„Mini Transat 6.50” változatai közötti eltérés

A '''Mini Transat 6.50''' - más néven Transat 650 - egy transzatlanti, kb. 7400 km-es (4000 tengeri mérföldes) nonstop [[Szólóvitorlázás|szólóvitorlás]] verseny, mely Franciaországból[[Franciaország]]<nowiki/>ból indul és Brazíliábanaz [[Atlanti-óceán]] átszelésével a másik kontinensen ér véget. Egyetlen megállója Madeirán[[Madeira|Madeirá]]<nowiki/>n illetvevagy a [[Kanári-szigetekenszigetek]]<nowiki/>en van. Kisméretű, óceáni körülményekre fejlesztett, speciális hajókkal futjákteljesítik, amelyek pontos méreteit a Miniclasse 6.50 hajóosztály szabályai határozzák meg. A Miniclasse 6.50 szerint a hajók hossza 6.5 m, szélességük 3.0 m, merülésük 2.0 m lehet. A kiegészítő specifikációkkal a Mini Transat 6.50 egy nyílt dizájnú hajóosztály.

A Mini 6.50-esek hajók nagyon gyors vitorlások[[Vitorláshajó|vitorlás]]<nowiki/>ok, melyek sebessége elérheti a 25 csomót is. Az árboc hossza a hajótest hosszának kétszerese.: Vitorláivitorlái hatalmas felületen fogják a szelet.

2 hajóosztály van: széria és prototípus. A széria kategória kötött dizájnú minikből áll. A prototípusok (röviden: protók) nincsenek annyira korlátozva szabályokkal, mint a széria hajók dobozszabálya, használhatnak például dönthető kieltkeelt és karbont. A prototípus miniosztály átlagosan 7%-kal gyorsabb.

A mini hajóosztály viszonylagos olcsósága egyúttal azt is jelentette, hogy a fejlesztések és az újítások melegágya lett. A one-design versenyekkel ellentétben, - ahol a hajók tervezését szigorúan ellenőrzik, és a tervezőnek az a feladata, hogy a versenyszabályokban megtalálja a kibúvókat, - a nyitott Mini-osztály támogatja a minél nagyobb mérvű kísérletezéseket. Ésés a verseny emberpróbáló természete miatt az új elképzelések igen rövid időn belül élesben is kipróbálhatóak. Következésképp: amit egy minin kitaláltak, azt könnyedén alkalmazni lehet egy 60 láb hosszú hajón is, s ez egyben azt is jelenti, hogy ez az osztály gyakran az egytestű hajók fejlesztésének alapja. Ilyen újdonság volt például a vízballaszt, a billenő keel, az ikerkormány, a Kevlar-vitorlák és a tagolt orrsudár. [[Michel Desjoyeaux]] az 1991-es versenyen próbálta ki először a billenő tőkesúlyt. Az ötletet hamarosan a [[Vendée Globe]] Open 60-asain és sokmás hajón is nagy sikerrel alkalmazták.

Mini TransatkéntTransat-ként vált ismertté a [[Classe Mini 6.50]] szóló vitorlás versenye, melyet egy szakképzett szkipper és megszállott szólóversenyző hozott létre, a brit [[Bob Salmon]], válaszul az [[Ostar]] szólóvitorlás transzatlanti versenyre (1976), melyre a bejutás költségei egyszerűen előteremthetetlenül magasak voltak, nem beszélve a horribilis összegű 40 lábas hajókról. Így Bob Salmon vadonatúj óceán-átszelő versenyének az lett a fő cél kitűzése, hogy egy olyan magas színvonalú vitorlásverseny szülessen meg, mely kigazdálkodható lehessen még az alacsonyabb költségvetésűek számára is, így kizárva az esetleges visszaéléseket; a hajók hossza nem haladhatja meg a 6.50 métert.

1991-ben már 68 indulója volt a Mini Transat-nak és ebben az évben nyert a francia [[Michael Desjoyeaux]], aki jelenleg talán a legjobb szólóvitorlázó. A verseny történetében számos olyan vitorlázó feltűnt, aki később nevet szerezett magának a Vendée Globe vagy ehhez hasonló nívós versenyek során. Ilyenek például [[Marc Thiercelin]], [[Bernard Stamm]] vagy akár [[Isabelle Autissier]] a Mini 6.50 kimagasló indulói közül. A szervezők tartották magukat az eredeti elképzeléshez és a Mini Transat mindvégig megmaradt egy megfizethető egykezes vitorlásversenynek, melytől egyenes út vezet az óceáni vitorlázás felé.

