„Barta Ernő” változatai közötti eltérés

A [[budapest]]i Iparművészeti Iskolában 1894-19991899-ig végezte a díszítőfestő szakot, majd [[München]]ben [[Anton Ashbe]] és [[Hugo Wolf]] magániskolájába járt 1903-ig. Itt néhány művét (''Táncosnő'', ''Júdás'') 1901-ben és 1902-ben ki is állította. 1900-ban bekapcsolódott a [[müncheni szecesszió]] mozgalmába. 1903-tól [[Budapest]]en élt. Részt vett a [[szolnoki művésztelep]] munkájában, majd 1907-től 1912-ig [[Berlin]]ben és [[Drezda|Drezdában]] tartózkodott ösztöndíjjal.

1912-től Budapesten sokszorosító grafikáival és plakátjaival vált ismertté, 1916-ban pedig önálló grafikai műtermet nyitott Budapesten. ,,''Dolgozzatok"'' címmel a [[Tanácsköztársaság]] idején egy hatásos plakátot készített. Első világháborús élményeit az ,,''Elnémult csataterek"'' című litográfia sorozatban (1915), a második világháborút a ,,''Dance Macabre"'' c. grafikai mappában dolgozta fel (1945-1946 között). 1932-től számos csoportos grafikai kiállítást szervezett [[Dánia|Dániában]] és [[Svédország]]ban. 1938-1939-ben Hollandiában élt, és a kultúrkapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért az [[Oránia-Nassau rend]]del tüntették ki.

Élete utolsó évtizedében tájpasztelleket készített [[Sárospatak]]on. Különösen a tónusos szénószén- és krétarajzban, s a litográfiában érvényesülnek finom, kissé stilizált naturalizmusának erényei. Kedvelte a zsánerjelenet műfaját, közel álltak hozzá a városi és falusi szegénység életének motívumai, melyeket visszafogott, melankolikus atmoszférával örökített meg. Az 1940-es években vallásos tartalmú műveket illusztrált.

1948-ban a Szalmássy Galériában, majd 1949-ben a Fészekben volt kollektív kiállítása. Műveit részletező naturalizmus jellemzi. A [[Magyar Nemzeti Galéria]] főként rézkarcait és litográfiáit őrzi.