendőkről.
 
Az [[1999]]. [[május 14.|május 14-eei]]i budapesti tárgyaláson a magyar fél vállalta, hogy minden kérdésre kiterjedően részletes tervet dolgoz ki a bősi erőmű működtetésével kapcsolatos műszaki, környezetvédelmi teendőkről, a dunai vízmegosztás módozatairól, ezt a dokumentumot a magyar fél [[december 9.|december 9-én]] adta át a szlovák félnek. A szlovákok a szükséges fordítások elvégzése után a következő év közepére ígért választ. Az átadott terv számos elemét több magyar szakmai szervezet bírálta, így a tervezett szigetközi gátakat, valamint a vízmegosztási javaslatot.
 
Bár a szlovákok az átadott tervekre vonatkozó észrevételeket 2000 közepére ígérték, az csak [[2000]]. [[december 19.|december 19-én]] érkezett meg [[Budapest]]re. Az észrevételek közel 1400 oldalt tettek ki.
 
[[2001]]. [[április 2.|április 2-án]] a magyar fél diplomáciai úton tárgyalási javaslatot juttatott el a szlovák tárgyalódelegációhoz. A dokumentum egy keretszerződés tervezet volt, "Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] 1997. szeptember 25-i ítéletének érvényre juttatásáról" címet viselte.
 
[[2001]]. [[június 5.|június 5-én]] újabb tárgyalási forduló zajlott le [[Pozsony]]ban, ahol sem a dunakanyari vízlépcső, sem a dunai vízmegosztás vitatott kérdéseiről nem született megállapodás. A tárgyalás [[2001]]. [[június 29.|június 29-én]] folyatódott, ahol a szlovák delegáció átadta az április 2-i magyar javaslathoz fűzött írásbeli észrevételeit. A magyar delegáció elfogadta azt a szlovák javaslatot, hogy közös jogi és műszaki-környezetvédelmi munkacsoportok alakuljanak, akik szakmai kérdésekben közös megoldásokat dolgoznak majd ki, a kormányközi tárgyalásokat csak a közös szakmai csoportok munkájának befejezése után folytatják a felek. A szakmai csoportok feladatait [[2001]]. [[szeptember 13.|szeptember 13-án]], [[Pozsony]]ban megtartott tárgyalás határozta meg.
 
A hágai ítélet végrehajtásáról folytatott kormányközi tárgyalások folytatásáról a [[2003]]. [[december 11.|december 11-i]] [[Medgyessy-kormány]] határozata rendelkezett, ennek szellemében [[december 16.|december 16-án]] megtartotta alakuló ülését a hágai [[Nemzetközi Bíróság]] bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos döntéséből adódó kormányzati feladatokat koordináló tárcaközi bizottság.
 
[[2001]]. [[október 11.|október 11-én]] átadták az [[Esztergom]] és [[Párkány (település)|Párkány]] közötti [[Mária Valéria híd|Mária Valéria hidat]], amely hosszas tárgyalások után új, íves szerkezetet kapott a szlovák fél nyomására, hogy könnyen hajózható legyen a Duna a vízlépcső esetleges megépülése esetén.
99. sor:
[[2004]]. [[április 13.|április 13-án]] [[Pozsony]]ban szakértői találkozó zajlott, melyen Dr. [[Persányi Miklós]] és [[Miklós László (politikus)|Miklós László]], a szlovák kormány környezetvédelmi minisztere jelenlétével demonstrálta a megegyezés szándékát. [[december 11.|December 11-én]] a magyar [[első Gyurcsány-kormány|Gyurcsány-kormány]] határozatot hozott a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer tervének hatáskörzetébe tartozó folyó- és tájrehabilitáció elveiről.
 
A közös szakértői munkacsoportok mandátumainak jóváhagyására [[2005]]. [[március 3.|március 3-án]]. [[Győr]]ben került sor, Erdey György megbízatása óta először találkozott szlovák partnerével, Dominik Kocingerrel. A szlovák fél kijelentette, hogy feltétel nélkül elfogadták a szakértők által összeállított anyagot az egyeztetésekről a hajózhatóság, az árammegosztás, és az árvízvédelem kérdésköreiről. Április és május hónapban a munkacsoportok megtartották első közös üléseiket. Megkezdődött szakértői szinten az érdemi tárgyalás.
A szakértői tárgyalások [[2006]]. [[október 5.|október 5-én]] zárultak le [[Pozsony]]ban, ahol a két fél elismerőleg jóváhagyták, valamint lezárták a 2001-ben alakult munkacsoportok jelentéseit. A soron következő találkozójukra 2006 decemberét, Budapestet jelölték ki.
2006. december 19-én újabb forduló következett be a magyar-szlovák tárgyalásokban Budapesten, ahol a szlovák küldöttség egy megállapodás-tervezetet adott át a magyar partnereknek. Ez a megállapodás tervezet rendelkezne az erőműrendszerre vonatkozó, a két ország közötti alapszerződés egyes kötelezettségeinek ideiglenes felfüggesztéséről, energiatermelési, hajózási, pénzügyi, elszámolási kérdésekről.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Bős–nagymarosi_vízlépcső”