„Jagelló Izabella magyar királyné” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ==Lásd még== → ==Kapcsolódó szócikkek==, egyéb apróság AWB |
|||
29. sor:
== Élete ==
===Származása, házassága===
[[I. Zsigmond lengyel király|Jagelló (Öreg) Zsigmond]] lengyel király és [[Sforza Bona lengyel királyné|Sforza Bona milánói hercegnő]] leányaként született 1519-ben. Öten voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Apjának előző két házasságából volt még egy bátyja és három nővére. A lengyel királyi udvarban, de reneszánsz uralkodók szellemében nevelkedett. Kezét [[1539]] januárjában egy krakkói magyar küldöttség kérte meg [[I. János magyar király|Szapolyai János magyar király]] számára. Izabella nem tiltakozott a politikai házasság ellen, belenyugvással vette tudomásul, hogy egy nálánál több mint három évtizeddel idősebb királyhoz adják férjhez, habár Szapolyai még ekkoriban is magas, fess férfi volt, mindamellett művelt, erélyes és illemtudó úr, ezért Izabellának nem lehetett különösebb panasza rá. [[1537]] novemberében a [[Nagyvárad|Váradon]] folytatott béketárgyalások közepette jött meg a levél [[Jan Tarnowski]] krakkói várnagytól, János király hívétől, amelyben javasolja a házasságot.
Paolo Giovio szerint János király, aki ekkor 52 éves volt, és nem örvendett túl jó egészségnek, már nem nagyon akart megházasodni, de Fráter György rábeszélése hatékonynak bizonyult. [[Bethlen Farkas (kancellár)|Bethlen Farkas]] így ír ugyanerről:
''Mivel a férfikor fordulópontján volt, ugyanis már 52. évében járt, és mivel gyenge egészségi állapota is gyakran próbára tette, irtózott a házasságtól, de Pannónia előkelő tanácsurai sürgették, hogy adja föl nőtlenségét, s lépjen házasságra, hogy a nemes házasságból származó szeretetreméltó utóddal, a vér eme legértékesebb drágakövével Pannónia királyságát új ékességgel gyarapítva, és a gyermektelenség miatt már-már kihaló Szapolyai házat, mivel testvérbátyja is örökös nélkül halt meg a mohácsi vészben, annak ősi nevét felvirágoztassa. […] ezért rávették, hogy oly sok kimerítő fáradozás és a forgandó szerencsétől eltűrt különféle megpróbáltatásai után a nyugalom megszületése érdekében kérje feleségül Lengyelország királyának, I. Zsigmondnak a leányát.''<ref name="ReferenceA">Rubicon történelmi folyóirat 2008/4.</ref>
[[Fájl:Isabella Jagiellon.jpeg|thumb|left|150px|Izabella [[Barabás Miklós]] 19. századi festményén]]
[[1539]]. [[január 31.|január 31]]-én csak jelképes esküvőt rendeztek a krakkói palota tróntermében. A lengyel királyi alkancellár, Samuel Maciejowski ura nevében ünnepi beszédet mondott. A házasságkötésről készült királyi végzést szintén az alkancellár fogalmazta, melynek kis részlete rámutat a dinasztikus kapcsolat lényegére: „szentséges királyi felsége meg van győződve arról, hogy ez a barátsághoz járuló új kapocs nemcsak mindkét királyi családot, hanem a szomszédos országokat, Magyarországot és Lengyelországot sokkal erősebb szálakkal és csaknem acélkemény kötelékkel fogja összekötni.”
