„Szászsebes” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
55. sor:
A [[Oszmán Birodalom|török]] veszély miatt [[1387]] után megkezdték erődítését. A [[nikápolyi csata]] után [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] Mihály és Salamon nevű vezérének adományozta. [[1438]]-ban rövid ellenállás után megadta magát [[II. Murád]] és [[Vlad Dracul]] egyesített seregének, amelyek lakosságának nagy részét fogságba hurcolták. Ezután visszakapta szabad királyi városi jogállását. [[1442]]-ben a [[Oszmán Birodalom|törökök]] felgyújtották, majd [[1479]]-ben [[Ali Kodzsa bég]] ismét megsarcolta. A város szász lakossága [[1542]]-ben tért át az [[evangélikus]] hitre. [[1550]]. [[november 13.|november 13]]-án [[Kemény János (hadvezér)|Kemény János]] székely serege vereséget mért a moldvaikra a [[szászsebesi csata|szászsebesi csatában]]. Itt kezdődtek a tárgyalások [[1551]]. [[június 14.|június 14]]-én [[Izabella magyar királyné|Izabella]] és [[Fráter György]], illetve [[Nádasdy Tamás]] között Erdély átadásáról. Öt nappal később Izabella itt mondott le a hatalomról fia, [[II. János magyar király|János Zsigmond]] javára. Ezután [[Giovanni Battista Castaldo|Castaldo]] elfoglalta a várost, melyet [[1556]]-ban [[Petrovics Péter]] szerzett vissza Izabella számára. Az ez évben tartott szászsebesi országgyűlés visszahívta Izabellát, kitiltotta [[Erdély]]ből [[Bornemisza Pál]] [[Latin rítusú katolikus egyház|katolikus]] püspököt és kimondta birtokainak elfoglalását. János Zsigmond a székhelyévé kívánta tenni, és az országgyűlés [[1571]]-ben elhatározta megerősítését.
A [[Sebes (folyó)|Sebes folyó]] bal partjára települt román külvárost először [[1531]]-ben említették. Valószínűleg a [[17. század]] folyamán a belvárost körbevevő, a szász polgárok és városi intézmények tulajdonát képező [[major]]okba román majorosok települtek, akik a házhelyekért cserébe napszámot végeztek. A románok az [[1700]]-as [[Román görög katolikus egyház|vallási unió]] után [[1733]] és [[1736]] között visszatértek az [[Ortodox kereszténység|ortodoxiára]]. [[1785]]-ben a falakon kívül 126 román, 26 cigány és 17 „görög” ([[Aromunok|macedoromán]]) családot számoltak össze. Míg a nyugati külvárost a belvárossal összekötő görög negyed a belvároshoz hasonló külsőt öltött, a román külvárosokra valószínűleg még a [[19. század]] végén is a [[Vályogtégla|vályogtéglából]] épült és szalmával fedett, nyílt tornácos házak voltak jellemzők.
[[1597]]-ben és [[1659]]-ben ismét országgyűlést tartottak benne. A [[16. század]]ban nemcsak evangélikus, de [[Kálvinizmus|református]] iskolája is működött, [[1580]]-ban pedig itt nyomtattak ki egy [[Óegyházi szláv nyelv|ószláv nyelvű]] [[Ortodox kereszténység|ortodox]] rituálét. Ortodox nyomda később, [[1683]] és [[1687]] között is volt itt, amikor [[Gyulafehérvár]]ra költözött. [[1661]]-ben [[Ali Csengizade|Ali basa]] serege feldúlta.
[[1708]]-ban [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] [[Kurucok|kurucai]] felégették.<ref>[http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf3367.pdf Vízaknai Bereczk (Briccius) György naplófeljegyzései (1693-1717)] és Cserei Mihály: ''Erdély históriája.'' Bp., 1983, 402–03. o.</ref> A városban [[1750]]-ben 302 háztartást számoltak össze, a legtöbben a csizmadia (18-an), a szabó (tizen), a szűcs és a mészáros mesterségeket űzték (nyolcan-nyolcan). [[1744]] és [[1749]] között 161 [[markgräflerland]]i, [[1770]]–[[1771]]-ben 49 [[Baden (tartomány)|badeni]] és [[hanau]]i protestáns család telepedett le a falaktól északra
Az [[1778]]-as [[kolera]]járvány csak a szászok közül 935 áldozatot követelt.
[[1834]]-ben alapították a Baumann-takácsmanufaktúrát, [[1843]]-ban pedig a Dahinten-bőrmanufaktúrát, a mai ''Capris'' bőrgyár elődjét. Az [[1842]]-es vásárlajstrom szerint „…vásárok alkalmával sok ezerekre menő juhot és berbécset hajtanak, hol aztán ezerenkint szedik honiak, s főleg magyarországi tótok. A juh- és kecskebőrnek is szapora kelete van ezen vásárokban.”<ref>Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). ''Ethnographia'' 1979, 513. o.</ref>
| |||