„Krími Tatár Kánság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a ==Lásd még== → ==Kapcsolódó szócikkek==, egyéb apróság AWB |
||
28. sor:
=== A kezdetek ===
A [[Fekete-tenger|pontuszi]] térségben korábban [[kunok]] éltek, akiket a [[13. század]]ban a [[Távol-Kelet]]ről nyugatnak törő [[mongolok]] hódítottak meg. A mongolok egyes csoportjai itt telepedtek le, és a kun-kipcsak törzsekkel keveredve részt vettek a [[krími tatárok]] néppé válásában.<ref>
=== Függetlenedés az Arany Hordától ===
39. sor:
A zsákmány- és fogolyszerző háborúkon túl a kánok fő stratégiai célja az volt, hogy elismertessék magukat az Arany Horda jogutódjainak, ami egyaránt magában foglalta az [[Orosz Cárság]] és [[Lengyel–Litván Unió]] részéról megadott évi adó követelését és a Volga-vidéki kánságokra támasztott igényt. Azonban a Kazáni és az Asztraháni Kánság orosz kézre kerülése átrendezte Kelet-Európa erőviszonyait, amin a Moszkva felgyújtásával végződő 1571-es támadás sem tudott fordítani.
A [[
=== A kánság megszűnése ===
Az Oszmán Birodalom terjeszkedésének megtorpanása és védekezésre szorulása krími szövetségesei helyzetét is behatárolta. A krími tatár hadjáratok és portyák hosszú távú sikerét jelentősen megnehezítette a lengyel és orosz határzóna militarizálódása, melynek következtében a [[kozák]]ok évi rendszerességgel támadták a kánságot.<ref>Gebei Sándor: A kozákság mint a lengyel végek határőrsége (1569-1648). In: Magyarország védelme – Európa védelme. ''Studia Agriensa'' 24. (2006) 299. o.</ref> Emellett a tatár kánok telepítési politikája is védtelenné tette a krími területeket: a Fekete-tenger északnyugati partján nomadizáló [[Nogaji Tatár Kánság|nogájoknak]] a Duna-deltától északra való átköltöztetése olyan demográfiai űrt teremtett, mely lehetővé tette a későbbi orosz expanziót.<ref>Ivanics 45-46. o.</ref>
A törökök oldalán sikertelenül megvívott háborúk - amellett, hogy jelentősen csökkentették a kánság fegyveres erejét - egyre kevesebb financiális haszonnal jártak, sőt a mindenkori kánokat egyre kevésbé támogatták a tatár nemzetségek. Eközben az orosz haderő addig nem tapasztalt erőfölényre tett szert a korszerű [[
A [[17. század]] utolsó harmadában az orosz terjeszkedés már török területeket vett célba. Az oroszok meg akarták szerezni a [[Fekete-tenger]] feletti ellenőrzést, hogy további utat nyithassanak a [[Földközi-tenger]]re. Ezért az orosz-török összecsapások rendkívül intenzívvé váltak: az orosz haderő már az 1730-as években komolyabb akadály nélkül támadhatta végig a Krímet. [[1774]]-ben [[II. Katalin orosz cárnő|II. (Nagy) Katalin]] rávette a szultánt a [[Kücsük-kajnardzsi béke|kücsük-kajnaradzsi békében]], hogy engedje a kánságot függetlenedni. [[1783]]-ban az oroszok birodalmukhoz csatolták a területet és az ország önállósága megszűnt. Az utolsó kán, [[Sahin Giráj krími kán|Sahin Giráj]] évdíj mellett lemondott a trónjáról.
75. sor:
Britannica Hungarica, Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994. ISBN 963-7815-81-3
==
* [[Krími kánok listája]]
|