„Jakobinus klub” változatai közötti eltérés

A '''Jakobinus klub''' volt a [[francia forradalom]] leghíresebb klubja. A ''klub'' angol minta nyomán honosodott meg Franciaországban a politikai csoportosulások elnevezésére.<ref>{{cite book| title = Dictionnaire historique des institutions, mœurs, coutumes de la France | id = | pages = 171| last = Chéruel| first = Adolphe| url =http://books.google.co.ma/books?id=h_cNAAAAYAAJ&q=club#v=snippet&q=club&f=false|year=1865|publisher=L. Hachette et cie}}</ref> Jakobinus klubban készítették elő a forradalmat és valamennyi nagy horderejű eseményt, írta [[Georges Couthon]] 1793-ban. Itt találkoztak a közélet iránt érdeklődők, hogy új utakat és gondolatokat keressenek. A klub 1792 és 1794 között a politikai élet meghatározó tényezőjévé vált. 1793 végére 5500 hasonló klub működött Franciaország-szerte, és egymással levelezésben álló, erős hálózatot alkottak. A Jakobinus klub politikai jelentősége [[Maximilien de Robespierre]] halála után csökkent, majd 1794 novemberében a klub meg is szűnt.

A [[domonkos-rend|domonkosok]] első kolostora, a zarándokok számára nyitott vendégház 1218-ban létesült [[Párizs|Párizsban]] a Saint-Jacques utcában (Szent Jakab utca). Ezért nevezték Franciaországban a domonkosokat jakobinusoknak ([[francia nyelv|franciául]] jacobins). 1611-ben a Saint-Honoré utcában újabb kolostort alapítottak, amelyet 1789-ben bezártak. Az épületet bérbe vette az ''Alkotmány barátainak társasága'', amelynek egyes tagjai előzőleg a ''Breton klubhoz'' tartoztak. Először a kolostor nagytermében gyűlt össze a társaság, de ahogy a tagok száma növekedett, átköltöztek a templom feletti könyvtárba, majd 1791. június 29-én a kolostor templomában találkoztak. Ekkor terjedt el a mondás: ''Megyek a jakobinusokhoz''.

A klub elsődleges célja az volt, hogy Társaság tagjai felkészüljenek Alkotmányozó Nemzetgyűlés üléseire, megvitassák a felszólalások tartalmát, kidolgozzák az alkotmány szövegét. Kezdetben gyors sikereket könyvelhettek el. 1790 végén közel 150 vidéki jakobinus klubot alapítottak. Azután már bárki tag lehetett, ha öt ajánlót tudott szerezni, és befizette a 24 francia font tagdíjat. A klubtagok között volt Mirabeau, Robespierre, [[Gilbert du Motier de La Fayette|La Fayette tábornok]], Duport, Barnave és Lameth. A Barnave által ellenőrzött központi levelező bizottság ügyelt a klubhálózat egyensúlyban tartására. A bizottságban helyet foglaltak a leendő vezetők: Jérôme Pétion de Villeneuve, Jacques-Pierre Brissot, François Buzot, Robespierre, Pierre-François Réal, Jean-Louis Carra, François-Louis Bourdon, Jacques Nicolas Billaud-Varennes, [[Jean-Marie Collot d’Herbois]], [[Camille Desmoulins]], Étienne Clavière. A Párizsban a kiváló szónoki tehetséggel rendelkező Mirabeau gyakorolt nagy hatást klubtársaira. 1791 tavaszán Lameth azzal vádolta meg őt, hogy összeesküvést sző az arisztokratákkal. Ettől kezdve a Dupot, Barnave, Lameth triumvirátusa irányította a klubot.

1791. június 20-án [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] és családja szökni próbáltak, álruhában, titokban hagyták el Párizst, de a nép visszatérésre kényszerítette őket. A király sérthetetlenségét biztosító határozatok megosztották a klub tagságát. Július 16-án, a [[Mars-mezei sortűz]] előestéjén Barnave kivált a klubból, magával vitte a mérsékelt nézeteket valló többséget, és a [[Ciszterciek]] egykori kolostorában (Couvent de Feuillants) megalapították a [[Feuillantinus klub]]ot. A Jakobinus klubban alig tizenvalahány tag maradt, közöttük Robespierre, Jérome Pétion de Villeneuve, Pierre-Louis Roederer, François Buzot, Henri Grégoire. Barnave kiválása politikai bukással volt egyenlő, mert 1791 őszén csak 60 Feuillantinus klub működött az egész országban a 442 Jakobinus klubbal szemben.