Izabella február elején [[Perényi Péter (koronaőr)|Perényi Péter]], Homonnai Drugeth István és [[Brodarics István]] váci püspök kíséretében indult Magyarországra. [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]], [[Kassa]], [[Mezőkövesd]] és [[Hatvan]] érintésével [[február 19.|február 19]]-én a [[Csepel-sziget]]re érkezett, ahol János király személyesen fogadta, s innen előbb [[Buda (történelmi település)|Budára]] utaztak, ahol néhány napot pihenéssel töltöttek. Az esküvő és a koronázás [[Székesfehérvár]]on, a menyegző Budán zajlott le [[1539]]. [[március 2.|március 2]]-án – királyi esküvőhöz méltó külsőségek közepette. Az esketést és a koronázást az idős [[Várdai Pál]] esztergomi érsek végezte, feltehetően Ferdinánd beleegyezésével.<ref name="ReferenceA"/>
====Szapolyai János és Jagelló Izabella házassági szerződésének főbb pontjai====
54. sor:
===Az özvegy királyné===
[[Kép:Suleiman receiving Isabella and her son Sigismund circa 1540.jpg|jobbra|bélyegkép|Izabella és a csecsemő János Zsigmond Szulejmán szultán előtt (török miniatúra)]]
Izabella királyné [[1540]]-ben, János király halála után fiának, a csecsemő [[II. János magyar király|János Zsigmond]]nak gyámjaként [[Fráter György|Fráter Györggyel]], [[Petrovics Péter]]rel és [[Török Bálint]]tal az ország kormányzója lett. Nehéz helyzetbe került, apjához és anyjához is levelek sorát írta, nem tudta, mitévő legyen egy idegen országban, friss özvegységben, ismeretlen urak politikai játszmáinak kiszolgáltatva. Érdekes adalékkal szolgál a királyné életéhez titkárának, Piotr Porembskinek Budáról írott levele Izabella anyjához Bona királynéhoz, mely szerint Izabellát fogva tartják Budán, és sok főúr (Bebek Ferenc, Perényi Péter, a Balassák) a [[Habsburgok]]hoz húz, ezért elfogatják a Lengyelországból érkező üzeneteket, a szolgákat kikérdezik. Kéri, hogy Bona tegyen valamit leánya érdekében.
Mivel János király még halála előtt egy évvel, [[1539]]-ben felbontotta a váradi békét, Ferdinánd [[1541]] [[május]]ában Roggendorf vezetésével {{szám|30000}} fős német, olasz és cseh zsoldosokból, valamint magyarokból álló sereget küldött Buda elfoglalására. A város ostromát Roggendorf, védelmét Fráter György irányította, s közben segítséget kért a törököktől. A Buda felmentésére siető [[I. Szulejmán oszmán szultán|Szulejmán szultán]] beavatkozására azonban már nem került sor, mert a támadók megfutamodtak. [[Augusztus 29]]-én I. Szulejmán csellel elfoglalta Budát, és évi 10 000 aranyforint fejében János Zsigmond gyámjára, Izabella királynéra bízta [[Erdély]], a [[Tiszántúl]] és a [[Bánság|Temesköz]] kormányzását. Ez időből maradt fenn a közismert történet, amikor is a szultán követe előtt, aki kétségbe vonta, hogy a csecsemő a királyné gyermeke, Izabella egy váratlan mozdulattal keblét lemeztelenítette, és ott helyben megszoptatta a gyermeket. A szultán csausa zavartan fordította el tekintetét.<ref name="ReferenceA"/> Egy másik fennmaradt történet szerint, amikor Szulejmán szultán a magyar főurakat magához kérette [[Óbuda (történelmi település)|óbudai]] táborába, Izabella és a csecsemő János Zsigmond is meghívást kapott a szultántól, a királyné azonban visszaüzente a szultánnak: nem illő, hogy egy özvegyasszony idegen férfiak sátrába vonuljon. Remélte, hogy gyermekét is kimentheti ezáltal a veszélyből, de amint tudjuk, nem így történt: a csecsemő királyt egy dajkának kellett elvinnie a török táborba.<ref name="ReferenceA"/>
61. sor:
[[Fájl:Wagner Izabella búcsúja.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Wagner Sándor]]: ''Izabella királyné búcsúja Erdélytől'' (1863). A hagyomány szerint, lengyelországi bujdosása előtt a királyné, amikor a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg tölgyfa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: ''„SFV - Sic fata volunt”'', vagyis: „A sors akarta így”]]
Pedig a királyné már valódi felnőttként viselkedett, egyre nehezebben tűrte a barát folytonos gyámkodását, és egyre többet gondolkodott az ország és fia, János Zsigmond választott király dolgain. A [[török porta]] segítségével akarta biztosítani [[Erdély]] fölötti uralmát, a kettészakadt ország egyesítésén fáradozó Fráter György azonban [[1551]]-ben lemondatta Ferdinánd javára. Izabella királyné fiával együtt [[Kassa|Kassára]], majd [[Lengyelország]]ba távozott. [[1551]]. [[július 21]]-én a [[Szent Korona|Szent Koronát]] és a koronázási jelvényeket átadta [[Giovanni Battista Castaldo|Castaldo]] császári tábornoknak, aki őt [[Gyulafehérvár]]ról [[Kolozsvár]]ra kísérte. A koronát és a jelvényeket Castaldo erős katonai fedezet mellett elküldte Ferdinánd királynak.
