„Mezozoikum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: WOT által megbízhatatlan URL ki: web.interware.hu |
|||
12. sor:
A mezozoikum három [[időszak (földtörténet)|időszakra]] osztható: [[triász]] (251 mya–199,6 mya), [[jura (geológia)|jura]] (199,6 mya–145,5 mya) és [[kréta (kor)|kréta]] (145,5 mya–65,5 mya).
A ma is használt felosztás elődje [[Giovanni Arduino]] [[18. század]]i tudóstól ered, aki eredetileg ''másodidőszaknak'' nevezte a mezozoikumot (a "modern" kor pedig nála a ''harmadidőszak'' volt). A mezozoikum név [[görög nyelv|görög]] eredetű, a jelentése „középső állatok” (mezo=középső, zoion=állatok).
A mezozoikum jelentős [[tektonika (geológia)|tektonikus]], [[éghajlat]]i és [[evolúció]]s változások kora. Az őskontinens ekkor szakadt a ma is ismert kontinensekre. Az éghajlat kivételesen meleg volt ebben az időszakban, ami fontos tényezője volt az evolúciónak és az állatfajok szétválásainak. A korszak végére megszületett az életnek nagyjából az a formája, ahogy ma is látjuk.
24. sor:
== Éghajlata ==
A triász többnyire száraz éghajlatú korszak volt. Ez a késő [[karbon]] korban kezdődött és erősen függött az évszakok váltakozásától is, különösen a Pangea belső területein. A hőmérsékleti ingadozásokat a világtenger szintjének alacsony volta is növelte. A víz hőmérséklet-stabilizáló tényező – a nagy vizekhez közeli szárazföldeken, különösen az óceánok szomszédságában kisebb a hőmérséklet-ingadozás. A Pangea jó része azonban messze feküdt az óceánoktól, ezért itt nagyon változékony volt a hőmérséklet, az őskontinens belsejében így valószínűleg nagy kiterjedésű [[sivatag]]ok voltak.
A jura korszakban emelkedett a tengerek szintje, valószínűleg a tengerágyak mozgása miatt. A felszín alatti új kéregképződés vizet szorított ki, ami elárasztotta a tengerpartokat, a Pangea szétszakadásával pedig jóval több szárazföld került az új [[Tethys-óceán]] szomszédságába. A hőmérséklet tovább emelkedett, de kezdett stabilizálódni. A szárazföldek nedvességtartalma is emelkedett, így a sivatagok visszahúzódtak.
A kréta korszak valószínű éghajlata körül már sokkal több a bizonytalanság és a vita. A légkör [[szén-dioxid]] szintjének emelkedése miatt a hőmérséklet észak-déli fokozatossága szinte eltűnt és a hőmérséklet az egész bolygón szinte azonos lehetett. Átlagban magasabb lehetett a mainál, 10 °C körül. A középső kréta idején az egyenlítőnél még a mély óceáni vizek is 20 °C hőmérsékletűek lehettek, ami már túl meleg volt az élővilág számára, az egyenlítői szárazföldek pedig sivatagosak lehettek, annak ellenére is, hogy közel voltak a tengerekhez. Az óceáni mélyvizek oxigénkörforgása is megszakadhatott. Emiatt óriási mennyiségű szerves anyag halmozódott fel és rakódott le, ami oxigén hiányában nem tudott felbomlani – ebből lett a „fekete kőzet”.
35. sor:
[[Fájl:Ichthyosaur Drawing.jpg|bélyegkép|jobbra|280px| Mezozoikumi bálnaszerű tengeri hüllő, [[ichthyosaurus]] csontváza]]
Miután a [[Perm (időszak)|perm]] korban csaknem minden állatfaj kihalt, tág tere nyílt új életformák létrejöttének. Különösen a nagy növényevő és ragadozó [[dinocephalia|dinocephaliák]] kihalása hagyott maga után hatalmas üres életteret. Ennek egy részét [[Cynodontia|cynodonták]] és [[Dicynodontia|dicynodonták]] töltötték be, de az utóbbiak később szintén kihaltak. A domináns állati élet a mezozoikumban az [[archosaurus]] hüllőké lett, amelyek a permi kihalást követő néhány millió évben jelentek meg: a [[dinoszauruszok]], a [[pteroszauruszok]] és a vízi hüllők, mint az [[ichthyoszauruszok]], a [[plezioszauruszok]] és a [[moszaszauruszok]].
A késő jura és kréta éghajlati változásai további evolúciós variálódásra adtak alkalmat.
Az archoszauruszok sokféleségének a jura volt a csúcspontja és ekkor jelentek meg az első madarak és emlősök ([[Placentalia]]) is. A [[virágos növények]] a kora kréta idején kezdték meg hódító útjukat, először a trópusokon, majd a hőmérsékleti kiegyenlítődés segítette továbbterjedésüket a sarkok felé is. A kréta végére már sok területen dominánsak voltak, bár vannak adatok, amelyek arra utalnak, hogy a [[cikász]]ok és [[páfrány]]ok még sokáig uralták a [[biomassza|biomasszát]].
Vannak tudósok, akik szerint a [[rovarok]] elterjedése és faji variálódása anatómiájukból és különösen szájszerveikből következtethetően a virágos növények elterjedésével párhuzamos volt. Valójában azonban a rovarok szájszerveinek kialakulása megelőzte a virágos növényeket és a faji variálódásuk le is lassult, mikor a virágos növények megjelentek. Anatómiai sajátosságaik kialakulása ezért más okokkal magyarázandó.
A tengerekben, ahogy a hőmérséklet emelkedett, a korai mezozoikum óriás állatfajai kezdtek eltünedezni és kisebb fajok jelentek meg, köztük [[gyíkok]], [[kígyók]] és [[emlősök]].
47. sor:
A mezozoikumi képződmények Magyarországon szinte minden középhegységünkben felszíni feltárásokkal is könnyen megközelíthetőek. A teljes mezozoikumot átfogó rétegsorok a [[Bakony]]ban és a [[Mecsek]]ben találhatóak. A [[Vértes (hegység)|Vértesben]], a [[Budai-hegység]]ben, a [[Pilis (hegység)|Pilisben]], a [[Bükk (hegység)|Bükkben]] és az [[Aggtelek-Rudabányai-hegység]]ben a [[triász]] időszaki kőzetek az uralkodóak, de az utóbbi háromban [[jura (időszak)|jura]] időszaki kőzetek is előfordulnak. [http://web.archive.org/web/20071001064353/http://www.sci.u-szeged.hu/foldtan/Mofmezozoikum.pdf]
==
* [[Perm-triász kihalás]]
==
* [http://www.sci.u-szeged.hu/foldtan/Mofmezozoikum.pdf Magyarország földtana a mezozoikumban]
* [http://www.eletestudomany.hu/hirek/797.html Radioláriák]
| |||