A szervezők tartották magukat az eredeti elképzeléshez és a Mini Transat mindvégig megmaradt egy megfizethető egykezes vitorlásversenynek, melytől egyenes út vezet a földkerülő óceáni vitorlázás felé. A Mini Transat 6,50 vitorlás verseny legendája 2 évente összegyűjti a vitorlázókat szerte a világról, hogy közösen tegyék tiszteletüket a világ legnemzetközibb egyszemélyes óceáni versenyén, melyen a legelhivatottabb, legelszántabb vitorlázók sorakoznak fel a rajtvonalnál minden másodikpáratlan évben, legközelebb 2013-ban!.

A Mini Transat 6.50 egykezes vitorlás versenyre való bejutást is természetesen egyfajta kötelező felkészítő kvalifikáció előzi meg, ami által megmutatkozik a vitorlázó tudása és a pszichológiai rátermettsége a szólóvitorlázásra[[szólóvitorlázás]]<nowiki/>ra és a magányos navigációra. Egyedül átszelni az [[Atlanti-óceántóceán]]<nowiki/>t nem könnyű feladat: igazi személyes elkötelezettséget és felelősségteljes döntéseket kíván meg, mert az óceán közepén senkire nem számíthat a magányos vitorlázó. A kvalifikáció tehát arra van kitalálva, hogy felkészülhessen a nagy kalandra az elszánt szkipper. Ehhez 2 éven keresztül különböző versenyeket kell teljesíteni, melynek több szintű, úgynevezett minősítő besorolása van. Ez a felkészítő kvalifikáció mind szóló, mind páros versenyeket magában foglal. A kvalifikáció időszakában több, mint 2000 [[tengeri mérföldet /3704 Kmmérföld]]<nowiki/>et kell teljesíteni, ami körülbelül 3704 kilométernek felel meg.

A mindenre felkészítő kvalifikáció teljesítését követően a szkipper elindulhat a következő Mini Transaton, ahol már 7,800közel 8000 kilométer teljesítése a cél: külső támogatás, útvonal megállapítás, és navigációs segítség nélkül, a legjobb vitorlázókkal együtt elrajtolva Franciaországból Brazíliába akár több, mint egy hónapos non-stopnonstop vitorlázással, előre kiszámíthatatlan időjárási viszonyok között.

A Mini Transat 6.50 nem egy egyszerű hosszú sprint az [[Észak-Atlanti passzátszelek]]<nowiki/>ben; hanem eklektikus keveréke a [[meteorológia]]<nowiki/>i kondícióknak, melyhez számottevő szakértelem szükséges. Nincsen nyeremény, de nem is a győzelem hajtja a szólóvitorlázókat.: Aa Mini Transat teljesítése felér egy személyes győzelemmel. 2 csoportja van a versenyzőknek: akik teljesítették a távot, és akik nem tudták befejezni. Az utóbbiak általában nem adják fel, a következő szériában ismét megpróbálják. A nem-teljesítés számíthat csak veszteségnek, a többi szkipper, akikaki beérnekbeér a célvonalbancélvonalba, mind nyerteseknyertes.

A 2. szakaszt és azzal a 2011-es Mini Transatot proto kategóriában David Raison (747 - TeamWork Evolution) nyerte meg. Az utolsó pályát 17 nap, 6 óra, 13 perc és 32 másodperc alatt teljesítette 7,53 csomós átlagsebességet hajózva, míg a verseny egészét nézve, David Raison leggyorsabb forradalmian új dizájnú prototípus hajója több, mint 26 napot töltött vízen, 6,80-as átlagsebességgel. [[David Raison]] a futurisztikus hajójával (Magnum) forradalmat indított a 2011-es versenyen. Fantasztikus manőverezésével és a palackorrú hajódesignnal Raison letett egy mérföldkövet. Kérdésessé vált, hogy a többi nagy gyártó majd követi-e a TeamWork Evolution által kreált designt a következő Transaton vagy maradnak a klasszikus kialakításnál. Ha nem lesz dizájnbeli változás, megkockáztatják a következő széria bukását, de ha a vadiúj dizájnt választják, az a transzatlanti versenyek egészére hatással lesz.

[[Szólóvitorlázás#Magyar_szólóvitorlázók|Magyar szólóvitorlázó]] a sorozat 3336 éve alatt még nem jutott elteljesítette a versenyigtávot. A 2013-as Mini Transatra hazai indulóra is számíthatunk, Méder Áron széria kategóriában áll a rajtvonalra.vitorlázik, Kovács Tamás tapasztaltpedig vitorlázó protoprototípus osztályban [[Fa Nándor]] segítségével készül az Atlanti-átszelő versenyre, az osztály prototipus kategóriájában. A Mini Transat 6.50 a legnemzetközibb szóló vitorlás verseny, melytől egyenes út vezet az egyszemélyes óceáni földkerülő vitorlázás felé.