„Koboz” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Yawithgathoch (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor:
 
== A ''koboz'' hangszernév ==
A ''koboz'' szó a magyar nyelv honfoglalás előtti – valószínűleg [[Kunok|kun]] közvetítésű – szókincsébe tartozik, valószínűleg valamelyik [[Török nyelvek|török nyelv]] közvetítésével ([[Kirgiz nyelv|kirgiz]] kobuz, [[komuz]]) került a magyar nyelvbe. A XIV. századtól szórványosan találkozhatunk az írott anyagban a ’kobzos’ zenésznévvel. Első magyarországi említése az 1237-1325 között ’Choboz’ személynév Veszprém vármegyéből.<ref>Zolnay László: ''A magyar muzsika régi századaiból''. Magvető Könyvkiadó, 1977, pp. 304.</ref> A XIV. századból egy német forrás is megemlíti a lanttal együtt: „die Kobus mit der Luten”.<ref>Real Lexikon der Musikinstrument, pp. 221.</ref> Ahogy a ''koboz'' névváltozatai nemzetközileg sokféle hangszert jelölhetnek, úgy a név a századok során is többféle hangszerre vonatkozhatott. Valószínűleg ezt a hangszernevet is, több másikkal együtt történelmileg gyűjtőnévként érdemes értelmezni.
 
A belső-ázsiai népeknél sok helyen megtalálható valamilyen alakban ([[Kazahsztán|kazah]] kobyz, [[Kirgiz nyelv|kirgiz]] qomuz, [[Azeri nyelv|azeri]] gopuz, [[Török nyelv|török]] kopuz stb.), legtöbbször hosszúnyakú pengetős hangszert jelöl, viszont a kirgiz ’temir-komuz’, és a török ’kopuz’ például dorombot jelent.<ref> [[Sudár Balázs]]: ''Török kopuz - magyar koboz? Hangszertörténeti tanulmány''. Magyar Zene 43(2005):2, 218. o.</ref> Nagy valószínűséggel a koboz a török ut-ból alakulhatott ki, amely az arab ud egyik változata. Ezt azonban a baglamával ellentétben, amely a kopuzból alakulhatott ki és egy népi hangszer, az udvari zenében volt használatos.<ref>[[Sudár Balázs]]: ''Török kopuz - magyar koboz? Hangszertörténeti tanulmány''. Magyar Zene 43(2005):2, 225-227. o.</ref>
 
A XIV. századtól szórványosan találkozhatunk az írott anyagban a ’kobzos’ zenésznévvel. Első magyarországi említése az 1237-1325 között ’Choboz’ személynév Veszprém vármegyéből.<ref>Zolnay László: ''A magyar muzsika régi századaiból''. Magvető Könyvkiadó, 1977, pp. 304.</ref> A XIV. századból egy német forrás is megemlíti a lanttal együtt: „die Kobus mit der Luten”.<ref>Real Lexikon der Musikinstrument, pp. 221.</ref> Ahogy a ''koboz'' névváltozatai nemzetközileg sokféle hangszert jelölhetnek, úgy a név a századok során is többféle hangszerre vonatkozhatott. Valószínűleg ezt a hangszernevet is, több másikkal együtt történelmileg gyűjtőnévként érdemes értelmezni.
 
Figyelemre méltó, hogy a ’Koboz’, ’Kobzos’ személynevekre vonatkozó adatok száma a ’Hegedűs’ és ’Lantos’ neveket említő források gyakoriságához képest elenyészően kevés. Ennek oka a következő lehet: a középkorban ezek az elnevezések nem öröklött családnevek, hanem a foglalkozás megjelölésére szolgáltak. Tehát valószínűleg aki kobzon játszott, más pengetős hangszerhez is értett, és ezért őket egyszerűen csak ''lantos'', esetleg az általánosságban a húros hangszerekre alkalmazott ''hegedűs'' elnevezéssel illették.<ref>Zolnay L., pp. 306.</ref>
20 ⟶ 24 sor:
{{idézet 2|„... én midön ez szokatlan Musican czudalkoznam, az kobzos kérde ha láttam volnae valaha oly vighaztalo szerszamot, kinek én felelvén mondék: Nem az koboznak czudalom formaiat és hanghiat hanem azon czudalkozom hogy noha immár sok országokon és tartomanyokon által jöttem, mindazonáltal sohul ez varoson kívűl ily Musicat nem lathattam, hazamban penig még czak az gyermekekis azt pengetik.”}}
 
A 19. század fordulója táján a Dunántúlon a kisbőgőt nevezték koboznak.<ref>{{SárosiHangszer}} 49. o.</ref>
== A kobza ==
Oldalnézetből a koboz teste az európai lanttól eltérő, jellegzetesen keleties – elsősorban török – tulajdonságot mutat.<ref>Hankóczi Gyula: Egy kelet-európai lantféle - a koboz. Ethnographia 1988 XCIX. 3-4. szám, 299. o.</ref> Erre jó példa, hogy a hangszer nyaka bundozatlan, – a lanttal és egyéb európai pengetős hangszerekkel ellentétben – érintők nélkül játszanak rajta.
 
