„Vályi Nagy Ferenc” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
==Élete==
 
Felsővályon született, ahol atyja, egykor Szatmár megyében prédikátor, lakott; anyja nemes Nagy Borbála nevelte 12 éves koráig, mikor a [[sárospatak]]i kollégiumba adta tanulásra, honnét másfél év múlva a [[miskolc]]iba került. 1783-ban a grammatikai osztály tanítását reá bízták, úgyszintén két év múlva szubrektori cím mellett a szintaxis osztályt. E hivatalát 1793-ig viselte, midőn az iskolától búcsút vett és külföldre ment a [[zürich]]i egyetemre, ahol két évig leginkább a teológiai tudományokat, bölcseletet és terrnészettanttermészettant, görög és római irodalmat tanulta; különösen a humanista Hottingernek volt kedveltje, aki házához is meghívta gyakori látogatásra. A francia háború miatt kénytelen volt visszatérni hazájába s előbb [[Mezőcsát|Csáton]] (Borsod megye) volt segédlelkész, majd mint rendes prédikátor Dorogmán a [[Tisza]] mellett szolgált, e két helyen négy évig. 1798-ban a sárospataki kollégiumba a humaniorák tanítására hívták meg és tanári székét november 11-én foglalta el. A [[görög nyelv]] és a [[magyar irodalom]] voltak kedvelt tárgyai, melyeket tanítványaival is megkedveltetni igyekezett. Midőn a költészetet tanította, tanítványait arra vitte, hogy rímetlen verseket is írjanak, mit Sárospatak mindeddig nem próbált, sőt idegenséggel is nézett. A 30 évig viselt tanári hivatal, de különösen [[Homérosz]] fordítása, életerejét nagyban elfogyasztotta; nyugalomra lett volna szüksége, de mivel éppen egy új tanszéket alapítottak, [[Vay József]] septemvir által buzdíttatva, kénytelen volt átlépni az exegetica teológia s egyháztörténelem tanszékére, melyhez még az [[ókori görög irodalom]] tanítását is hozzá adták. Ezt 1819 szeptemberében kezdte el, de már októberben beteg lett és 1820. január 15-én meghalt.
 
Homérosz-fordítása, melybe a [[Kazinczy Ferenc]]től rendelkezésére bocsátott [[Kölcsey Ferenc|Kölcsey]]-féle Homérosz-fordításból egyes részeket átvett, adott okot a híres [[Iliasz]]-perre Kazinczy és Kölcsey közt. Ez volt az első nagyobb [[plágium]]-per irodalmunkban.
 
Költeményei vannak a Magyar Musában (1787-1788. Józsefnapi öröm, melyben Felséges II. Józsefhez való szives indulatjai között egészszen bémerült); a Magyar Kurirban (1790. 580. lap, 1792. 43., 1327., 1360. l., 1807. II. 2. Told., IV. 602. l., 1819. II. 215., 1820. 102.); a Kedveskedőben (1824. II. 233., 257. lap Pfeffel után, 321. lap).
45. sor:
 
==Források==
*{{Szinnyei|9||n/n17215}}
 
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]