„Vikomt” változatai közötti eltérés

A Karoling-korban a grófok (''comes'') alá rendelt időszakos, vagy állandó segítők, akik a grófot hivatalában helyettesítették. A ~címre vonatkozó szorványos adatok a [[9. század]]ban felbukkannak a kapitulárékban (királyi rendeletekben), királyi és magánoklevelekben, ítéletlevelekben, amelyek az egykori Római Birodalom nyugati frank területeire és Itáliára vonatkoztak. A Rajna jobb partján fekvő keleti frank területeken azonban szinte teljesen hiányoztak. A 9. század utolsó harmadában szinte minden nyugati frank és itáliai grófságban volt ~. Olykor a grófság egy területét is megkapta. A gróf távollétében, vagy a hivatal időszakos üresedésekor a ~ teljes jogkörben járt el. Eredetileg a ~ a grófnak és az uralkodónak is hűbéri hűséggel tartozott, a gyakorlatban azonban inkább a gróftól függött, ezért a 9. század második felétől származnak, a [[10. század]]tól vált általában örökölhetővé, a 11. században pedig létrejöttek a ~i birtokok, ekkor különvált a birtok és a hivatal. Dél- és Délnyugat-Franciaországban is a ~ előbb a grófok alá rendelt hivatalnokokat, a 9-10. századtól a Nyugati Frank Birodalom felemelkedő hercegségeit (a ~ irányítás alatt álló terület, vicomté) jelentette. A feudális rend kiépülése és az örökletesség kialakulása folyamán egyes családok hatalmas birtokokat tudtak egy kézben egyesíteni. Hatalmukat csak az albigensek elleni háború törte meg a [[13. század]]ban. A délnyugat-franciaországi területeken gyakran az ancien Régime bukásáig megőrizték jelentősségüket. Normandiában a ~ok mindvégig a helyi közigazgatás alappillérei voltak, így a cím örökletessége sem alakult ki. Ez a normann rendszer terjedt el dél-Itáliában is, azzal a különbséggel, hogy nemcsak az uralkodó, hanem egyes grófok is neveztek ki ~okat. A [[11. század]] végén a ~ hivatala, amelyet korábban a normann vezető réteg tagjai is betöltöttek, veszített jelentősségéből, feladata a jogszolgáltatásban és közigazgatásban való részvétel lett.▼

Az angolok [[1387]]-től ismerik a franciáktól átvéve a rangot. Az első brit viscount-tot [[VI. Henrik angol király|VI. Henrik]] nevezte ki [[1440]]-ben (Beaumont viscountját). Az uradalmát „viscountship-nak" vagy „viscounty-nak" nevezték a női változatát „viscountes-nek”. Az angolszászoknál megyei felvigyázó, felügyelő feladatokat ellátó személyek (''shire reeve = sheriff'') nem nemesi címként kapták, hanem királyi hivatalt töltöttek be.▼