Az '''ezo''' (蝦夷) hosszú és bonyolult történetű, máig megfejtetlen jelentésű [[japán]] név. A korai krónikák ([[Kodzsiki]], [[Nihonsoki]]) ezókkéntezóként (megvagy ''emisi''kkéntként, illetve ''ebiszu''kkéntként) emlegetik azokat az északi (vagy csak északra szorult) népcsoportokat, amelyek sokáig nem hódoltak megbe a délről kiinduló központi hatalomnak, a [[Jamato-udvar]]nak, sés amelyek ellen az egészen a [[Heian-kor]]ig ([[794]]–[[1185]]) büntetőexpedíciókat küldötta ([[Jamatotakeru]], és a [[Minamotók]]) büntetőexpedíciókat küldtek. A [[14. század]]tól a mai [[Hokkaidó]] őslakóit, az [[ainuk (nép)|ainukat]] jelölik ezzel a névvel, holott korántsem biztos, hogy az előidőkben a kaukazoid ainuk a szigetvilág más részeit nem lakták. Földrajzi névként Hokkaidó szigetére alkalmazták az Ezótezót egészen [[1869]]-ig, amikor ismikor a [[Meidzsi japán császár|Meidzsi-kormányzat]] létrehozta mai nevét (Hokkaidó, a.szó m.szerint 'Északi-tengeri Tengeri Körzetkörzet').
