„Koszorús Ferenc” változatai közötti eltérés

</ref> Kisebb pogromok azonban Magyarországon a háború alatt is napirenden voltak, például Munkácson, NagykárolybanésNagykárolyban és Máramarosszigeten.<ref>Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Budapest, 1980, 507-508.o.</ref> Az előbb említett országokban a deportálások már [[1942]]-ben megkezdődtek. Ezekre való tekintettel kb. 100&nbsp;000 zsidó menekült a szomszédos országokból Magyarországra.<ref name="Sulinet:A második világháború/Érdekességek">[http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/28het/tortenelem/tori28.html Sulinet:A második világháború/Érdekességek]</ref> A német megszállást követően azonban itt is megkezdődött a zsidók [[gettó]]kba gyűjtése, kötelezték őket a sárga csillag viselésére, végül pedig áprilisban a magyar adminisztráció készségesen megkezdtékmegkezdte a deportálásokat - amiben német végrehajtók egyáltalán nem vettek részt, Eichmann és különítménye csak tanácsadói jogosítványokkal rendelkezett.<ref>Götz Aly-Christian Gerlach: Das letzte Kapitel. Realpolitik, Ideologie und der Mord an den ungarischen Juden 1944/1945. Stuttgart-München, 2002 DVA, 117., 123.o.</ref> 1944 júliusáig 445 ezer polgárt deportáltak, közülük 437&nbsp;402 személyt Auschwitz-Birkenauba.<ref name="A Holokauszt Emlékközpont honlapja.">[http://www.hdke.hu/index.php?menu=070101&mgroup=1&app=info&page=main&artid=40e416867db4f156130cd71dc03324af A Holokauszt Emlékközpont honlapja.]</ref> A kormány semmilyen dokumentációt nem kért róluk. Itt megemlítendő, hogy [[1944]]. [[április 10.|április 10-én]] [[Rudolf Vrba]] és [[Alfred Wetzler]], két zsidó származású személy megszökött az [[auschwitzi koncentrációs tábor]]ból. [[Zsolna|Zsolnába]] eljutva felvették a kapcsolatot a helyi cionista körökkel. A [[pozsony]]i cionista központ munkatársa április 25-én és 26-án meghallgatta őket. Ez alapján elkészült az úgynevezett [[Auschwitz-jegyzőkönyv]], amely tájékoztatást nyújtott a táborban történtekről. Ezt eljuttatták az [[isztambul]]i, [[genf]]i, [[london]]i és [[budapest]]i [[cionizmus|cionista]] körökhöz és a magyarországi zsidótanácshoz is. Az egy hónappal később deportáltak viszont nem is sejtették, hogy mi vár rájuk. Vrba és Wetzler következtetése szerint így az általuk készített jegyzőkönyvet a fenti szervezetek elhallgatták.<ref>[http://mazsihisz.com/hirek.phtml?id=923 A Mazsihisz:A férfi, aki megszökött Auschwitzból]</ref> Fentieket megerősítette a budapesti születésű [[Ernest Stein]] cionista ellenálló is. Elmondása szerint [[Kasztner Rudolf]] cionista vezető [[Adolf Eichmann]]al 1,5 millió dolláros egyezséget kötött 1685 zsidó származású személy kiváltása érdekében (köztük voltak családtagjai, barátai, írók, művészek, rabbik, cionista vezetők). Az általa szervezett „Kasztner-vonat” [[1944]]. [[június 30.|június 30-án]] hagyta el [[Budapest]]et és utasai bergen-belseni kitérővel épségben megérkeztek [[Svájc]]ba. Stein állítása szerint Kasztner a fenti egyezségre való tekintettel nem volt hajlandó továbbítani a jegyzőkönyvet.<ref>[http://www.independent.co.uk/news/europe/eichmanns-list-a-pact-with-the-devil-711468.html Az Independent Eichmann's List: a pact with the devil című cikke angol nyelven.]</ref><ref>[http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=12_1_4 A Holokauszt Magyarországon honlapja a Kasztner-vonatról.]</ref> A zsidótanács szintén elhallgatta a birtokában lévő információkat és csak június közepe után juttatták el a jegyzőkönyvet a kormánynak, az egyházi vezetőknek és Horthynak is.<ref>[http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=10_1_4 A Holokauszt Magyarországon honlapja a deportálások leállításáról.]</ref> Más forrásokból azonban Horthy már 1943-ban biztos értesülve volt arról, mi vár a deportáltakra. Ezt klessheimi látogatása alkalmával nyíltan meg is mondták neki. Az auschwitzi jegyzőkönyvet pedig már 1944 elején megkapta [[Komoly Ottó]]tól, illetve a hónap során még két másik forrásból is értesült arról, hogy a deportálás a zsidóság fizikai megsemmisítését jelenti.<ref>Horthy Miklós titkos iratai. Szerk.- Szinai Miklós és Szücs László. Budapest, 1972. 84. számú dokumentum, 444-449.o.</ref>

(Eichmann 1944 március 21-ei utasítására Stern Samu vezetésével megalakul az ország egész zsidósága feletti hatóság, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa.[http://www.degob.hu/index.php?showarticle=21#_ednref2] A [[Zsidó Tanács]] tagjai: Boda Ernő, Pető Ernő, Wilhelm Károly a pesti, Csobádi Samu a budai neológ hitközség elnöke, Kahan-Frankl Samu és Freudiger Fülöp, az ortodox hitközség vezetője, valamint Kahan Niszon, a cionisták képviseletében. A Tanács tagjainak legkevésbé érhetőérthető, védhető és magyarázható lépése az volt, hogy a birkenaui tömegmegsemmisítésről kezükbe került dokumentumokat (az ún. ''Auschwitz-jegyzőkönyveket'') miért nem jutatták el hamarabb a hozzájuk legalább is nem ellenszenvvel viszonyuló magyar tényezőkhöz, illetve a semleges diplomáciai testületekhez. A jegyzőkönyvek április végén-május elején már nagy valószínűséggel a budapesti cionista vezetők ([[Kasztner Rezső]], Komoly Ottó) kezében voltak, és elképzelhetetlen, hogy tartalmukat ne osztották volna meg a velük egyébként kapcsolatban lévő tanácstagokkal. De ha esetleg Kasztner és köre mégis megtartotta magának az információkat, a német nyelvű dokumentumok június elején már biztosan a Tanács asztalára kerültek. A Zsidó Tanács azonban június második feléig mégsem juttatta el a jegyzőkönyveket sem Horthy köréhez, sem a diplomatákhoz.