Difference between revisions of "Szalay Lajos"

 
== A pályakezdés ==
Először Muhits Sándor vezette be a művészetbe. Még gimnazista volt, amikor részt vett a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskola]] miskolci művésztelepének munkájában – [[Benkhard Ágost]] telepvezető jóvoltából. Igen fontos dolog volt ez a fejlődése szempontjából, mert az ifjú tehetségek együtt dolgozhattak a főiskolásokkal. Itt ismerkedett meg [[Csabai Kálmán]]nal, a későbbi miskolci festőművésszel, aki majdan megszervezi a külföldről hazatérő Szalay miskolci letelepedését.{{azonos|dobr4}} 1927-ben került Budapestre, a Főiskolára. Már a felvételin megismerkedett „Konecsni Jóskával”, aki megnyerte előtte a ''Zászlónk'' rajzpályázatát. Főiskolai évei szürkék voltak, az állandó pénzhiány is meghatározta hangulatát. Azért 1930 őszén – az apja révén járó szabadjeggyel – kiutazott [[Párizs]]ba, zsebében mindössze húsz pengő volt. Párizsban Picasso művészetét tanulmányozta.{{refhely|Lexikon 2001}} Kilenc hónap után tért haza. 1936-ban kitűnő előmenetellel, rektori dicsérettel, [[Székely Bertalan]]-díjjal fejezte be a negyedik évet. Ezután a rektor kommunista gyanúkommunizmus iránti szimpátia vádjával eltanácsolta a főiskoláról. Nehéz időszak következett, amiben – furcsa módon – a megnyugvást és a jóllakást a katonai szolgálat jelentette. A fronton a háború szörnyűségei, a nehéz frontviszonyok adtak bőséges anyagot Szalaynak.{{refhely|Götz 2009}} 1939-ben megnősült, felesége Hering Júlia (1910–2000), aki a festő haláláig hű társa és támasza volt.{{refhely|Szalay 2006|96. oldal}}
 
Rajzainak témája két vonulatba sorolható: az elesettek ábrázolása és a vallásos rajzok. Ezeken az alkotásokon a vonalak hol egy lendülettel metszik ki a figurákat, hol aprólékos, tördelt vonalak sokaságával ábrázol, jellemzőjük a megemelt nézőpont. A rajzok nem annyira konkrét jeleneteket, figurákat ábrázolnak, hanem inkább magatartásformákat, lelkiállapotokat, miközben a kompozíció jellege is meghatározó. [[Farkas István (festő)|Farkas István]] festőművésznek, a Singer és Wolfner Kiadóvállalat vezetőjének köszönhetően illusztrációs megbízásokat kapott. Illusztrálta – többek között – [[John Steinbeck|Steinbeck]], [[Miguel de Cervantes|Cervantes]] és [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij|Dosztojevszkij]] műveit, majd 1939-ben [[Szabó Lőrinc]] verseihez készített rajzokat. Ekkor írta a költő a Szalay-rajzokról: ''„…éreztem szuggesztív erejüket, vonalaik és foltjaik szikár, kemény vagy súlyos líráját… A rajzok, melyeket az én költeményeimhez készített, önálló munkák.”'' Ugyancsak Farkas István révén jelenhetett meg első, hatvan rajzot tartalmazó albuma 1941-ben, a kiadványhoz az előszót [[Kassák Lajos]] írta ''(„Vonalai szinte érzékien hajlékonyak, körülzárt formaalakzatai monumentálisak…”)''. Második hatvan rajzát tartalmazó kiadványa 1945-ben jelent meg, ennek előszavát Kállai Ernő írta ''(„művei között sok a világirodalom régi és modern remekeitől sugallt illusztráció”)''.{{refhely|Láncz 1973|7. oldal}}{{refhely|Kassák 2006|7. oldal}}{{refhely|Kállai 2006|22. oldal}}