„Apollo–8” változatai közötti eltérés

A [[NASA]] küldetés tervezői felállítottak egy [[Apollo-küldetéstípusok|lépésről lépésre építkező sorrendet]], amelyek repülései – illetve az azokban megszerzett tapasztalatok és bizonyított képességek – egymásra alapultak és elvezettek a holdraszállásig. Először az űrhajósok nélküli, távvezérelt repülések, majd az űrhajósokkal végzett berepülések jöttek sorra, először az [[Apollo űrhajó|holdűrhajó]], majd a [[Lunar ModuleHoldkomp|holdkomp]] (LM) szűzrepülésével. A sorban negyedik repülés, a [[Apollo küldetéstípusok|„D-típusú” repülés]] a holdkomp Föld körüli pályán végzett első – az egész koncepció működőképességét igazoló – repülése volt, amely a leszállóegység fejlesztésének elhúzódása miatt egyre csak csúszott <ref>{{cite web|url=http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4205/ch11-1.html|title=Chariots for Apollo: A History of Manned Lunar Spacecraft – 1968: Second Half|author=Courtney G Brooks, James M. Grimwood, Loyd S. Swenson|publisher=NASA|language=angol|accessdate=2009-12-30}}</ref> és az előrejelzések szerint [[1969]] tavaszánál előbb nem jöhetett létre. Az [[1968]] őszére tervezett anyaűrhajó-berepülés után ez közel fél év leállást jelentett volna. A holdkomp berepülését követő „E-típusú” útra ismét nem terveztek holdkompot vinni, csak az anyaűrhajót emelték volna 7400 kilométer magasra, hogy onnan addig soha el nem ért rekordsebességgel térjenek vissza az űrhajósok [[Belépés a légkörbe|a légkörbe]], letesztelve a [[hőpajzs]]ot.