„Méliusz Juhász Péter” változatai közötti eltérés

Tanulmányait [[Tolna|Tolnán]] és [[Sárvár]]on végezte, ahol eleinte [[Evangélikus kereszténység|lutheránusnak]] nevelték, de aztán [[Szegedi Kis István]] hatására magával ragadta a helvét reformáció szelleme. Ezután 1556. október 25-én beiratkozott a [[wittenberg]]i egyetemre, ahonnan magisteri címmel jött haza. [[1558]]-tól protestáns lelkész Debrecenben, ahol hamarosan a [[kálvinista]] tanok hirdetője lett. Ő szervezte meg a [[Magyarországi Református Egyház]]at, következetesen harcolt a reformáció radikálisabb irányzatai, különösen az [[antitrinitáriusok]] ellen. 1561 végétől haláláig debreceni református püspök. 1561-ben befogadta Debrecenbe a jeles vándornyomdászt, [[Huszár Gál]]t, akinek hátrahagyott felszereléséből állandósult a mindmáig létező városi (ma: Alföldi) nyomda. Első műve 1561 májusában jelent meg: ''"A Szent Pál apastal levelének melyet a kolossabelieknek írt prédikációk szerént való magyarázatja"'', amit a ''"döbröcöni tanácsnak"'' ajánlott. 1567-ben összeállított egy hitvallás és egyházi szabálygyűjteményt ''(«Articuli ex verbo dei et lege naturae eompositi ...»)'', ami a [[római katolikus vallás]]sal szemben körvonalazta a református tanokat. E tanokat a [[debreceni zsinat]]on jóváhagyták. Ez a munka fő vonalaiban a magyar református egyház életének formáit évszázadokra szólóan meghatározta. Több ízben vitázott [[Dávid Ferenc (püspök)|Dávid Ferenccel]]cel, [[1569]]-ben [[Nagyvárad]]on, [[II. János magyar király|János Zsigmond]] erdélyi fejedelem jelenlétében. 1571. november 5-ére [[Nyírbátor]]ba hívott egybe [[zsinat]]ot, ahol az antitrinitárius tanok ellen fogalmazott érveket.