„Második zsidótörvény” változatai közötti eltérés

:„A zsidók évezredes elzárkózása a mindenkori környezettől, s faji, érzelmi és szellemi életüknek idegen tényezők közrehatását évezredeken át kizáró alakulása okozzák azt, hogy idegenek maradnak a népek összességének és minden nemzetnek testében, hogy az őket vendégül befogadó népekbe való beolvadási törekvésük ellenére mindig tovább él bennük az ösztönös hajlam, hogy zárt fajiságukban megmaradjanak.”<ref>''Magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1938-1945.'' (Az 1935/40. évi országgyűlés 702. számú irománya) Összeállította Vértes Róbert. Polgár Kiadó, Budapest, 1997; 33–34. o.</ref>
 
== Az 1939. évi IV. törvénycikk elfogadása ==
A törvényt hosszú vita után, 1939. május 5-én fogadta el az országgyűlés. Ekkor már (1939. február 15. óta) [[Teleki Pál]] volt a miniszterelnök, aki a törvény felsőházi vitájában kiállt a javaslat elfogadása mellett és szintén a zsidók „idegenségét” hangoztatta. Kijelentette, „hogy igen, ez a törvényjavaslat sok tekintetben jogfosztás az egyedekre nézve. Ez világos. De jogfosztás az egyedekkel szemben a nemzet magasabb érdekéből. (…) ez a törvényjavaslat a nemzettest idegen elemekkel való túlzott áthatása ellen jogos önvédelemből korlátoz jogokat.”<ref>{{cite web |url= http://regi.sofar.hu/hu/node/13285|title= Teleki miniszterelnök beszéde a Felsőházban a 2. zsidótörvény beterjesztésekor |author= |publisher= |date1939-04-15=|accessdate=2014-01-19 |language = }}</ref>
1939. május 5-én fogadta el a magyar országgyűlés ezt a törvényt, ''„a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”''. Ekkor már [[Teleki Pál]] volt a miniszterelnök, aki erős ellenérzéssel fogadtatta el ezt a törvényt, amelyet még az [[Imrédy Béla]] vezette kormány készített elő. Ez a törvény már faji alapon állt és olyan magyar állampolgárokat is zsidónak minősített akiknek két nagyszülője izraelita vallású volt, bár a vallásukat már rég nem gyakorolták, sőt régen más felekezethez tartoztak. A különböző foglalkozási ágakban a zsidók arányát 20%-ról 12, vagy 6, vagy 0%-ra szorították le. Teleki azzal, hogy elfogadtatta a törvényt, a szélsőjobboldal egyes követeléseit elégítette ki, és ezzel egy időben betiltatta a [[Szálasi Ferenc|Szálasi]] által vezetett [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|Hungarista Mozgalom|Hungarista Mozgalmat]].
 
Ez a törvény már faji alapon állt és olyan magyar állampolgárokat is zsidónak minősített, akiknek két nagyszülője izraelita vallású volt, bár a vallásukat már rég nem gyakorolták, sőt régóta más felekezethez tartoztak. A paragrafusok nagy többsége a korlátozó rendelkezéseket tartalmazta, ezek szinte az élet minden területére kiterjedtek. A különböző foglalkozási ágakban a zsidók arányát 20 %-ról 12, vagy 6, vagy 0 %-ra szorították le. Teleki azzal, hogy elfogadtatta a törvényt, a szélsőjobboldal egyes követeléseinek is eleget tett. Közben, a törvény vitája idején (február 24-én) betiltatta a [[Szálasi Ferenc|Szálasi]] által vezetett [[Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom|Hungarista Mozgalmat]], mert szélsőségesek február 3-án kézigránátot dobtak a [[Dohány utcai zsinagóga|Dohány utcai zsinagógából]] távozó zsidókra. (Március közepén új néven a párt működését ismét engedélyezték).<ref>Randolph L. Braham: [http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham150.pdf id. mű, 41. oldal (A Teleki-korszak)]</ref>
=== A törvény néhány kiemelt paragrafusa ===
 
=== A törvény néhány kiemelt paragrafusa ===
* 1. § A jelen törvény alkalmazása szempontjából zsidónak kell tekinteni azt, aki ő maga vagy akinek legalább egyik szülője, vagy akinek nagyszülői közül legalább kettő a jelen törvény hatálybalépésekor az izraelita hitfelekezet tagja vagy a jelen törvény hatálybalépése előtt az izraelita hitfelekezet tagja volt úgyszintén a felsoroltaknak a jelen törvény hatálybalépése után született ivadékait.
* 5. § Tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként zsidó nem léphet az állam, törvényhatóság, község, úgyszintén bármely más köztestület, közintézet vagy közüzem szolgálatába. (…)
:A közép-, a középfokú és a szakiskolákban oktatást végző zsidó tanárokat, a népiskolákban oktatást végző zsidó tanítókat (…) nyugdíjazni kell, illetőleg az erre irányadó szabályok szerint a szolgálatból végkielégítéssel el kell bocsátani.
* 7. § Az egyetemek és a főiskolák első évfolyamára zsidót csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó hallgatók (növendékek) száma az egyetem vagy a főiskola illető karára (osztályára) felvett összes hallgatók (növendékek) számának hat százalékát, a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|József nádor műszaki és gazdaságtudományi egyetem]] közgazdasági karának közgazdasági és kereskedelmi osztályán a hallgatók számának tizenkét százalékát ne haladja meg.
* 9. § Ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába zsidót tagul csak olyan arányban lehet felvenni, hogy a zsidó tagok száma az illető kamara összes tagjai, ha pedig a kamara szakosztályokra vagy foglalkozási csoportokra tagozódik, az egyes szakosztályok, illetőleg foglalkozási csoportok tagjai számának hat százalékát ne haladja meg. (…)
* 14. § Ipar gyakorlására zsidónak iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg az illető községben a zsidóknak kiadott iparigazolványok és iparengedélyek együttes száma a községben fennálló összes iparigazolványok és iparengedélyek számának hat százaléka alá nem csökken. A kereskedelem- és közlekedésügyi, illetőleg az iparügyi miniszter közérdekből kivételt tehet.<ref>Az 1939. évi IV. törvény a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról - az ún. második zsidótörvény</ref>