A kezdeti sikerek ellenére az 1791 szeptemberében tartott választásokon a párizsi jakobinus jelöltek nem kerültek be a Törvényhozó Nemzetgyűlésbe, és csupán 136 jakobinus állt szemben 260 feuillantinus és 300 pártatlan képviselővel. Grégoire abbé és Roederer átszervezték a klubot oly módon, hogy egy másik forradalom politikai gépezetévé válhatott. A nagy politikai viták már nem csak a klubban folytak, hanem a Törvényhozó Nemzetgyűlésben is, ahol erős és felkészült vitapartnereknek bizonyultak a forradalom eszméit védelmező jakobinusok. Robespierre javaslatára megszavazták, hogy azok a képviselők, akik előzőleg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjai voltak, ne vehessenek részt a Törvényhozó Nemzetgyűlés ülésein. Brissot szeptember 28-i felszólalásában a Jakobinus klub feladatai között sorolta fel a parlamenti rendszabályzat megteremtését, a törvénytervezetek megvitatását, a rossz törvények kiszűrését és olyan eszközök, módok keresését, amelyek segítségével azok hatályon kívül helyezhetők. Fontosnak tartotta, hogy a köztisztviselők munkáját és magatartását népbíróság ellenőrizze.

1791-92 telén élénk viták folytak a klubban Brissot és Robespierre között. Brissot háborút akart, hogy felszámolják az emigránsok fészkét [[Koblenz]]ben, és új ''keresztes hadjáratot'', amely kivívja a világszabadságot Európában. Robespierre, aki ellenezte a javaslatot, mert katonai diktatúrától tartott, így válaszolt Brissot-nak: „Páratlanul különc gondolat egy politikus részéről, ha azt hiszi, hogy fegyveres beavatkozással rákényszerítheti saját országának törvényeit és alkotmányát egy másik népre. Senki nem szereti a fegyveres misszionáriusokat.” Robespierre elszigetelődött, népszerűsége csökkent a jakobinusok között.

A jakobinusok nevet változtattak, ''A szabadság és egyenlőség barátainak társasága'' lettek. A tagság összetétele is megváltozott, fiatalabb és kevésbé iskolázottak csatlakoztak a klubhoz. A [[sans-culotte]]-ok legfontosabb találkozóhelyévé vált a klub. Nagy többségükben szenvedélyesen és önzetlenül akarták szolgálni a hazát. Robespierre-be helyezték minden bizalmukat, aki megfelelő vezetőnek tűnt számukra. A jabobinusokjakobinusok pozíciója megerősödött a Törvényhozó Nemzetgyűlésben, ahol októberben 205 képviselőjük ülésezett. Közülük 38 [[girondisták|girondista]], 129 [[hegypárt|hegypárti]] volt, és 38 a [[mocsár (politikai csoportosulás)|mocsárhoz]] tartozott.

1793. június elejéig a hegypártiak és a girondisták, akik az őket támogató mocsár segítségével többséget élveztek a [[Nemzeti Konvent]]ben, harcoltak egymással a klubban. Októberben kizárták Brissot-t a nép ellenségeivel való paktálás vádjával. Ezzel véget ért a szenvedélyes viták korszaka, amely időnként felrázta a klubot. A jakobinusok most már a Nemzetgyűlés legradikálisabb kisebbségét támogatták, és fontos szerepet játszottak a girondista vezetők letartóztatásában. Július 26-án Robespierre felkelésre szólította fel a népet a megvesztegetett képviselők ellen. Június 2-án 80 000 fegyveres vette körül az épületet [[François Hanriot]] vezetésével, és a Nemzetgyűlés kénytelen volt aláírni a girondista vezetők letartóztatását.

Robespierre és [[Louis Antoine de Saint-Just|Saint-Just]] ellenőrzésük alá vonták a [[Közjóléti Bizottság]]ot, október 10-én a vezetők teljhatalmat kaptak, a bizottság a jakobinus terror központi szervévé vált. Majd a bizottságban szakadás történt, Robespierre egy hónapig nem jelent meg a tanácskozásokon. 1794. július 27-én drámai vita után a Konvent elrendelte Robespierre letartóztatását. JúlusJúlius 28-án kivégezték.

Halála után bezárták a klubot, majd a robespierre-i elemek eltávolítása után újra megnyílt. A nép nyomására a Konvent véglet bezárta a gyűléstermet 1794. november 12-én. Hat hónappal később határozat született, és a kolostor épületét vásárcsarnokká alakították át.