„Második zsidótörvény” változatai közötti eltérés

 
Alig hét hónappal az első hatályba lépése után Imrédyék már benyújtották az ún. második zsidótörvény tervezetét is (1938. december 23.). Benyújtásának közvetlen előzménye az [[első bécsi döntés]] (1938. november 2.) és annak nyomán a [[Felvidék]] visszacsatolása volt. Ezzel a visszatért területeken élő nagy számú zsidó közösség is az ország része lett, (majd 1939. március közepén egész [[Kárpátalja]] is), ami a sajtóban és a közéletben fölerősítette a zsidóellenes megnyilvánulásokat. Az első zsidótörvény intézkedéseit sokan amúgy is elégtelennek, a zsidók „térfoglalását” – különösen egyes pályákon – lélekszámukhoz képest aránytalanul nagynak tartották.
 
Mindez a törvény tartalmát, de még címét is meghatározta: az előző törvénnyel ellentétben a „zsidó” szó már a címbe is bekerült. [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]] miniszterelnöksége idején a [[numerus clausus]]t módosító 1928. évi XIV. tc. ''indoklás''a a zsidókat „izraelita honfitársaink”-ként említette<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham41.pdf id. mű, 41. oldal (A bethleni konszolidáció)]</ref>; egy évtized múltán, a második zsidótörvény ''indoklás''a már „minden nemzet testében… idegen”-nek tartotta.
:„A zsidók évezredes elzárkózása a mindenkori környezettől, s faji, érzelmi és szellemi életüknek idegen tényezők közrehatását évezredeken át kizáró alakulása okozzák azt, hogy idegenek maradnak a népek összességének és minden nemzetnek testében, hogy az őket vendégül befogadó népekbe való beolvadási törekvésük ellenére mindig tovább él bennük az ösztönös hajlam, hogy zárt fajiságukban megmaradjanak.”<ref>''Magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1938-1945.'' (Az 1935/40. évi országgyűlés 702. számú irománya) Összeállította Vértes Róbert. Polgár Kiadó, Budapest, 1997; 33–34. o.</ref>
 
== Az 1939. évi IV. törvénycikk elfogadása ==