„Forbes” változatai közötti eltérés

A Forbes vállalat egy nagyon hosszú és sikeres történelemitörténelmi múltra tekinthet vissza, elismert és rangos helyen áll a pénzügyi hír- és információs kiadók között, valamint bekerült a 15 legmagasabb költségvetésű kiadók közé. A forbesForbes magazint és nemzetközi kiadványait több mint 5 millió ember olvassa világszerte, a Forbes.com pedig vezető üzleti hellyé vált az interneten.

'''1904-1929:''' Az ígéretes lehetőség hiányában Forbes munkába áll a newNew yorkYork-i „Jorunal of Commerse and Commercial Bulletin” című divatáru ipari kereskedelmi lapnál, ahol megvillantja tehetségét és szokatlan módon írja jelentéseit az üzleti hírekről, a személyeskedése meghozza a várt hírnevet. Egy londoni lap ajánl neki munkát, melyet azzal a feltétellel fogad el, hogy ő lehet a „Journal of Commerece” pénzügyi szerkesztője. Az új feladatokkal együtt lehetősége nyílt egy komolyabb szerkesztői állás betöltésére, majd hamarosan egy másik rivális újságban - „New York American” – is publikálhatott, mivel William Randolph Hears egy jobb üzleti oldalt szeretett volna újságában. A Hearst-író Forbes egyre nagyobb olvasóközönségre, ismeretségre és publicisztikai hatalomra tett szert és korának legjelentősebb üzleti újságírójává lépett elő. Bár igen jól keresett (Hears mai értelemben véve, több, mint évi $185.000-t fizetett), Forbes 1917 szeptemberében úgy dönt elhagyja a lapot és a még korábban különálló kategóriaként nem létező üzleti lapot, saját publicisztikát indít. A Hearst-nél továbbra is publikált egy rovatot és ennek biztos bevételéből illetve korábbi riporteri munkája során megismert üzletemberektől kapott hitelből megalapítja a „Forbes” magazint, melynek profilja a „doers and doings” amerikaAmerika üzleti növekedése lett. A lap kéthetente jelent meg és 15cent-ért lehetett megvásárolni, többnyire az egész lapot B.C. maga szerkesztette és egy szokatlan kombinációt állított elő, gúnyos prózában publikálta a siker történeteket a cégek morális viselkedését a bizonyítható korrupt kizsákmányoló magatartást. Az 1920-as évek elején a magazin önmagát teszi népszerűvé leleplező cikkeivel melyekben konkrét számadatok és terméktulajdonságok jelennek meg. 1929 októberében figyelmezteti olvasóit, hogy ne halmozzanak föl adósságokat és ne tegyenek spekulatív befektetéseket, de a gazdasági világválság elkerülhetetlen volt. 1929. október 24-én, megkezdődött a részvénypiaci recesszió is, majd a bank válság. A Forbes magazinra is nehéz idők jártak, így B.C. a Hearst-nál folytatta a publikálást, hogy saját kiadványát életben tudja tartani.

'''1945-1964:''' A második világháború után a Forbes magazin számára is megkezdődött a fellendülés. A „Bronze Star” és a „Purple Heart” díjak megnyerése után, B.C. második legidősebb fia, Malcolm kezdte átszervezni a magazint, ragaszkodott a saját személyzethez, majd leépítette B.C. bennfentes állományát, akik szívességből élvezték a szolgáltatások egy részét. Ezáltal jövedelmezőbb befektetőket szereztek, majd létrehozták a Forbes Befektetők Tanácsadó Intézetét, mely 1950-ben évi nettó 51.000 dollár nyereséget termelt. 1948-ban Malcolm elindítja az elsőosztájúelsőosztályú amerikai vállalatok listáját, mely jövedelmező hirdetési eszközként is szolgált, ami ellensúlyozta Malcolm kudarcra ítélt ötleteit, pl. drága papír és tinta használata, luxus minőségű nyomtatás.

1954-ben B.C. Forbes halála után a magazin tulajdonjoga 4 részre oszlik a négy testvér között és a magazin ismét elkezd fakulni, nincs aki felvegye a versenyt a „Buisness Week” és a „Fortune” magazinokkal. Új írányítóirányító-szerkesztő érkezik a laphoz, Byron „Dave” Mack személyében és az újság ismét virágzásnak indul, több önbizalomra tesznek szert a szerkesztők. Az 1950-es évek végére a Forbes magazin ismét nagy olvasóközönségre tesz szert az üzleti vezetők és befektetők körében. 1954-1958 között 100 százalékkal nő a forgalma (265.000) és 1957-ben a Forbes vállalat bevétele becslések szerint eléreeléri az évi 3,5 millió dollárt.