Erdély Ferdinánd hatalma alá került ugyan, de Ferdinánd 1551 végén meggyilkoltatta Fráter Györgyöt. Izabella kegyetlenül gyűlölte a barátot, nem véletlenül maradt fenn a históriában, hogy amikor lengyelországi száműzetésében elérte a hír Fráter György haláláról, dühödt kárörvendéssel fogadta azt.<ref name="ReferenceA"/> A kényszerű lengyelországi emigráció éveiben (1551–1556) fiát trónörökösként igyekezett nevelni, országából elűzött királyfiként, akinek azonban vissza kell kapnia jogos tulajdonát. Fia és fiának házassága érdekében a későbbiekben is mindent megtett, előbb, 1551-ben Ferdinánd legkisebb leányát, a négyéves [[Habsburg Johanna osztrák főhercegnő|Johanna főhercegnőt]], majd egy francia királyi hercegnőt igyekezett megszerezni neki, sikertelenül.
Ferdinánd Erdélybe küldött csapatai elégtelennek bizonyultak az országrész megvédésére, ezért a [[Habsburg-ház|Habsburg]] uralommal elégedetlen, és a török bosszújától tartó erdélyi rendek [[1556]]-ban visszahívták Izabella királynét, aki [[október 22.|október 22-én]] ünnepélyesen bevonult [[Kolozsvár]]ra, és fia nevében ismét átvette az uralmat. A török pártfogás alatt élő [[Erdély]] Magyarországtól való különválása ekkor vált véglegessé.
[[Fájl:Jagelló Izabella's grave.JPG|thumb|left|Sírja Gyulafehérváron.]]
===Erdély kormányzója===
Izabella királyné igazi fénykora a visszatérés után, immár Fráter Györgytől megszabadulva, érkezett el. Magához ragadta a kormányzás minden ágát, köztük a pénzügyek legfőbb igazgatását is. Uralkodása alatt igazi királynéi udvartartást alakíthatott ki. Itáliai kárpitok, bútorok díszíthették végre a gyulafehérvári palotát, ahová fiával együtt visszaköltözött, és sem ebben, sem másban nem hagyta, hogy irányítsák, felülbírálják döntéseit. Ékszereket is jócskán beszerezhetett magának, amelyek közül opálokkal díszített násfáját ma a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] őrzi.<ref>Magyar Nemzet Online - Jankovich Miklós gyűjteményei</ref> Ekkor vált láthatóvá igazán egy királyi udvarban nevelt, felnőtt, céltudatos nővé érett uralkodónő személyisége.
Az erdélyi urak hamarosan megelégelték a királyné korlátlan hatalmát, és [[1558]]-ban lázadást szerveztek ellene, melynek célja az volt, hogy fiát egyenrangú társuralkodóként ismertessék el vele, remélve, hogy a gyengébb jellemű János Zsigmondra nagyobb befolyást tudnak gyakorolni, mint a királynéra. Szemére vetették, hogy lengyel és olasz udvaroncokkal, kegyencekkel veszi közül magát, nekik juttat anyagi javakat, tisztségeket. A lázadó főurakat, [[Bebek Ferenc]]et, [[Kendi Ferenc (erdélyi vajda)|Kendi Ferencet]], az Izabella és János Zsigmond lengyelországi tartózkodása idején, [[1553]]-ban Ferdinánd által kinevezett erdélyi vajdát és annak testvérét, Kendi Antalt 1558. augusztus 31-én Izabella egy lakoma végén lengyel udvaroncaival kegyetlenül meggyilkoltatta. A merényletet [[Balassa Menyhért]] szervezte meg. Bebek testét Izabella [[Kolozsvár]] kapujára akasztatta. Tettének igazolására országgyűlést hívott össze, ahol 1558. szeptember 29-én bemutatta az árulásra vonatkozó okmányokat, amelyek szerint Bebek és Kendi Ferenc [[Isztambul]]ból hozatott méreggel akarták Izabellát és fiát, János Zsigmondot megmérgezni. Ezért elrendelte a kivégzettek hatalmas vagyonának lefoglalását a kincstár javára.
78. sor:
[[Forgách Ferenc (váradi püspök)|Forgách Ferenc]] váradi püspök emlékirataiban feljegyezte, hogy a hagyomány szerint, lengyelországi bujdosása előtt a királyné, amikor a Meszesi-kapunál megállt pihenni, egy öreg [[tölgy]]fa kérgébe véste jelmondatának rövidítését: ''„SFV - Sic fata volunt”'', vagyis: ''„A sors akarta így”''.
==
* [[Erdélyi fejedelmek listája]]
| |||