== A kobza ==
A belső-ázsiai népeknél sok helyen megtalálható valamilyen alakban ([[Kazahsztán|kazah]] kobyz, [[Kirgiz nyelv|kirgiz]] qomuz, [[Azeri nyelv|azeri]] gopuz, [[Török nyelv|török]] kopuz stb.), legtöbbször hosszúnyakú pengetős hangszert jelöl, viszont a kirgiz ’temir-komuz’, és a török ’kopuz’ például dorombot jelent.<ref> [[Sudár Balázs]]: ''Török kopuz - magyar koboz? Hangszertörténeti tanulmány''. Magyar Zene 43(2005):2, 218. o.</ref> Nagy valószínűséggel a koboz a török ut-ból alakulhatott ki, amely az arab ud egyik változata. Ezt azonban a baglamával ellentétben, amely a kopuzból alakulhatott ki és egy népi hangszer, az udvari zenében volt használatos.<ref>[[Sudár Balázs]]: ''Török kopuz - magyar koboz? Hangszertörténeti tanulmány''. Magyar Zene 43(2005):2, 225-227. o.</ref>
A kobza [[Moldva|Moldvában]], [[Munténia|Munténiában]] és néhány dél-[[erdély]]i faluban [[románia]]i cigánybandák jellemző kísérő hangszere volt a [[19. század]]ban és részben a [[20. század]]ban is. A [[hétfalu]]si ([[Brassó]] környéki) csángók hangszerét [[Orbán Balázs]] ''A székelyföld leírása'' (1868–1873) című művében így jellemzi: ''„A kobza egy gitárszerű hangszer, melynek öt bordája, rövid nyaka és nyolc húrja van, ezt tollal pengetik s a zenekarban a nehezen hordozható cimbalmot helyettesíti.”''
 
E hangszerre leginkább jellemző alkalmazás a kíséret, de feltehetően korábban az énekmondók hangszere is lehetett, melyet jól példáz a parlando énekek kobozzal való kísérete.
 
[[Moldva|Moldvában]], [[Munténia|Munténiában]] és néhány dél-[[erdély]]i faluban [[románia]]i cigánybandák jellemző kísérő hangszere volt a [[19. század]]ban és részben a [[20. század]]ban is. A [[hétfalu]]si ([[Brassó]] környéki) csángók hangszerét [[Orbán Balázs]] ''A székelyföld leírása'' (1868–1873) című művében így jellemzi: ''„A kobza egy gitárszerű hangszer, melynek öt bordája, rövid nyaka és nyolc húrja van, ezt tollal pengetik s a zenekarban a nehezen hordozható cimbalmot helyettesíti.”''
 
A moldvai csángók kobzája fél körtére hasonlít, teste öblös; sajátos kialakítású szelvényekből, „bordákból” van összeragasztva. [[Nyak (hangszerrész)|Nyaka]] rövid, teljesen egybesimul a test felső, fokozatosan keskenyedő végével. A [[Fej (hangszerrész)|hangolófej]] a reneszánsz [[Nyugati lant|lant]]okhoz hasonlóan hátratörik, egyenes, vályús rendszerű, a húrok oldalsó állású [[Kulcs (hangszerrész)|fakulcsokra]] tekerednek. [[Fogólap]]ja a [[Tető (hangszerrész)|tetővel]] egy síkban áll, bundozatlan. A [[húrtartó]] a tetőre van ragasztva, a húrok egy ezzel párhuzamos [[Láb (hangszerrész)|húrlábon]] törnek meg. A tetőn általában négy apró hangnyílás van.
 
Hangszergyárban készítik.<ref>{{SárosiHangszer}} 48. o.</ref> Legtöbbször 84 dbpár acélhúrja van, változatos hangolással, egy-egy kórus húrjai oktávpárhuzamban szólnak. A húrkórusok állhatnak három húrból is, ekkor a hangszernek összesen 10, 12 húrja lehet. Lúdtollból kialakított, háromszög alakú pengetővel szólaltatják meg.
 
A [[hegedű]]–kobza duó a moldvai csángóknál megszokott hangszeregyüttes volt lakodalmakon, táncalkalmakon, kocsmában. Dallamjátékra a kobza nemigen alkalmas, inkább a ritmikus akkordjáték a jellemző. A kobzás egy-egy dallam kíséretekor két-három [[akkord]]ot használ, a [[dúr]] és [[moll]] hármashangzatok mellett ritkán domináns [[szeptim]] típusú harmóniát is. A zenészek legtöbbször [[cigányok]], de akad köztük csángó is.
 
== Koboz az irodalomban ==
A ''„Pöngését koboznak...”'' kezdetű, a Madách-kódexben ismeretlen szerzőtől fennmaradt vers (1630 körül), egyes feltételezések szerint [[Rimay János]], mások szerint [[Madách Gáspár]] szerezte.<ref>''Magyar költők 17. század. A kuruc kor költészete I-II.'' Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990 [https://www.youtube.com/watch?v=Z5y3VziEcmQ Kobzos Kiss Tamás előadásában]</ref>
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Koboz